Sugarloaf: Neon

Valószínűleg nagyrészt az énekesek cseréjével magyarázható, hogy az együttes több zenei arcát láthattuk már ’95-ös megalakulása óta. A kezdeti pörgős skás és reggae-s próbálkozásoktól legutóbb eljutott a girlpowert hirdető dallamos popzenéig. Az új énekesnő, Dér Heni érkezésével is történt zenei változás.

A Sugarloaf az első években sikeresebb volt külföldön, mint odahaza. A Movie című dalhoz ’98-ban készült bemutatkozó klipjét több zenei tévécsatorna műsorra tűzte. A zenészek a 2000-ben megjelent Manga című első albumuk néhány felvételét a cannes-i MIDEM-en is bemutatták. Magyarországon csak azután váltak szélesebb körben ismertté – pontosabban először hírhedté –, miután elkészült videoklipjük, amelyben meztelenül zenéltek. 2002 őszén az énekes, Pepe elhagyta társait. Megüresedett helyét meglepetésre egy szexi lány töltötte be. Era korábban szerepelt a Kifutó és a Popsztárok című tehetségkutató műsorokban. Hamar beilleszkedett a fiúk közé, és kialakult az új hangzásvilág. Era egy feminista csaj – vagy ezt a szerepet vette fel –, és erre szövegileg lehetett építeni. A Sugarloaf 2003 őszén jelentette meg a találó, Nő a baj! című nagylemezét. A stílus nagyot változott, a zenekar szarkasztikus szövegvilágú girlpowert hirdető popzenére váltott. A zenén és az énekesnő stílusán a No Doubt hatása volt leginkább érezhető. A korongról három felvétel is kisebb-nagyobb slágerré vált: a Hunny Bunny, a Vadvirág és a Bárcsak lennék férfi címűek, de nagy eladási példányszámot mégsem ért el.

Era sem lett örökös tag, újabb tehetségkutatós, a megasztáros Dér Heni váltotta őt. A vajdasági lány a verseny első szériájának üde színfoltja volt, ennek ellenére a zenészszakma pesszimistái az újabb csere hallatán eltemették a Sugarloafot, mondván: ezt már nem élheti túl, a hűséges rajongók is elfordulnak tőle. Heni csak látszólag teljesen más karakterű énekesnő, a valóságban hasonlít az elődjére. A nőies témájú dalokat, mint a Barbie vagy a Szingli lány címűeket ugyanúgy Era is elénekelhette volna, és Henitől is hitelesen hangzanak. Persze elkerülhetetlen, hogy a cserével ne változzon a hangzásvilág, de radikális változás nem állt be. Az együttes most rockkal és elektronikával megtűzdelt popzenét játszik. A korábbi No Doubt-jegyek eltűntek, a zene hallatán leginkább az Evanescence neve merülhet fel. A címadó, Neon jócskán kilóg a sorból, komor instrumentális szerzemény. Az album két legerősebb felvétele a beharangozó, Hajnalig még van idő Superboy mixe és a Tánc, Megazene című. A másik végletet egyetlen dal képviseli, a Luftballon, amely Nena slágerének, a 99 Red Balloons címűnek az átdolgozása. Szerintem ehhez nem lett volna szabad hozzányúlni. Alapjában véve egyszerű dalocska, amelyet slágerré válása szépített meg, képtelenség bármit hozzátenni, még a maximum teljesítésével sem születhet belőle jó átdolgozás.

A Neon című lemez a magyar eladási lista élmezőnyében debütált, ami csak az elmúlt évek ismeretében meglepetés, amikor a zenekar messze elkerülte az összesítést. A siker titka abban rejlik, hogy a felvételek jóval slágeresebbek, szélesebb közönségréteget céloznak meg. Nyilvánvaló volt, hogy a második klipes dalt, a lírai hangvételű, magányról és vágyódásról szóló Fogd a két kezem! címűt azok a rádiók is műsorukra tűzik, amelyek korábban helyből elutasították a Sugarloafot. Ráadásul Heni sokkal jobb énekesnő, mint elődje, nem beszélve arról, hogy a megasztáros múlt továbbra is nagyobb odafigyelésre serkenti a nagyérdeműt. Az album reklámkampánya is hatásosabb, először kizárólag az együttes honlapján lehetett megrendelni. Nem gondolom, hogy a Sugarloaf megtalálta volna a végső hangzásvilágát, inkább csak egy újabb mérföldkőhöz érkezett el. Dér Heni szerződtetése tökéletes lépés volt. A fiúknak azt ajánlom, tessék őt megbecsülni, ha menni akar, útjába kell állni, és lekötözni, vagy mit tudom én. Ő most már legyen a végleges énekesnő!