Ruhatetű

ruhatetű (Pediculus humanus) igen kellemetlen és veszélyes, 3-4 mm nagyságú vérszívó. Csupán potroha két szegélyén találhatóak elkitinesedett részek, ezek sötétebb színűek. Lábainak végén hatékony fogókarmok fejlődtek ki, melyek a tetű testsúlyának akár a kétezerszeresét (!) is képesek megtartani. A felsőruházaton is, de nagyobb számban a fehérneműben tartózkodik, leginkább a deréktájon, s innen jár át a bőrre táplálkozni. A bőrön ejtett sebbe nyálat pumpál, ez okozza a kellemetlen viszketést. Ezáltal terjeszti a betegségeket is – amellett, hogy szúrása nyomán az érzékeny bőrű egyéneken ekcéma, bőrgennyesedés állhat elő, a visszatérő láz és a kiütéses tífusz kórokozóit is a szervezetünkbe juttathatja (a házi légy mellett a nagy tífuszjárványok egyik fő előidézője a tetű volt). Petéit, melyeket serkének is nevezünk, a nőstény a ruha hajlataiba, varrataiba rakja, nem egész két hónapig tartó élete során akár ötezer darabot is!

A ruhatetűhöz nagyon hasonló, csak valamivel kisebb – 2-3 mm – a fejtetű (Pediculus capitis). A hasonlóság nem véletlen, mert a kettő közül ez az „eredeti” faj, s a ruházkodás fejlődésével belőle alakult ki a ruhatetű. A primitív népeknél még ma is csak ez a faj fordul elő. Tartózkodási területe az ember hajzata, serkéit is a hajszálakra ragasztja. Ugyanolyan kellemetlen és veszélyes élősködő, mint leszármazottja.

A megtetvesedés veszélye főleg szoros, társas együttélés esetén forog fenn, nálunk azonban szerencsére már egyre ritkábbak az ilyen esetek. Ha akaratunk ellenére mégis közelebbi kapcsolatba kerülnénk velük, a gyógyszertárakban kapható hatékony szerek segítségével könnyen megszabadulhatunk tőlük. Amellett a rendszeres mosakodás, ruházatunk, ágyneműnk gondos tisztítása is megakadályozza elszaporodásukat.