PENGE: Halálos terek
2018. október 6. 14:20

Földényi legfőbb állítása, hogy az auschwitzi népirtás őrületesen megszervezett, percíz volta korántsem volt váratlan, elképzelhetetlen kifutása a történelemnek. A lehetőség valamiképp már ott rejlett a korábbi racionalista korszakok emberképében és utópikus városterveiben. A perspektivikus ábrázolás feltalálása – és benne Francesco alkotása is – ennek a folyamatnak a tünete, illetve kezdete az újkori történelemben. A perspektivikus ábrázolás egyetlen, rögzített nézőpontot helyez kitüntetett szerepbe, de a valóságban nem így látunk – ami azt illeti, a perspektivikus szemlélet az állandóan mozgó tekintet redukcióját hajtotta végre. Francesco alkotása, amely utópisztikus városképnek hat, kiváló példa arra, ahogy ez a tekintet mértani (racionális) értelemben uralni akarja az egyébként uralhatatlan teret. Csakhogy a képen megjelenik az is, amit a hasonló alkotások el akarnak leplezni: az ember időnek való kitettsége. A tér olyannyira élettelen, üres, mintha láthatatlan élőhalottak laknák.
„Korántsem véletlen – olvassuk –, hogy a perspektivikus ábrázolásmód elterjedésével párhuzamosan születtek meg az első nagy európai utópiák.” A felvilágosodás aztán börtönépületeivel, vagy az olyan tervekkel, mint a Panopticon, e tekintetet az uralom és a felügyelet eszközévé változtatta. Nem beszélve a korszak utópikus, geometrikus városterveiről – ezekben Földényi szerint az időtől, az elmúlástól való félelem munkál. Innen egyenes út vezet Speer és Hitler terveihez Berlin átépítésére, vagy egy másik diktatúra megvalósított városképéhez (Magnyitogorszk): „Az épületek monumentalitása az emberi léptéket tagadja, a szándékolt monotónia az élet változatosságát és sokrétűségét.” De Chirico terei (A vörös torony) emlékeztetnek a reneszánsz kori ideális terekre, de mégis úgy tűnnek fel, mintha ember még sosem látta volna őket – ugyanez áll Franz Kafka egyes alkotásaira az irodalomban.
Tehát Földényi egy olyan összetett látásmódot jelenít meg, mely a világ teljességét képes megfogalmazni, s leírható azzal, amit pályája elejétől a szerző melankolikusnak nevez. És ezzel igen keveset mondtunk. Mert a könyv utolsó története Kafka nővérét kíséri el a gázkamrához vezető úton. Az ő utolsó képe lehetett e világból a krematórium kísérteties kéménye.
Földényi F. László: Az eleven halál terei – Kafka, de Chirico és a többiek. Jelenkor Kiadó, 2018. 96 oldal.
Értékelés: 8/10
Vida Gergely
Rengeteg hírrel bombáznak minket különböző portálok, s nem könnyű felismerni a valódi- és álhíreket. Ezért is fontos, hogy olyan weboldalakról tájékozódjunk, amelyek megbízható, korrekt információkat nyújtanak.
Az ujszo.com szerkesztőségében minden nap azért dolgozunk, hogy Önök kizárólag ellenőrzött, valós híreket kapjanak weboldalunkon. Ennek biztosítása meglehetősen költséges. Mi viszont szeretnénk, hogy minden kedves olvasónk hozzájuthasson az ellenőrzött információkhoz, ez azonban az Önök anyagi segítsége nélkül hosszú távon nem lehetséges.
Ezért kérjük olvasóinkat, hogy járuljanak hozzá az ujszo.com működéséhez. Számítunk Önökre. Önök is számíthatnak ránk.
Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.
Támogatom
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.