Sötét hangok masszív támadása

Bármiben lefogadom, hogy erről is játszanak majd, és ha szerencsénk lesz, a készülő új albumot is tesztelik rajtunk.

Erre a bizonyos új albumra hat éve vár az emberiség, a legutóbbi, Collected című válogatás ugyanis a sorlemezek „slágerein” kívül csak egy új dalt tartalmazott.

Ha egy zenei kvíz egyik kérdése az volna, hogy soroljanak fel három triphop-előadót, bizonyára a Massive Attack, Tricky és a Portishead lenne a leggyakoribb válasz. Paradox módon pont ők hárman gyűlölik leginkább ezt a műfaji bélyegzőt, csakúgy, mint a Bristol Sound kifejezést. Pedig ez utóbbi talán még adekvátabb, hiszen mindannyian ebben az unalmas angol kikötővárosban tevékenykedve adtak valami újat és izgalmasat a világnak.

Ráadásul Tricky eredetileg a Massive Attack tagja volt, csak később önállósította magát, mikor már komolyra fordult a dolog, a többiek nem tolerálták, hogy rendre késik a próbákról.

A Massive Attack a kilencvenes évek egyik legtökéletesebb életművét tette le az asztalra négy nagy hatású album formájában (Blue Lines – 1991, Protection – 1994, Mezzanine – 1998, 100th Window – 2003), amelyek a hiphop, a soul, a dub, a reggae, a dzsessz és a downtempo bizarr keverékével megteremtették a világhódító triphopot, majd az évtized végére dark rockkal sötétítették be azt. Az alaptrióból jelenleg már csak ketten, Robert Del Naja, azaz 3D, illetve a rapper Daddy G maradtak, a dj-kollektívából pedig élő zenekar lett, és a vizuális hatásokra is egyre több figyelmet fordítanak. Olyan vendégénekesekkel dolgoztak, mint Sinéad O`Connor, Liz Fraser a Cocteau Twinsből vagy Horace Andy, akit sokan a világ jelenlegi legjobb reggae-előadójának tartanak. A lemezeken pedig többek közt Madonna, Björk és David Bowie is felbukkant. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a világsztárok egymást taposták egy-egy Massive Attack-dalért, a duó pedig afféle kiismerhetetlen zsűriként válogatott közülük. Lemezeiket az összetéveszthetetlen hangzás mellett épp az énekhangok sokfélesége teszi izgalmassá.

A triphopot meghatározni szinte lehetetlen. Olyan zene ez, amely a lélek legmélyebb bugyraiból fakad, egyszerre lírikus, mély, álomszerű és nyomasztó. A „trip” a világtól való elszakadást és az érzékekkel való erős kapcsolatot jelenti, a „hop” pedig a hiphop gyökereket, ám a rappelés itt inkább kántálás, az ének pedig komorabb, mélyebbre hangolt. A Massive Attack mindenesetre ma már egy leginkább önmagát definiáló, stílusok és trendek felett álló zenei márkanév, és a popzenei univerzum egyik legizgalmasabb produkciója. Divathullámok jönnekmennek, igazi megújulásra azonban csak ők voltak képesek a fent felsorolt triphop-teremtők közül, és húsz évvel a megalakulásuk után is stadionokat töltenek meg rajongóikkal.

Remélhetőleg egy ilyen stadion lesz a pozsonyi Sibamac Aréna is november 4-én. Ráadásul már a bemelegítés világszínvonalúnak ígérkezik, ugyanis az éteri hangú Martina Topley-Bird érkezik megtámogatni régi haverjait. Martináról tudni érdemes, hogy egykoron Tricky alkotótársa és élettársa volt, tulajdonképpen ő az, aki megszeretette a nagyközönséggel partnere nyomasztó hangulatú bemutatkozó lemezét. Ha lehetek személyes: életem egyik meghatározó élménye volt a Black Steel című Public Enemy-feldolgozás, amelyen a jól megtermedt feka helyett egy törékeny fehér tinilány hadarja dühösen, hogy levelet kapott a kormánytól, behívták katonának, de eszében sincs bevonulni, mert ő egy fekete férfi, akiért az országa eddig semmit sem tett...