Örökifjú Kemény Henrik Kassán

Nem ámítás ez, pajtikák! Ti már biztosan sejtitek, kiről beszélek, sőt szüleitek is jól ismerik Vitéz Lászlót, Paprika Jancsit, Hakapeszi Makit, Süsüt, a sárkányt vagy Furfangos Frigyest. Az a közös bennük, hogy mindannyiukba Kemény Henrik lehelt életet, az az örökifjú bábművész, akit az utolsó magyar vásári bábosnak tartanak. Tavaly, Heni bácsi nyolcvanadik születésnapjára a debreceni Vojtina Bábszínház összeállított egy kiállítást, amely mára már bejárta Tolnát-Baranyát, és egyszer csak, csodák csodája, ideért a keleti végekre. Aki holnap délután 15.30-kor ellátogat a Kelet-szlovákiai Múzeum Bástya Galériájába, azaz a Rodostói Ház új kiállítótermébe, az láthatja majd, hogy nem a levegőbe beszélek. Sőt láthatja magát Heni bácsit is, aki jó idő esetén szabadtéren, Rákóczi fejedelem nagy „csokiszobrának” szomszédságában, eső esetén pedig odabent ad elő két Vitéz László-mesét. Akik látják őt bábozni, elfelejtik, hány évesek, ezért felnőtteknek is ajánlom a dolgot, hatékonyabb, mint tíz fiatalító arcpakolás.

Most nekik mondom el, hogy a holnap nyíló kiállítás a vásári bábozás történetét és egy száz évre viszszatekintő bábos família életét mutatja be családi fotók, nagypapa korú bábok, dokumentumok és plakátok segítségével, a népi bábjáték utolsó mohikánjának életműve előtt tisztelegve. Összesen százharminc bábfigura, negyvenegy fénykép, számos díszletelem és jelmez lesz látható szeptember 27-ig. A megnyitóra Kassára érkezik a szlovák népi bábozás legnagyobb élő alakja, Anton Anderle is, akit sok évtizedes barátság fűz Kemény Henrikhez, annak ellenére, hogy nem beszélik egymás nyelvét. „A bábok nyelvén kommunikálnak” – magyarázta Badin Ádám, a rozsnyói Meseszínház lelke, amikor rákérdeztem a dologra, és akkor, augusztus elején még nem sejthettem, milyen fontossá válik mára ez a mondat. Kis túlzással: akár politikai üzenete is lehet e találkozásnak. Remélhetőleg sok szlovák érdeklődő vesz részt a megnyitón, annál is inkább, mivel a kiállítás igazi, példás szlovák–magyar öszszefogásnak köszönhetően jött létre, számos hátráltató tényező ellenére, amelyekről most inkább nem szólnék, legyen elég annyi, hogy a nehézségek anyagi jellegűek voltak. A társszervezők között ott találjuk a Kassai Bábszínházat, amelynek művészei a kiállítás ideje alatt gyakran játszanak majd a Rodostói Házban, a már említett Meseszínházat, magyar részről pedig az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, valamint a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete támogatta a kezdeményezést. A Kelet-szlovákiai Múzeum kiállítóterme ideálisnak ígérkezik a „Szervusztok, pajtikák!” című rendhagyó kiállításra, amely hétfő kivételével naponta látogatható lesz.

A Korngut-Kemény család ma is álló népligeti bábszínházát nem csak fényképekről és tervrajzokról ismerhetik meg a gyerekek, a szabadtéri színpad 1962-ben készült makettje ugyancsak helyet kapott a relikviák között. A nagypapa, Korngut Salamon igazi vásározó bábjátékos volt, Galíciából vándorolt Pestre, ahol 1897-ben kapott engedélyt „dal, testgyakorlatok és bűvészeti előadások” megtartására. Fia, Korngut-Kemény Henrik megjárta Amerikát, majd hazatérve apjával együtt hozta létre a családi bábszínházat, a legendás Bódét. Világlátott, sokoldalú ember volt a papa is: szöveget írt, festett-faragott, játszott. A mama, Kriflik Mária szabott, varrt, öltöztette a bábokat, és ő volt a pénztáros is. Két fiuk, Henrik és Mátyás a délutáni előadásoknál segédkeztek, de szerepeltek is a bábszínházban.

Ifjabb Kemény Henrik már hatéves korától bábozott közönség előtt, és amikor 1945-ben édesapja munkaszolgálat közben eltűnt, ő vette át a bábszínházat. Az előző rendszerben neki, illetve a szókimondó, kritikus Vitéz Lászlónak meggyűlt a baja az államvezetéssel, ám később Érdemes művész lett, a rendszerváltás óta pedig egymás után kapja az elismeréseket, kitüntetéseket, melyek közül a tavalyi Kossuth-díj, a Kiváló művész elismerés, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend Kis- és Középkeresztje a legjelentősebb. Tisztelt szülők, tanárok, óvónők, kedves barátaim. Állítsák fel a számítógéptől, fogják kézen, vagy rendezzék szabályszerű kettes sorba a gyereksereget, és irány a galéria. Csak folyvást, folyvást...!