Robert Roth Esterházy Luciferje

Esterházy Péter darabjában Luciferként több generációnyi herceget és grófot kísért meg a magyar, így a szlovák történelemből is. Lucifer mellett azonban más szerepekben is felbukkan: az ötvenes évek komisszárjaként, a titkosrendőrség tagjaként, hogy történelmi próbatételek során megtörje az arisztokrata család férfitagjait. Robert Roth nagy ívű alakításával rengeteget hozzátett Roman Polák rendezéséhez, gazdag színészi eszköztárával végig a markában tartja a közönséget.

Debrecenben, a kortárs magyar dráma fesztiválján láthatta először a magyar közönség Esterházy Péter darabját. A hosszasan zúgó, elismerő taps után milyen gondolatokkal jött le a Csokonai Színház színpadáról?

Első perctől fogva éreztük, hogy olyan szerző darabját játsszuk, akit ismer, tisztel és szeret a közönség. Én viszont azt is érzékeltem, hogy a szöveg hallatán mintha az járt volna a nézők fejében: ezt már mind ki lehet mondani, nem lesz ebből baj, felháborodás? Kétségtelen, nagyon bátor a szöveg. Színész ilyen mondatokat ritkán kap. Mindezzel együtt büszke is voltam nagyon, hogy Esterházy Péter gondolatait tolmácsolhatom az ő hazájában, ahol hol így, hol úgy viszonyultak a családjához. Egyébként volt egy olyan érzésem is, hogy egész idő alatt, amíg játszottunk, fehér angyalok röpködtek felettünk, akik ránk is, rá is vigyáztak.

Jágóval és Hamlettel is komoly csatákat vívott annak idején. Esterházy Luciferje milyen helyzetek elé állította a próbák során?

Egy ilyen feladat mindig különleges fénybe állítja a színészt. Luciferként ugyanis a szó átvitt értelmében csinálhatok szinte bármit. Felhatalmazásom van rá, hiszen az Úr, a Teremtő ellenpárja. Megmutathatja a dolgok másik oldalát. Bármit mond is az Úr, ellenvéleménye van. Olyan, mint egy démon, aki akkor is lesben áll az Úr mögött, ha éppen nem látjuk. Minden belefér a szerepbe. Mint előadó sok mindent megengedhetek magamnak, a darab struktúrájából mégsem lóghatok ki. Egy pillanatra sem tűnhet úgy a néző számára, hogy nem tudom, mit akarok. Lucifer ugyanis pontosan tudja, mit akar, és meg is teszi.

Közben bölcselkedik, érvel és vitázik, szembeszáll az Úrral. Ilyen értelemben nemcsak hálás a szerep, iszonyatosan nehéz is, hiszen szabadon kokettálhat a nézővel. Az utat, az irányt természetesen a szerző szabja meg, egy bizonyos határvonalat pedig nem léphet át sem az Úr, sem a néző felé.

Valóban figyelnem kell erre, mivel veszélyes terepen járok a szereppel. Nem sérthetek meg senkit a közönség körében, sem valamelyik hölgyet, sem a mellette ülő partnerét. A magánéletünkben is előfordul, hogy abban a pillanatban, amint kimondunk valamit, azonnal vissza is szívnánk. Rosszabb esetben, ha az ember valóban bekattan, meg is teszi, amit mond. A kísértés, a csábítás minden emberben ott van, nemcsak Luciferben. Ráadásul, ha elérünk egy bizonyos kort, amikor már pénzünk is van, pozíciónk, hatalmunk, vagyis erős, megbonthatatlan egységgé válunk, és már nincs kivel versenyeznünk, onnantól fogva már csak önmagunkkal harcolunk. Erről is beszél a darab. Lucifer súlyos szerep. Hasonlóan súlyosat talán még nem is játszottam.

Goethe Faustja sem volt az?

