Profi erényeket csillogtató próza

Pozsony. Pénteken adták át a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma pozsonyi székházában a Pegazus pályázat idei díjait. A pályázatot a Szlovákiai Magyar Írók Társasága hirdeti meg immár jó néhány esztendeje a középiskolás korú alkotók részére.

A díjátadásnak otthon adó múzeum igazgatójának, Jarábik Gabriellának, majd Hodossy Gyulának, az SZM#T elnökének köszöntője után Tóth László József Attila-díjas költő, a zsűri elnöke értékelte a pályázatra beérkezett alkotásokat: „Értékelő bizottságunk idén is feltétlenül több örömét lelte az epikus, mint a verses kísérletekben, a különdíjakra javaslatot tevő Kossuth-díjasaink közül valószínűleg könnyebb dolga lehetett a prózát értékelő Grendel Lajosnak, mint a verseket minősítő Tőzsér Árpádnak. Hiszen mi hárman – a »rendes« zsűri tagjai: Hizsnyai Zoltán, Vida Gergely és jómagam – sem nagyon akadtunk a vers kategóriában kiugró próbálkozásra, s csupán a biztatás, a tanulásra ösztönzés gesztusával élhettünk, mígnem a próza kategóriában indulók közül viszonylag könnyen emeltük ki mindhárman s egymástól teljesen függetlenül ugyanazt a három-négy jeligét.”

A bírálóbizottság döntése értelmében idén sem adtak ki a vers kategóriában első és második díjat. Harmadik díjat azonban két pályázó is kapott, mégpedig a dernői Zatroch Zsuzsa és a dunaszerdahelyi Nagy Zsolt. Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő, az alkotópályázat vers kategóriájának védnöke idén nem adott ki különdíjat, helyette azonban alapított egy újat, s azt így magyarázta: „A mondabeli Múzsák kedvenc lovának, a Pegazosznak egy bögöly egyszer olyat csípett a fenekébe, hogy az ágaskodni kezdett, és szégyenszemre ledobta Bellerophont, a lovasát. A mindenkori vers bögölye a képzavar, amely a legdélcegebb vers-paripát is képes nevetséges bakugrásokra késztetni csípéseivel. (Kreálhat persze a költő tudatosan is képzavart, gondoljunk Sárbogárdi Jolán frenetikus képzavaraira, de az már más fejezet!)

Én, amint mondtam, ezúttal nem tudok senkinek Pegazosz-különdíjat adományozni, de ezennel megalapítom a Bögöly-díjat, amellyel minden évben a Pegazus-versanyag legkapitálisabb képzavarát fogom kitüntetni.

Az idei Bögöly-díjat a következő fenomenális klapancia érdemli ki tőlem:

Duna, Vág köze, én szülőföldem.

Régesrég itt puha bölcsőbe születtem.

És itt kivánom lehunyni

Örökre hűséges szemfedelem.”

Az alkotópályázat másik védnöke, Grendel Lajos Kossuth-díjas író a kisudvarnoki Bíró Szabolcsnak ítélte oda a különdíjat. (Bíró Szabolcs írásaival az Új Szó Nagyszünet rovatában is gyakran találkozhatnak az olvasók.) Grendel ugyan nem tudott részt venni a díjátadáson, de elküldte írásos értékelését, melyben így méltatja a kitüntetett írást: „A beküldött kéziratok között egy ígéretes, egy még ígéretesebb és egy meglepően érett prózát találtam. Ezek a Nézz körül, a Horvátország és a többi…, valamint a Hóhér, mely valamennyi novella közül a legterjedelmesebb. Ez persze nem lényeges. Nem ezért ítéltem oda a Hóhér című írás szerzőjének a különdíjat, hanem mert mind nyelvi, mind kompozíciós tekintetben profi erényeket csillogtat. A Hóhér lélektani novella, egy különös ember a hőse. Szerelmes lesz abba a lányba, akit mint hóhérnak ki kell végeznie. Szerelem a halál árnyékában. A téma tehát elég bonyolult, s az író dicséretet érdemel azért is, hogy végig ura tud maradni ennek a lélektani szövevényes történetnek.”

A próza kategóriában szintén Bíró Szabolcs vehette át az első díjat, a második helyezett a dióspatonyi Nagy Krisztián lett, a harmadik díjat pedig a nagymegyeri Nagy Alexandra és a mórockarcsai Puha Andrea szerezte meg.

A díjátadás után a Szlovákiai Magyar Írók Társasága kedves kötelességének eleget téve köszöntötte az idei jubilánsait. Az idén hetvenöt esztendős, Párkányban élő Vércse Miklós műfordítót Szőke József, a búcsi születésű, ma Buzitán élő Gál Sándor költőt, írót pedig Tőzsér Árpád köszöntötte. A komáromi Mácza Mihály történész köszöntését, aki márciusban töltötte be a hatvanötödik életévét, Batta György vállalta magára. A pozsonyi születésű Aich Péterről, aki novemberben lesz hatvanöt éves, Duba Gyula írt és mondott tartalmas köszöntőt. „2007. március 19-én töltötte volna be 70. életévét Gergely József költő és tanár, ám 2007. január 12-én oly szerényen és magányosan távozott el közülünk, mint ahogy élt” – írta megemlékezésében Gergely volt tanítványa, Silvia Mann, akinek levelét Hizsnyai Zoltán, az SZMĺT titkára olvasta fel.