Provokatív kérdések Komáromban

Azt gondolom, hogy mindkét mű hasonlóképpen ismeretlen, ugyanis ritkán játsszák őket színházaink. Azért választottuk mégis a Szomory-darabot, mert nagyobb sikert rejt magában: van benne egy románc, amely vonzza azt a közönséget is, amely a darab filozófiájára kevésbé kíváncsi, szemben Németh László szárazabb és történelmibb megközelítésével.

A darab felfogható úgy, mint egy humanista, liberális állásfoglalás?

II. József programja benne van az emberi szabadságjogok kiáltványában: egyenlő jogokat, kötelességeket, egyenlő teherviselést, ideológiai és vallásszabadságot akar. Ezek nem liberális, hanem humanista eszmények. Azért nevezhetjük mégis liberálisnak, mert a hagyományokat nagyon radikálisan és hallatlan érzéketlenséggel töri meg. Ebbe bukik bele. Ugyanis nem lehet „vegytiszta” következetességgel végrehajtani egy politikai programot. A valóság sokkal sokszínűbb és szorítóbb, semhogy az ember ne tegyen engedményeket. Az eszközök szentesítik a célt, vagyis olyan eszközöket kell választani, amelyek reményteljesebbé teszik a cél elérését. II. Józsefnek nincs nemzeteszménye; egy nagy Ausztriát irányít, mégis európai relációban gondolkodik. A felvilágosodás filozófiáját szeretné átültetni a gyakorlatba, az államot szeretné felszabadítani, s teljesen mindegy neki, hogy Magyarországról vagy Ausztriáról van-e szó. Ez számára nem nemzeti ügy, hanem cél, küldetés – egy „projekt”.

Mi az ön célja az előadással?

Ez az előadás több olyan kérdést vet fel, amiről beszélni kell. A legfontosabb kérdés az, hogy végre lehet-e hajtani egy olyan globális reformot, amely figyelmen kívül hagyja mindazokat a mozzanatokat, indulatokat, amelyek ellentmondanak annak, hogy hamar megvalósuljon. Mindennek az aktualitása tetten érhető az európai közösséghez való csatlakozásunk konfliktusaiban. Hasonló kérdések merültek fel a NATO-hoz való csatlakozásunkkor is, amit én egyébként elleneztem. Képes-e egy társadalom, egy intézményrendszer, egy lelkület elviselni azt a traumát, hogy ilyen rövid időn belül egyszer a Varsói Szerződés, egyszer pedig a NATO tagjai vagyunk? Az én válaszom: nem. Másik fontos kérdés, hogy miközben az interneten angol nyelven rengeteg mindenhez hozzá tudok férni, és angolul tudom taníttatni a gyerekemet, fogékonnyá tudom-e őt tenni a magyar kultúra iránt? Jól beszél majd több idegen nyelven, de vajon tisztában lesz-e az ország hagyományaival és történelmével? Ha ez nem együtt történik, ha nem tudunk patrióta világpolgárokat nevelni, akkor többet vesztünk, mint amennyit nyerünk. Tanulnunk kell II. József bukásából. Ez a történet ugyanis – bár jeles és dicsérendő, de – kudarc. „Mit tettem én?” – kérdi a császár a darab végén. „Felséged tévedett” – válaszol Kaunitz. És ez a realitás.

A színház évadnyitó gáláján az ön személyét támadó szórólapok tűntek fel. Egy vitatott megítélésű Habsburg-uralkodóról szóló előadás tovább szíthatja az indulatokat...

Engem nem sért, amit írtak, mert csacsiságnak tartom. Jobban zavar az, hogy nem tudom, kik írták, de bármikor hajlandó lennék vitatkozni velük. Megkérdezném tőlük, hogy mit tettek ők a magyarságért? Több-e az vagy kevesebb annál, amit én az elmúlt harmincöt évben tettem? Ezen a nyelven játszottam, rendeztem, írtam. Hány honfitársamnak szereztem örömet ezen a nyelven?! Ők mit állítanak szembe ezzel? A kiáltványírást, a pofázást? De mi a nemzet haszna ebből? Hol a teljesítmény, amely hajlandó megmérkőzni velem? Itt egyszerű, mezei zsidózásról van szó, semmi egyébről. Mindez természetesen anélkül, hogy ismernék a keresztlevelemet; de én nem szándékozom őket felvilágosítani erről, ugyanis, ha valahol zsidóznak, akkor zsidó vagyok, ha cigányoznak, akkor cigány vagyok, és ha – például Kassán vagy Komáromban – magyaroznak, akkor magyar vagyok. De csak akkor. Egyébként én nem jelenek meg ezeken a frontokon, de tisztában vagyok azzal, hogy provokatív a személyiségem. Ezt nem is tagadom. A színház is provokáció. Olyan kérdéseket tesz fel, amelyekre kellemetlen válaszolni. A II. József-előadás után nyilván kételyekkel terhesen rágódnak majd provokatív kérdéseinken a nézők. De nem baj – ez a célunk.