Még őt sem hasonlítanám Luciferhez. Itt több veszély leselkedik a színészre. Igyekeztem is a lehető legnagyobb alázattal próbálni. Ha az ember túl nagy szabadságot kap, és ez nem csak a színészre vonatkozik, nem tud mit kezdeni vele. Vékonyka jégre lép. Terra incognita. Ismeretlen terep. Nem, nem gondolhattam arra, hogy mi minden van már mögöttem a pályán, hogy milyen kaliberű figurákat játszottam. Ezt ilyenkor félre kell tenni. Rengeteg segítséget kaptam Roman Poláktól, akinek korából eredően több az élettapasztalata és nagyobb a rálátása a történetre, mint nekem, és biztos kézzel vezetett.

Peter Čaneckýtől, a darab jelmeztervezőjétől a vörös szarvak mellé miniszoknyát, fekete harisnyát és magas sarkú cipőt kapott. Lucifer így lett férfi is, nő is, de mindkét esetben veszedelmes csábító.

A figura kettőssége a szövegben is ott rejlik. De hogy mit talál ki nekem a jelmeztervező, azt egyáltalán nem sejtettem. Mindössze annyit tudtam, hogy a ruhám is jelzi majd a szembenállást az Úrral. Merész jelmezt kaptam, ez kétségtelen. Alaposan át kellett gondolnom, hogy mit kezdek vele. Csak finoman, óvatosan, intettem magam. Nem engedhetem meg, hogy a nézőt elragadja és rossz irányba vigye a látvány, hogy azzal foglalkozzon, hogyan áll rajtam a szoknya, milyen vékony a lábam, milyen a mozgásom a magas sarkú cipőben. Mellesleg heteken át tanultam, hogyan rakjam a lábam, milyen legyen a járásom. Amíg nem szólalok meg, a néző ide-oda csapódik a gondolatai között. Nem tudja eldönteni, ki vagyok, férfi vagy nő? Netán androgün? A kosztüm tehát megtévesztő lehet, de csak az elején. Amint elhangzik a számból az első mondat, mindennek a helyére kell kerülnie. Onnantól fogva pedig egyértelmű, hogy ki is Lucifer.

Az ember tragédiáját, amely alapműként szolgált a Mercedes Benzhez, olvasta?

Először középiskolásként, konzervatóriumi növendékként. Aztán most, még mielőtt a próbákat elkezdtük volna. Fenomenális mű.

Magyar drámában játszott már korábban?

Ez az első.

Magyar rendezővel viszont dolgozott már. Caesart alakította Eszenyi Enikő 2001-es pozsonyi rendezésében, az Antonius és Kleopátrában.

Caesar és Lucifer között a hatalomvágy a híd. Mindketten nagy manipulátorok.

Most már Klaus Mann Mephistója, Hendrik Höfgen következhetne a sorban.

Boldogan eljátszanám. Hendrik Höfgent a hatalmi gépezet szippantja be, így kerül a reflektorok kereszttüzébe.

Esterházy Péterről mennyit tudott meg azóta, hogy kezébe vette a darabját?

Először is nehéz múlt időben beszélni róla. Nem is fogok. Esterházy Péter tiszta ember. Tiszta a szelleme, tiszta a lelke, tiszta a tekintete. Nem ítélkezik senki felett, mert tudja: senki sem születik rossznak, legfeljebb bizonyos helyzetek rossz irányba sodorják. Világosan és nagyon egyszerűen fogalmazza meg, hogy: bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá. Ez a gondolat vezet engem is. Ehhez tartom magam. Hamlet, Othelló és Lucifer után nem okozhatok csalódást, és önmagamban sem csalódhatok. Nincs olyan, hogy bizonyos szerepet félvállról veszek, mert játszottam már hasonlót. Minden szerep új. És első.

Magyarul is többször megszólal a Mercedes Benzben. És szépen, érthetően, hibátlan kiejtéssel.

Anyám édesanyja magyar volt. Szlovákújhelyen élt. Édesanyámmal csak magyarul beszélt. Tőle tanultam nagyon sokat. Apám akkor lett Budapesten diplomata, amikor a konzervatórium utolsó évét végeztem. Öt éven át minden hétvégét Pesten töltöttem. Termékeny időszak volt az az életemben. Jól tudtam magyarul. Mára sokat felejtettem, hiszen nem használom a nyelvet, de zavar is nagyon. Esterházy Péter révén egy kicsit visszataláltam hozzá.