Pazar fotókiállítás a 125 éves magyar filmről

A Nemzeti Filmintézet-Filmarchívum anyagából megvalósult tárlat hét ikonikus magyar film létrejöttét idézi meg a szakma legjelesebb standfotósainak munkáival.

Hogy mi a különbség stand- és werkfotó között? Előbbi a kamera előtt zajló jeleneteket örökíti meg, hogy az alkotók ezekkel a képekkel csalogassák be a moziba a nézőket, utóbbi pedig azt mutatja meg, hol és hogyan készült a film, mi történt a felvételek során – megörökítve azokat a momentumokat, amelyek az egész forgatócsoport munkájáról tanúskodnak. Álló- és mozgókép izgalmas összefonódása, amit ezeken a fotókon láthatunk.

A Mai Manó Ház első emeletén a Körhinta, az Egri csillagok, a Szerelem, A tanú, a Pogány Madonna, az Égig érő fű, az Egészséges erotika világába lép be a néző. Fotók tucatjai bizonyítják: ezek a képek egyszerre szolgálják a film reklámját, dokumentálják a forgatás folyamatát, és még önálló művészi értéket is hordoznak. Egy-egy jól komponált felvétel nem pusztán a film hangulatát sűríti, történeteket és érzelmeket megörökítve, tudósít magáról a színészi alakításról is.

Fábri Zoltán 1955-ben készült Körhintáját, amelyet egy évvel később Cannes-ban Arany Pálma díjra jelöltek, Schandl Teréz fotózta. Felvételei mára a magyar filmtörténet emblematikus képei közé tartoznak. Törőcsik Mari és Soós Imre „repülése” az ő munkájának köszönhetően vált széles körben ismertté. Külön adalék a cannes-i sikerhez: Tennessee Williams, a neves amerikai író és Francois Truffaut, a hatvanas évek francia új hullámának egyik vezéregyénisége a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a Körhintáról és Törőcsik Mari játékáról. A lelkes nézők azonban még ezen is túltettek. Feltörték a magyar delegáció standját, és „annak rendje és módja szerint” kirabolták. Schandl Teréz összes fotóját ellopták. Rendőri nyomozás nem indult az ügyben.

Várkonyi Zoltán monumentális alkotását, az Egri csillagokat Inkey Tibor, a magyar standfotográfia egyik meghatározó alakja követte nyomon. A forgatás több mint másfél évig tartott. A török seregek által ostromolt várat Pilisborosjenőn építették fel, a harcosokat pedig mintegy ötezer kivezényelt sorkatona formálta meg. Inkey Tibor felvételei önálló vizuális értéket is képviselnek. Lánya, Inkey Alice, aki ugyancsak több tucat film standfotósa volt, a magyar filmtörténet egyik legnépszerűbb és legkedvesebb ifjúsági filmjével, az Égig érő fűvel és a Pogány Madonnával van jelen a kiállításon. Ez utóbbi új irányt nyitott a magyar akcióvígjátékok világában. Inkey Alice fotográfiai szemléletére elsősorban az édesapja volt nagy hatással, aki által már fiatalon bekerült a filmes világba, hogy aztán rendkívüli érzékenységgel hangsúlyozza a jelenetek lényegét, a történések legemlékezetesebb mozzanatait.

A Balázs Béla-díjas Markovics Ferenc is külön fejezetet érdemel a magyar film történetében. Képeihez a színészi játék legfinomabb mozzanatait ragadta ki. A Szerelemhez még a plakátot is ő álmodta meg. Megmutatta a rendezőnek, Makk Károlynak és Tóth János operatőrnek, akiknek tetszett a plakát tipográfiája is, így ez került a hirdetőoszlopokra és a villamosokra. Cannes-ban a film a zsűri díját kapta, Makk Károly rendezői különdíjban részesült, Darvas Lili és Törőcsik Mari oklevelet vehettek át lenyűgöző játékukért.

Domonkos Sándor nevét elsősorban azok ismerik, akik egykor rendszeres olvasói voltak a Film Színház Muzsikának. A nívós kulturális hetilap egyik jeles portréfotósa volt, 1980-ban aztán Münchenbe költözött. Ő volt a standfotósa a magyar filmtörténet egyik legismertebb szatírájának, Bacsó Péter rendezésének, A tanúnak, amelyet elkészülte után be is tiltottak, és közel egy évtizedig dobozban maradt. A Rákosi-korszak groteszk világát mesterien ábrázoló filmet már a forgatás során szigorú politikai kontroll kísérte. Domonkos Sándor neve Fábri Zoltán alkotásaival, A Pál utcai fiúkkal, az Isten hozta, őrnagy úr!-ral és Az ötödik pecséttel is összeforrt.

