Sértett nő macsóbőrben

A forgatókönyv a sikeres írónő, Barbara Nesvadbová regénye alapján készült. Ezért sem lehet véletlen Elfriede Jelinek Nobel-díjas osztrák írónő nevének emlegetése a film elején. És azért sem, mert a Jelinek-mű alapján Micha?el Haneke rendezésében készült, zajos vihart kavart mozgóképre, A zongoratanárnőre emlékeztető, sokat sejtető alaphelyzetből indul a cseh opus is. Sajnos a sejtések nem igazolódnak be, a kezdeti képsorokban az ígéretes erőből felgerjesztett feszültség nagyobb füsttel robban és száll el, mint amilyen lánggal éghetne, ha a rendezőnő a film felénél a lélektani drámából nem váltana műfajt, és a film nem laposodna puszta komédiává.

A korábbi Pavlásková-mozgóképek nagyító alatt azt boncolgatták, milyen mértékben képes az ember elfogadni a másiktól – a szeretett lénytől – a rosszat, a kiszolgáltatást, a megalázást, a lélekbe tiprást. A rossz kölcsönhatásának maximális élvezettel történő megélése volt a lélektani boncolgatás irányvezetője: az együvé tartozó két lény extrémitásainak elfogadása, illetve a másik uralkodó hajlamával való azonosulás. Hasonló kiindulási helyzetből startol ez az újabb produkció is – és megint csak nem véletlen a Jelí?nek-asszociáció. Karolína (Danica Jurčová, cseh szinkronhanggal) a csinos, sikeres fiatal főiskolai hallgató, aki metakommunikációs tanfolyamokat vezet menedzserek számára, belebotlik a titokzatos Alexba (Karel Roden), akinek egyik szülője osztrák, a másik cseh, és szigorú nagypolgári katolikus légkörben nevelkedett. Karolináéknál a liberalizmus volt a vezérelv a nevelésben. Már ennek a két világnak, két gyökérnek a találkozása egyféle szadomazo praktika. Alex titokzatos. Azonnal letiporja a liliomot, ágyba viszi a lányt, akiben a párnák közt azon melegében fellobban az igaz szerelem lángja a nagy Ő iránt. Alex viszont eltűnik, napokra. Amikor hosszabb idő után felbukkan újra, mellbevágó ajánlattal áll elő. A lányt olaszországi nyaralásra invitálja. Titka van a fiúnak, érezni, valami nagyon álságos dologgal fog előrukkolni… valami hasonló, lesújtó villámokat ígérő ború sejlik fel a kockák mögött, mint a Harold Pinter műve alapján forgatott Idegenek Velencében című olasz játékfilmben.

A ború azonban hamar derűvé változik, eltűnnek a viharfelhők, átugrunk egy meg nem oldott gubancot, s megkezdődik egy pávatollakkal telitűzdelt parodisztikus komédia, amelyben Karolína bosszút forral a férfinemen.

Izgalmas ponton vált műfajt a film. Sajnos az előbb említett gubancot nagyon gyorsan átugorja, s nem is tér vissza hozzá többé. Alex ezzel a ki nem bontott gubanccal kiesik a képből, pedig ez az a helyzet, amellyel még robbantani lehetne: az ő énje és személyiségének boncolgatása tehetné a folytatást érdekessé. Kiderül ugyanis szép finoman, hogy Alex azt az időt, amelyet nem Karolinával tölt, egy mutatós baráttal múlatja. Egy titokzatos régi ismerőssel, akinek Alex már az olasz tengerparton is osztott lapot, s nemcsak egy kártyaparti idejére. Karolinát nem is zavarja, hogy Alex intim megvilágításban kártyázik az Ado??niszként egy szál alsóban elnyújtózó baráttal. Azt azonban már kevésbé tudja megemészteni, hogy Alex oldalán egy előkelő nagypolgári hölgy is felbukkan. Ezt a szerelmi négyszöget már nem tudja lenyelni. Női büszkeségét, önérzetét bántja, hogy nemcsak egy fiúval, még egy nővel is osztoznia kell Alexen.

Úgy dönt, vált, a gyöngéd női arcra felölti a macsó fenevad maszkját, és kieresztett éles karmaival szétmarcangolja a férfiakat. Elnyomja az érzelmeit, s a végzet asszonyaként átgázol minden hímen. Macsó vérmérséklettel, magatartással, számító közlekedéssel, manipulatív támadással behúzza a csőbe a teremtés koronáit, és kibabrál velük: pofára ejti őket. A kapcsolatból elveszi, ami jó, a testi élvezetet, a férfit pedig otthagyja sebzett, pőre lélekkel. Az, amit naiv egyetemi csoporttársával (Krištof Hádek) művel, egyenesen kiakasztó. S az eredmény? Erotikával megtöltött elnyújtott helyzetek, humorral fűszerezve. Karolína a macsó fenevad pózában is megbukik: nő marad, kiszolgáltatott, lelkileg kifosztott, érzelmileg megrövidített. Nincs új a nap alatt. A fene nagy hímek nyálukat csorgatják a virtuális erotikát élvezve, a fene nagy feministák meg éppen emiatt nyalogatják továbbra is a sebeiket. A feldobott nehéz kő lezuhan, és nem eredményezi a várt földrengést. Nincs kimozdulás.