Sok szeretettel Törőcsik Marinak

Hogy honnan az ötlet? Járai Máté „balkézről jött” unokája a Kossuth-díjas színésznőnek. Maár Gyula első házasságából származó unoka. A 200 első randi című televíziós sorozattal népszerűvé vált, nagy tehetségű színész, aki a Kabaré Konferansziéját, A revizor Hlesztakovját, Beaumarchais Figaróját és a Mágnás Miska Mixi grófját játszotta hatalmas sikerrel. De már gyerekként rájött: Törőcsik Mari hangját, gesztusait remekül tudja utánozni. Csodás képességét többször is megvillantotta már, a lelke mélyén pedig már régóta készül egy olyan önálló estre, amelyen szeretett Mari mamája dalait, kedvenc verseit fogja megszólaltatni, különböző közös történeteikkel színesítve. Nem paródia lesz ez, hanem egy szeretetteli vallomás – színházi keretek között.

Mesélte már: Törőcsik Mari meselemezeit hallgatva tanult meg beszélni.

Igen, az édesanyám, Maár Gyula lánya azt akarta, minél hamarabb kezdjek el beszélni. Ezért rengeteget olvasott nekem, és hogy addig is „foglalkozzon” velem valaki, amíg ő felteszi az esti tejet, Mari mamát hallgattam különböző meselemezekről. Tudat alatt annyira belemászott a hangja a fülembe, hogy később a legváratlanabb pillanatokban is elő tudtam venni. Forgatásokon az egész stábot ezzel szórakoztattam. Amint egy picit otthonosabban érzem magam, egy idő után elő merem venni ezt a képességemet. Ungvári István kollégám a győri színházban nemes egyszerűséggel csak úgy szólít engem, hogy: „Mi van veled, Mari?” Én meg erre azt szoktam válaszolni neki, hogy „István, maga engem ne ba…gasson, menjen inkább próbálni!” És akkor így elbeszélgetünk. Gyerekként rengeteg időt töltöttem Maár Gyula nagyapáméknál, Velemben. Mindig nagyon figyeltem Mari mamát, hatalmas nagy tisztelettel lestem minden mozdulatát. Igazán közel akkor kerültünk egymáshoz, amikor meghalt a nagyapám. Eljött megnézni Martin McDonagh drámájában, A kripliben, és az előadás után azt mondta: „Tudsz valamit, amit rajtad kívül nagyon kevesen. Csak ülsz és vagy. Ez azért már valami!” Elismert.

Egy ilyen mondat Törőcsik Maritól felér egy Kossuth-díjjal.

Ez valóban több volt, mint dicséret. A színpadi létezés számára teljesen természetes állapot. Ezt ő elképesztően tudja. „Ott ültél a sarokban – mondta –, csak néztél előre, nem szóltál egy szót sem, és pontosan tudtam, mire gondolsz.” Ennél többet színészként nem lehet elérni. Vannak nagyon nagy sikerek, de erre törekszik mindenki.

Soha nem kérte Törőcsik Mari segítségét, támogatását, hogy nyomjon meg az érdekében egy indító gombot?

Soha! Nekem ez eszembe sem jutott.

Mindent a maga tehetségével, a maga erejével akart elérni.

Sokáig nem is beszéltem róla. Kevesen tudták, hogy mi rokoni kapcsolatban állunk. Évekkel ezelőtt, amikor Makón neki ítélték oda a Páger Antal-gyűrűt, ezt ő mesélte, azzal adták át neki, hogy „az élő legendának, ország-világ legnagyobb színésznőjének, aki nélkül nincs színház, s aki nem mellesleg a mi imádott Járai Máténk nagymamája”. Én ugyanis 2010-ben szerződtem el Szegedről, ahová a makóiak járnak színházba. Szóval belevettek a díjába. Ott állt Mari mama a Páger Antal-gyűrűvel, és rólam beszéltek neki. Azt mondta, többen is odamentek hozzá, és gratuláltak neki – Járai Mátéhoz! És azután hívtam meg őt, hogy nézzen meg Billyként A kripliben. Győrbe már nem volt ereje leutazni, ezért akkor látott az előadásban, amikor a Thália Színházban vendégszerepeltünk vele, Budapesten. Az ottani közönség akkor még nem annyira ismert, de álló vastapssal jutalmazott. És Mari mama látta, hallotta, hogy ünnepeltek a nézők.

