Súlyosan zuhanó fény

Závada Pál Természetes fény című nagyregénye a 20. század tragikumával átitatott, család-, nemzettörténeti, nemzetiségi, nemzeti kisebbségi regény. A bő hatszáz oldalnyi regényfolyam szó szerint hömpölyög, sodor. Partjai a történelmi események. Helyszíne a világégés előtti, alatti és utáni Európa közepe. Ahol kezdetben a népek és nemzetek még csak figyelik, vizslatják egymást, még csak mélyen, eltitkolva lobognak az indulatok. S ahogy a regény fokozatosan kibomlik, a helyszínek már a háború seperte Szovjetunió kisvárosai és falvai, ahol a magyar honvédek partizánvadászként cirkálták végig a mocsaras Ukrajnát, Fehéroroszországot. Majd megint az oroszok hurrázó serege által végigroncsolt középen sodródnak a történelem viharában a cselekményt élő emberek.

Konkrét főszereplője nincs is talán ennek a regénynek, inkább sorstípusok, embertípusok kapnak hús-vér támaszt egy-egy szereplőben. Békés megyei magyar magyarok és magyar szlovákok, keresztények és zsidók, fiatal lányok, háborúban férfivá érő fiúk, a hátország női és asszonyai, azok a férfiak, akik hol hősök, hol esendők. Meg persze a rengeteg áldozat, egy értelmetlen háború, gyorsan változó politikai rendszerek áldozatai. Závada óriásit kanyarít ebben a regényben, egy megbolydult világról ad jelentést úgy, hogy személyes történetek, élmények, naplók, levelek mögül meséli el: hidegrázósan borzasztó volt a háború, a politikai masinériák pedig játszva képesek voltak milliók életével mit sem törődve újraírni a világ sorsát. Patetikusnak tűnhet ez a rövid reflexió, pedig nem az a szándéka. A regényben nyoma sincs patetizmusnak. Ott csak az „élet” zajlik. Élnek és halnak, szeretnek és megcsalatnak emberek. Nemzetek, nemzetiségek vívódnak, az egyéni sorsvonulatokban és a térképen közben átírják a helyneveket, az úti okmányban a családnevet és a nemzetiséget, az agyban módosítják az emlékeket, a lélekben eltépik a kötődéseket. Závada ebben a nagyregényében korabeli fényképfelvételekkel illusztrálja mondanivalóját. Holtak, élők, saját sírjukat ásók, esküvőn mosolygók, temetésen gyászolók, gyereket ringatók és vagonban kitelepítésre várók. Zuhan az emberre a természetes fény. Nyomja a lelkét a sok valós élmény. Závada súlyosat alkotott. Nagyregény, sokhetes olvasás, fény!

Závada Pál: Természetes fény. Magvető, 2014.

Értékelés: lllllllllm