Orbán Viktor veresége

PUHA JÓZSEF

A diktátor tehet róla.

Ha zenész volnék Magyarországon, kétszer is meggondolnám, hogy nevezzek-e az Eurovíziós Dalfesztivál válogatójára. Egyáltalán szerepet vállaljak-e olyan nemzet szórakoztatásában, amely mindent összemos a politikával.

A magyarországi újságíróknak és az unatkozó, nevesincs fórumozóknak azt kellett volna tenniük, amit minden normális gondolkodású országban tesznek: teljes mellszélességgel kiállni a saját induló mellett, elfogadva a többség akaratát, miután a tévénézők döntöttek a személyéről. Ehelyett Boggie A Dal megnyerése óta, s különösen az elmúlt héten vezető közellenség lett, gyűlöletkampány folyt ellene. Pedig szerethetőbb énekest nehéz manapság találni a magyar popzenei életben.

„A britek jól elverték Boggie-t” – írta az egyik vezető magyarországi hírportál. A cím persze nem fedi a valóságot, az énekesnőt nem agyabugyálta el a brit nemzet. Csak arról van szó, hogy a Daily Mirror című lap zenekritikusa negatív fényben tüntette fel a Wars for Nothing című dalt. Hétfőtől a döntőig ez volt a legfontosabb hír Boggie-ról, amellyel a rosszindulatú emberek könnyen azonosultak. A szóban forgó magyar hírportál tudósítója a keddi elődöntőben szinte mindenkinek drukkolt, csak a sajátjának nem. A magyar előadást savanyú hurkaléhez hasonlította. (Ilyen hasonlatot sosem tudnék kitalálni, fel is írtam magamnak, majd alkalomadtán elsütöm.) Félreértés ne essék, lehet kritizálni, de nem így. Egy szakértő pedig arra a megállapításra jutott, hogy aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók, magyarán, aki az MTVA műsoraiba jelentkezik, s mégsem fideszes, az ne csodálkozzon azon, ha fideszesnek tartják. S mivel a kormánypárt az utóbbi hónapokban elveszített minden időközi választást, Boggie-nak sincs esélye a nyerésre – szűrte le a következtetést.

Azt hittem, a döntő alatt már nem ér újabb meglepetés. Tévedtem. „A keleti nyitással, úgy tűnik, nem lettek új barátaink, viszont elfelejthetünk néhány régit. Már a lengyelek sem szeretnek bennünket” – írta egy firkász a közvetítésben. Megjegyzem, a lengyelek már tavaly sem „szerettek bennünket”, Kállay-Saunders András sem kapott tőlük pontot. Egy következő tudósító szerint egy év alatt tizenöt hellyel romlott a magyarok európai megítélése. Orbán Magyarországa tavaly még az ötös mezőnyben volt, hiszen Kállay-Saunders az ötödik helyen végzett, idén viszont Boggie huszadik helyével kis híján a TOP 20-ból is kiszorult. Szörnyű! Egy ártatlan, jelentőségét régen elveszített (ha egyáltalán volt neki valaha), főleg idejemúlt vagy az európai közízléstől távol álló dalokat felvonultató fesztivált miért kell úton-útfélen párhuzamba állítani a politikával? A pont nélkül záró németek miért nem veszik elő Merkel asszonyt, miért nem kérik rajta számon a csúfos bukást? Ráadásul Németország Európa második legfontosabb zenepiaca!

Summa summarum bukjon már Orbán Viktor, s jöjjön végre a Kánaán! Az sem baj, ha csak egy eurovíziós győzelem formájában jön.