Nem mindennapi dolog készülődik a békésnek tűnő Kassán. Azt beszélik, holnap felbukkan a városban az a paprikaorrú, vörös sipkás, szókimondó, bátor legényke, aki palacsintasütővel űzi az ördögöt, sőt ha kell, agyonüti még a halált is!
Örökifjú Kemény Henrik Kassán
Most nekik mondom el, hogy a holnap nyíló kiállítás a vásári bábozás történetét és egy száz évre viszszatekintő bábos família életét mutatja be családi fotók, nagypapa korú bábok, dokumentumok és plakátok segítségével, a népi bábjáték utolsó mohikánjának életműve előtt tisztelegve. Összesen százharminc bábfigura, negyvenegy fénykép, számos díszletelem és jelmez lesz látható szeptember 27-ig. A megnyitóra Kassára érkezik a szlovák népi bábozás legnagyobb élő alakja, Anton Anderle is, akit sok évtizedes barátság fűz Kemény Henrikhez, annak ellenére, hogy nem beszélik egymás nyelvét. „A bábok nyelvén kommunikálnak” – magyarázta Badin Ádám, a rozsnyói Meseszínház lelke, amikor rákérdeztem a dologra, és akkor, augusztus elején még nem sejthettem, milyen fontossá válik mára ez a mondat. Kis túlzással: akár politikai üzenete is lehet e találkozásnak. Remélhetőleg sok szlovák érdeklődő vesz részt a megnyitón, annál is inkább, mivel a kiállítás igazi, példás szlovák–magyar öszszefogásnak köszönhetően jött létre, számos hátráltató tényező ellenére, amelyekről most inkább nem szólnék, legyen elég annyi, hogy a nehézségek anyagi jellegűek voltak. A társszervezők között ott találjuk a Kassai Bábszínházat, amelynek művészei a kiállítás ideje alatt gyakran játszanak majd a Rodostói Házban, a már említett Meseszínházat, magyar részről pedig az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, valamint a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete támogatta a kezdeményezést. A Kelet-szlovákiai Múzeum kiállítóterme ideálisnak ígérkezik a „Szervusztok, pajtikák!” című rendhagyó kiállításra, amely hétfő kivételével naponta látogatható lesz.
A Korngut-Kemény család ma is álló népligeti bábszínházát nem csak fényképekről és tervrajzokról ismerhetik meg a gyerekek, a szabadtéri színpad 1962-ben készült makettje ugyancsak helyet kapott a relikviák között. A nagypapa, Korngut Salamon igazi vásározó bábjátékos volt, Galíciából vándorolt Pestre, ahol 1897-ben kapott engedélyt „dal, testgyakorlatok és bűvészeti előadások” megtartására. Fia, Korngut-Kemény Henrik megjárta Amerikát, majd hazatérve apjával együtt hozta létre a családi bábszínházat, a legendás Bódét. Világlátott, sokoldalú ember volt a papa is: szöveget írt, festett-faragott, játszott. A mama, Kriflik Mária szabott, varrt, öltöztette a bábokat, és ő volt a pénztáros is. Két fiuk, Henrik és Mátyás a délutáni előadásoknál segédkeztek, de szerepeltek is a bábszínházban.
Ifjabb Kemény Henrik már hatéves korától bábozott közönség előtt, és amikor 1945-ben édesapja munkaszolgálat közben eltűnt, ő vette át a bábszínházat. Az előző rendszerben neki, illetve a szókimondó, kritikus Vitéz Lászlónak meggyűlt a baja az államvezetéssel, ám később Érdemes művész lett, a rendszerváltás óta pedig egymás után kapja az elismeréseket, kitüntetéseket, melyek közül a tavalyi Kossuth-díj, a Kiváló művész elismerés, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend Kis- és Középkeresztje a legjelentősebb. Tisztelt szülők, tanárok, óvónők, kedves barátaim. Állítsák fel a számítógéptől, fogják kézen, vagy rendezzék szabályszerű kettes sorba a gyereksereget, és irány a galéria. Csak folyvást, folyvást...!
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.