Gáspár Miklós az Egészséges erotika mellett olyan filmeket fotózott, mint a Jób lázadása, a Csinibaba és a Valami Amerika. Több mint hetven játékfilm és számos televíziós produkció közreműködőjeként vált fontos munkatársává Tímár Péternek is, aki egy vidéki ládagyárba vitte el, hogy „hivatalosan” is beleshessen az ott dolgozó nők öltözőjébe, és közvetlen „megfigyelője” lehessen erotikus kalandjaiknak.

„A standfotósnak empatikusnak kell lennie, hogy kapcsolatot tudjon teremteni a forgatás szereplőivel. Gyors helyzetfelismerésre és kreativitásra van szüksége, hogy megtalálja minden jelenet legkifejezőbb másodpercét” – hirdetik a képek. Megtörténik, hogy munka közben valaki a standfotóst is megörökíti. E ritka dokumentumokból is látható néhány a termek közötti folyosón.

Külön érdekesség az a „mennyei standfotó”, amely a magyar film kiemelkedő egyéniségeinek, rendezőknek és színészeknek, utóbbiaknak ikonikus szerepükben állít emléket. Ezzel a nagy méretű kompozícióval már a Mai Manó Ház második emeletén járunk, és csak hosszas ábrándozás után válunk meg azoktól, akiket e páratlan kollázson látunk. Karády Katalintól és Jávor Páltól, Páger Antaltól és Kiss Manyitól, Dajka Margittól és Huszárik Zoltántól, Ruttkai Évától és Gábor Miklóstól, Andorai Pétertől, Tordy Gézától, Őze Lajostól, Kállai Ferenctől, Garas Dezsőtől, Major Tamástól, Venczel Verától és a többiektől.

Az emeleti kiállítás anyaga még szélesebb panorámát nyit a magyar filmre. Itt láthatók Pekár Gyula rendezése, az 1901-ben, öt évvel a Lumiére fivérek párizsi mozielőadása után forgatott A táncz standfotói is. Maga a film huszonnégy egy-két perces „kinematogram”, vagyis rövid mozgókép egy tánctörténeti előadáshoz, többek között Márkus Emília, Fedák Sári, Blaha Lujza, Varsányi Irén, Hegyi Aranka, Hegedűs Gyula, Rátonyi Ákos részvételével. Vitrin őrzi a 26 filléres Mozi Újság 1942. szeptemberi számát, címlapján Karády Katalinnal, valamint a Sztár filmmagazint Szeleczky Zitával és azzal a hírrel, hogy megdorgálták, de tovább filmezhet. Mellette látható a legkedvesebb filmszínészek albuma, valamint a néma- és hangosfilm korszakában készült sztárkártyák és képeslapok tucatja, de még a Szent István Csokoládégyár sztárképes gyűjtőalbuma is. Pár lépéssel odébb már Ruttkai Éva néz ránk a Szindbádból, Dajka Margit a Macskajátékból, Huszárik Zoltán beállítja Holl Istvánt a Csontváry egyik epizódjához. Fábri Zoltán Cserhalmi Györgyöt instruálja Az ötödik pecsétben, itt van Bara Margit a Csempészekben és a Hideg napokban, Nagy Anna a Pacsirtában, Bitskey Tibor az Egy pikoló világosban. Két videókollekció is megtekinthető a tárlaton. Amíg az első szinten a Kádár-korszak terméséből kiválasztott hét filmből láthatunk egy-egy részletet, addig az emeleten a fotózás, az előhívás, a nagyítás, összességében a fotóművészet romantikája jelenik meg például Szabó István rendezésével, A napfény ízével.

A Magyar Filmarchívum felbecsülhetetlen kincsei ezek a képek. A magyar filmgyártás csodás ereklyéi, amelyek ott, helyben arra késztetik az embert, hogy megnézze a heti vagy a napi moziműsort, és válasszon magának egy remek magyar filmet. Egyébként az elkallódott A táncz óta több mint 1500 játék-film készült Magyarországon.