Kultúra

Ráadás Dunaszerdahelyen Bródyval

Dunaszerdahely | November 13-án, kedden 19 órától egy igazi legenda, Bródy János ad koncertet Dunaszerdahelyen, a Csaplár Benedek Művelődési Központban. A művésszel a kezdetekről, dalszövegekről, lázadásról, politikáról és barátságról beszélgettünk.
V. Krasznica Melitta

2018. november 7. 16:17

Ön a hatvanas évek elején volt tinédzser, amikor Magyarországon is Beatles-lázban égtek a fiatalok, sorra alakultak a zenekarok. Önt mi vitte a zene, a „zenekarosdi” közelébe? El tudja képzelni, hogy ha ma lenne tizenéves, szintén erre a pályára lépne? Esetleg benevezne egy zenei tehetségkutatóba?

Amikor én még kissrác voltam, a zenehallgatási szokások nagyon mások voltak. Az ifjúsági klubokban amatőr zenekarok próbálták a luxembourgi rádióból lemásolt angol számokat utánozni, és 1965-ig nem volt magyar nyelvű beatzene. Szörényi Leventével egymásra találtunk azzal a szándékkal, hogy saját szerzeményeink legyenek. Akkor ez forradalmi tettnek minősült, és az Illés zenekar országszerte népszerű lett a Szörényi–Bródy szerzőpáros dalaival. Szerintem a lényeg az volt, hogy saját magunkat fogalmaztuk meg új zenei formákban, és ha ma lennék tizenéves, ma is azt keresném, hogyan tudnám kifejezni magam a dalokba sűrített üzenetekkel. Zenei tehetségkutatóba valószínűleg nem mennék, mert általában nagyon sok előírt feltételnek kell megfelelni, és én ilyen szerződéseket nem írnék alá.

A rendszerváltás előtt nem lehetett nyíltan kimondani, mit gondol az ember a világról. A szövegírónak a sorok között kellett megfogalmazni a mondanivalóját, úgy, hogy a cenzúrán még átmenjen, de a hallgatóság megértse az üzenetet. Később eltűntek ezek a korlátok. Vannak, akik szerint ettől nem vált könnyebbé a szövegírás. Ön hogy gondolja?

Ahogy mondani szokták, teher alatt nő a pálma, és én mindig megtaláltam azokat a formákat, ahol a korlátozások ellenére éreztetni tudtam, mit gondolok a körülöttem lévő világról. Ma is vannak korlátok, bár ezek most másképp működnek. A politikai befolyás alatt álló rádiók nem játszanak olyan számokat, amelyek esetleg a gazdák érzékenységét sértik, és az én dalaim manapság is nemkívánatosnak minősülnek az állásukat féltő zenei szerkesztők körében. Valaki azt írta a Facebook-oldalamra, hogy akkor lesz Magyarországon demokrácia, ha a Bródy János számait az állami televízió fő műsoridőben sugározza. Ettől jelenleg elég távol vagyunk.

Költészetnek tekinti a dalszövegírást? Önnek is jelent meg kötete…

Alapvetően dalszerzőnek tartom magam, és tudom, hogy a szakmai közvélemény elsősorban a szövegeim miatt tisztel. Az énekelt ritmusos szöveg ősi művészi forma, de a költészetet inkább az írásban megjelenő versekről szokták emlegetni. A dalszöveg másként alakul és működik, mint egy vers, de természetesen nem bánom, ha a szövegeimben költészetet vélnek felfedezni. Manapság egyre többen tekintik a dalszövegeket is az irodalom részének, és sokan vannak, akik azt mondják, hogy az én szövegeim zene nélkül is megállják a helyüket. Ezt bizonyítja annak a kötetnek a sikere, ami a Park Kiadónál jelent meg és 52 év dalszövegeit tartalmazza.

Zenésztársai közül többen disszidáltak, akkoriban megfordult a fejében, hogy ön is kint marad külföldön? Angol fordításban is ilyen ütősek lettek volna a szövegei?

Az ilyen kérdésekre nehéz válaszolni, mert akármit mondhatok, semmi se bizonyítható. Angol fordítások egyébként készültek, de ha külföldre szakadtam volna, akkor nyilván megtanultam volna az ottani nyelvet, és eredeti műveket hoztam volna létre. Jó példa erre Dusán Sztevanovity, aki szerb anyanyelvű gyerekként érkezett Magyarországra, és az egyik legkiválóbb magyar szövegíró lett belőle.

