Pátosz nélkül

<p>Ritkán fordul elő, hogy a kritikus biztos lehet benne: aki kíváncsi volt rá, megnézte az előadást, amelyről írni szándékozik. Az István, a király Alföldi Róbert-féle változatát ugyanis kedden leadta az RTL Klub, köszönet nekik ezért. Előrebocsátom: nagy Alföldi-rajongó vagyok. Több rendezését láttam, végigkövettem a Nemzeti Színház körüli politikai hisztit, elolvastam az előadások kritikáit, megnéztem a parlamenti képviselők szakavatott felszólalásait, szóval alaposan benne vagyok a témában.</p>

 

Amikor megtudtam, hogy Alföldire bízták az István, a király jubileumi előadását, elismerően bólogattam. A szereposztás nyilvánosságra kerülésekor pedig már tudtam, hogy különleges élményben lesz részem. Tegnapelőtt kényelemesen elhelyezkedtem a fotelban, és megtekintettem a közvetítést.

Előrebocsátom: sosem írtam még színházi előadásról tévéközvetítés alapján. Mert olyankor csak azt látom, amit mutatnak nekem. A plánokért a közvetítés rendezője a felelős, ő dönti el, mikor ad be közelit és mikor nagytotált, milyen szögből mutatja a színpadot satöbbi. A közeliket a helyszínen ülők nem láthatják. Vagyis én többet látok, mint a jelenlevők, de kevesebbet is, mivel mások döntik el, mikor mit nézhetek.

Sokat vártam ettől a rendezéstől, talán túl sokat is. Talán ezért nem éreztem katarzist. Alföldit ismerve körülbelül tudtam, mire számíthatok, és azt maradéktalanul meg is kaptam. Se többet, se kevesebbet. Tudtam, hogy végig aktuálpolitizálás lesz, hogy István egyenlő Orbán Viktorral, hogy a jelmezek és a gesztusok a mára utalnak. Ami rendben is van. Azt sem kétlem, hogy ez a rendezés harminc év múlva ugyanolyan kultikus lesz, mint ma a királydombi. Mégsem vagyok maradéktalanul elégedett.

Az új változat legnagyobb pozitívuma, hogy megfosztotta a magyar nemzet rockoperáját a pátosztól. Attól a pátosztól, amely miatt a harminc évvel ezelőtti előadásból készült filmet csak nehezen sikerült végignéznem. Maradtak a hús-vér emberek és konfliktusaik, egyszerű, eldöntendő kérdések. Igazi színházat láttam.

Ám a modern színháznak is megvannak a maga kliséi, közhelyei. És ezek szép sorban meg is jelentek a színen. Alföldi egyszerre akart avangárd és közérthető lenni, ezért azoknak, akik az avangárd előadásokat szeretik, meglehetősen kevés újat mondott. Nem tudom, hogy reagáltak azok, akik most láttak először modern színházat. Ha csak egy kicsit is tetszett nekik, akkor már megérte megcsinálni ezt az előadást. Elvégre az oktató-nevelő célzat is nemes dolog. Mint egy Best of Jazz-válogatás, vagy egy profin megcsinált útifilm, aminek hatására azonnal csomagolni kezdünk.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?