Sújtólég

Juhász Tibor a húszas éveiben járó költő- és írónemzedék egyik legtehetségesebb képviselője. Témaválasztása szociografikus érdeklődést tükröz. A Salgó blues novelláiban és a verseskötetében (Ez nem az a környék, 2015) is a mélyszegénység mint életforma és közeg bemutatására törekszik.

Ahogy a kötetcím is jelzi, a cselekmény a szerző szülővárosában, Salgótarjánban játszódik. Az egykori bányászváros lakóinak rendszerváltás utáni kiszolgáltatottsága szűk terekben válik láthatóvá. A fűtetlen, sötét, ablaktábla nélküli lakások nyomora, a Kék acél nevű kocsma napi vegetatív ritmusa, és a sarkon kinéző tacskó bizalmatlansága határozza meg a könyv hangvételét. A figurák klisészerűek: pótcselekvések, monomániák, irreális álmok, és persze leküzdhetetlen, halmozódó függősségek teszik számukra tagolhatóvá az időt és a teret. Juhász kiváló megfigyelő, a mikrotörténések lejegyzésével, mélyfúrásszerűen mutat meg élethelyzeteket, a szereplők mozgásterét, illetve – legtöbbször – annak hiányát.

Mindez persze nem helyspecifikus: a történetek aktuálisak és általánosak, és valójában bárhol játszódhatnának. A tulajdonneveken túl alig találunk olyan mozzanatot, amely kizárólagosan utal egy városra, közösségre. Sőt, a helyismeret nélküli olvasó az olyan megnevezéseket, mint ami a novellák egyik leggyakoribb helyszínét jelöli („Kolduspaloták”), valószínűleg az élethelyzetet leíró poétikai megoldásként értelmezi. A Tar Sándort, Borbély Szilárdot is idéző eljárás: a szikár, szociografikus, és a finoman elbújtatott poétikus kifejezésmód együttes jelenléte teszi egyedivé a könyvet, amely egyszerre láttatja a szereplők vegetációra szűkülő valóságát, és a még ebben a közegben is tetten érhető humánumot.

Kár, hogy helyenként ez a megoldás visszafelé hat, és direktté, kissé didaktikussá válik: átgondoltabb, kiegyensúlyozottabb kompozícióval ez is elkerülhető lett volna.

Juhász Tibor: Salgó blues. Scolar, Budapest, 2018.

Értékelés: 8/10