Szerencsés találkozás volt az önöké Szörényi Leventével. Számtalan korszakalkotó dal, színpadi mű kötődik a nevükhöz. Míg a hatvanas-hetvenes években dalaikkal együtt lázadtak, később a politika majdnem véget vetett barátságuknak. Lehet ennyire fontos a napi politika, hogy megrontsa az emberi kapcsolatokat?

Mostanában nincs már köztünk jelentős feszültség, és sok tekintetben hasonlóan vélekedünk politikai kérdésekről is. De természetesen úgy gondolom, soha nem lenne szabad olyan politikai rendszert működtetni, amely megrontja az emberi kapcsolatokat. Leventével egyébként úgy vagyunk, mint az elvált szülők, akik örülnek – művészi értelemben – „gyermekeik sikerének”, és a jeles évfordulókon együtt ünnepeljük a műveket, amelyek mondanivalója a mai napig érvényes.

Ma mi ellen lázad? Mit muszáj versbe szedni, dalba önteni? Ismét el kell rejteni a mondanivalóját a sorok közé?

Én a hatvanas években eszméltem, és nagy hatással volt rám az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, amit 70 évvel ezelőtt fogadott el az ENSZ közgyűlése mint olyan eszményt, melynek elérésére minden népnek és minden nemzetnek törekednie kell. Ebben az egyezményben a jézusi tanításoktól a felvilágosodáson át a modern polgári demokráciákig benne van az emberiség tapasztalata arról, hogyan élhetnek együtt békésen a népek és a kultúrák ebben a globális faluvá zsugorodó világban. Ezt a mondanivalót nem kell elrejteni, viszont jelentős erők működnek azért, hogy ne jusson el mindenkihez az üzenet. Lázadni már nem nagyon lázadok, inkább csak rezignált nyuggerként, keserű mosollyal veszem tudomásul, hogy sajnos igaz az a mondás, mely szerint a történelem azt tanítja, hogy az emberek nem tanulnak a történelemből.

Kiknek, kikhez, melyik korosztályhoz szólnak ma a Bródydalok?

Elsősorban ahhoz a korosztályhoz, amelynek a megélt történelmi tapasztalata hasonló az enyémhez, de örömmel látom, hogy vannak a fiatalok között szép számmal, akik érdeklődnek az elmúlt időkből levonható tanulságok iránt. Nekem sokszor van afféle déja vu élményben részem, amikor jelenkori magatartásokat, szituációkat szemlélek, hogy én ezeket már egyszer átéltem. Nem kellene mindig mindent újrakezdeni, mert így elég lassan haladunk előre, és a zsákutcákból csak hátrafelé van kiút.

Ekkora életműből nagyon nehéz lehet összeválogatni egy-egy koncert anyagát. Milyen szempontokat követ? Melyik az a dal, amely egyetlen koncerten sem maradhat ki?

Van néhány szám, amit nem hagynék ki a műsorból, mert úgy érzem, a közönség elvárja, hogy megszólaljanak. Én inkább az újabb dalokat részesíteném előnyben, mert ezeket manapság nem nagyon játsszák a rádiók, pedig azt mondják rólam, olyan vagyok, mint a jó bor, ahogy öregszem, egyre érettebbé válok. Egy-egy koncert műsorának összeállítása általában komoly körültekintést igényel, és úgy tűnik, mostanában elég jól érzékelem, hogy mit szeretne hallani tőlem a közönség. Annak azért mindig van kockázata, ha olyan új dal is szerepel a programban, amit még nagy valószínűséggel nem hallott az éppen jelenlevő tisztelt publikum. De nem szoktam megijedni a kockázatoktól, meg az esetleges mellékhatásoktól.

Dunaszerdahelyre zenekarával érkezik.

Az utóbbi időben egy fiatal zenészekből alakult formációval lépek fel, velük készült a legutóbbi, a Ráadás című lemezem is. Kirschner Péter a társulat vezetője, és az ő stúdiójában készültek a felvételek, ahogy a legújabb dal klipje is egy túlfűtött stúdióba szorult zenekari próbát mutat.

Mivel invitálná a dunaszerdahelyi koncert közönségét?

Aki már látott engem színpadon, azért jöjjön, mert jó érzés lesz újra együtt lenni, aki meg még nem, az feltétlen jöjjön el, mert ki tudja, lesze még alkalom a találkozásra. Az elóKoncert által szervezett koncertre jegyek kaphatók az elóKoncert műsorirodában (Dunaszerdahely, Kukučín u. 459.), a Focus Music Shop lemezboltban (Vámbéry Ármin tér), a Csaplár Benedek VMK szervezési osztályán, valamint a Ticketportal hálózatában.

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Legfrissebb galériák
Olvasta már?