S most megszületett ez a parádés házi videó. Épp a karantén idején.

Nem hiszek az online színházban. Nekem a színház közvetlen kapcsolatot jelent a közönséggel. Nem akartam verset mondani, történetet mesélni, mint sokan mások, de hirtelen akkora lett rajtam a nyomás, hogy nem tudtam ellenállni a kihívásnak. Kitaláltam, hogy akkor csinálok valami szórakoztatót, ha már ilyen lehangoló időket élünk. Semmiképpen nem akartam valami komoly dologgal előállni. Úgy gondoltam, ha humorral kezelem ezt a nehéz, emberpróbáló időszakot, akkor valahogy tovább fogunk élni. A Mari Mama-szám pedig mindig, minden helyzetben bejön. Gálaesteken, fellépéseken a Gyere, te nímanddal zárom a műsort. Győrben, a médiabálon tombolasorsolásra kértek fel nemrég, de hogy tegyem ezt úgy, ahogy Mari mama tenné. Hihetetlen nagy sikerem volt. Nagyjából akkor született meg a jelmezötlet is, ez a kis fekete ruha, ami a videóban is látható.

Kalap, sál, napszemüveg, fekete harisnya, fekete cipő, hozzá kicsi rúzs, szakáll, mégsem fordult paródiába a produkció.

Kírát, a feleségemet kértem meg, hogy kövessen kamerával. Egyébként végig improvizáltam. Csak azt mondtam el neki, és azt is csak nagyjából, hogy merre fogok elindulni a lakásban, és mi lesz az útvonalam, mikor fogok leülni, és mikor lesz vége a dalnak. Figyelmeztettem, hogy az utasításaimat hajtsa végre. Annyit tudott, hogy az elején ott fogok ülni az ágyban, lesz nálam egy újság, s miután elindulok, azt teszi, amiben megegyeztünk. Egyetlen mondatot sem gondoltam át előtte. A dal már a kisujjamban van, annyiszor énekeltem, de hogy mit fogok mondani, hogy fog ez az egész kinézni, azt egyáltalán nem gondoltam át. A feleségem nagyon tud nevetni rajtam, de ezt a felvételt, remélem, nem hangzik nagyképűen, én is szeretem. Ugyanis nem magamat látom, hanem egy olyan valakit, aki hasonlít Mari mamára, de mégsem ő. Aki szeretettel utánozza őt, mégis önálló egyéniség. Engem is jókedvre derít ez a videó. Azon csodálkozom, hogyan juthatott ilyen az eszembe? Hogy mondhattam azt, amit előtte még soha?

Hatalmas tábora lett a felvételnek. Ajándékként küldözgetik egymásnak az emberek.

Kegyetlen világ az internet világa. Ha feltesz valaki egy ilyen videót, tudni lehet, hogy az arctalan tömegből sokan lesznek, akik majd megítélik, mit csinál. Hogy lesz negatív, sőt bántó kritika is. Hiúságból rengeteg kommentet elolvastam. A legtöbben meglátták benne a gyöngyszemet, ami, remélem, sokak számára csillogni tud. Bizonyára most van a legnagyobb szükség ilyen számokra, amikor sokan érzelmi válságban vannak, hiszen most élünk meg először ilyen szörnyű helyzetet, a koronavírus miatt. Kell az ilyenfajta humor, találkozás. Több mint háromszázezren látták a produkciót, és több tízezren szóltak hozzá, de csak három negatív kritikát kaptam. Mindegyikben Mari mamát féltették. Vannak kollégák, akik azért hívnak fel, hogy elmondják, naponta többször is megnézik, és ezzel fekszenek le, sőt még a gyerekeik is odavannak érte. Kacagnak, kívülről tudják már az egészet. Amit a videóban mondok, azt az életben biztosan nem úgy mondanám. Én jól nevelt, udvarias fiú vagyok, de annyira jólesett, hogy így oszthattam a dolgokat!

Mari mama címmel készült önálló estre, a bemutatót decemberre tervezte. Miért mondott le róla?

Már megvolt a premier időpontja. A győri színház mindenben a rendelkezésemre állt. Nagyon preferálták, hogy ez az est megszülessen. Rögtön azután, hogy erről a sajtó is tudomást szerzett, csőstül jöttek a meghívások. Csak zárójelben: a videófelvételnek még Amerikában is sikere van! Művelődési házak hívtak itthonról dupla előadásokra. Aztán jogi nehézségekbe ütköztem. Selmeczi György zeneszerző ahhoz kötötte a jogok megadását, hogy Mari mama beleegyezik az est létrehozásába. El is mentem hozzá Velembe, és megkérdeztem tőle, mit szólna hozzá, ha a dalai elhangoznának az önálló estemen? Ő akkor azt mondta: „Senkinek nem engedném meg, de tudom, hogy te jól fogod megcsinálni.” S akkor megnyugodtam, hiszen Maár Gyula megzenésített dalszövegeiről van szó. De történt egy fordulat. A győri színház a fülem hallatára hívta vissza Selmeczi Györgyöt. Ki volt hangosítva, tudott róla, hogy ott vagyok, hallom őt. Azt a választ adta, hogy neki mint szerzőnek akkor is joga van visszatartani a jogokat, ha Mari mama már a beleegyezését adta az estemhez. Selmeczi György bizonyára nem akarja, nem tartja ízlésesnek, mondta, hogy ezeket a kifejezetten nőnek írt, és egyenesen Törőcsik Marinak komponált dalokat egy férfi adja elő. Bizonyára attól félt, hogy itt valami ízléstelen paródiáról lenne szó, azért vonakodik a dologtól. Ő nem ismer engem mint színészt, nem tudja, hogy én a legnagyobb tisztelettel, szeretettel nyúlnék ezekhez a dalokhoz. Kétkedve fogadta még a kapcsolatomat is Mari mamával, bizalomnak a leghalványabb jelét sem éreztem a hangjában. Nem járt utána, hogy milyen a viszonyom Mari mamával, én pedig még baráti unszolásra sem hívtam fel őt ez ügyben. Úgy gondoltam, ő már egyszer igent mondott nekem, ennél többet nem kívánhatok tőle. Főleg most, hogy ilyen leromlott állapotban van. Nem fogom őt ezzel zaklatni. Nem kérhetem őt arra, hogy emiatt hívogassa Selmeczi Györgyöt. Én egy örömelőadásra készültem, nem jogi huzavonára, hogy megcsinálom, aztán letiltja. Valószínűleg nem jött még el ennek az estnek az ideje, de majd el fog jönni egyszer. Pilinszky-verseket is megszólaltattam volna, Mari mama kedvenc verseit, és lettek volna történetek kettőjükről, róla és Maár Gyuláról. Elmondtam volna, hogy az én életemben, az én pályámon milyen meghatározó szerepe van Törőcsik Marinak.

Nagyon elkeseredett?

Nem annyira. Ezer szerep elmegy mellettünk. Lehet, hogy amikor ez az est megszületik végül, sokkal jobb helye lesz az életemben, és a nézők életében is. Mari mama egyébként mondta: az utánzásnak semmi köze a színészethez. Az csak képesség, egy az egyben ábrázolni tudunk valakit. Ő nem gondolja ezt művészi értéknek. Részemről ez több mint puszta utánzás, hiszen itt szeretetről és csodálatról van szó, nem pedig kifigurázásról. Ez a képesség csak egy része a színészetemnek, mint ahogy ő is része az életemnek.

A szerző a Vasárnap munkatársa