Nyomokban Warholt tartalmaz

JUHÁSZ KATALIN

Az Európa Kulturális Fővárosa – Kassa 2013 rendezvénysorozat egyik utolsó jelentős projektje ez a csoportos kiállítás, melynek alcíme Warhol hatása a kortárs brit művészetre. Andy Warholt a kassaiak nagy előszeretettel prezentálják kelet-szlovákiai származású művészként – ami persze enyhe túlzás, de kiváló apropót kínál a tárlatnak.

A Kunsthalle, ez a fedett uszodából átalakított kiállítóhely tényleg pazar. Tágas és izgalmas tér, frappáns építészeti megoldásokkal. A nyári ünnepélyes átadáson kiderült, hogy három kiállítás is kényelmesen elfér benne. Ezért tűnik úgy, hogy a British Express anyaga szinte elvész a hatalmas épületben. Másrészt viszont a művek egy részének – főleg a szobroknak – kifejezetten jót tesz a szellős elrendezés.

A huszonöt brit alkotó közül egyértelműen a polgárpukkasztó világsztár, Damien Hirst az igazi húzónév. Ráadásul a nagy port kavart Az utolsó vacsora-sorozattal van jelen a kiállításon. Aki tehát tavaly nem tudott elmenni a londoni Tate Modernbe, Kassán nézheti meg, hogyan hat a biokémia a kortárs művészetre. Tizenhárom nagyméretű szitanyomat alkotja ezt a sorozatot, amelyben a gyógyszeres dobozok minimalista dizájnja dominál. A művész azzal a gondolattal játszott el, milyen lenne, ha tabletta formájában vennénk magunkhoz az ételeket. Csirkekapszula, salátapirula, bab, gomba, kacsamáj, szendvics, omlett. Remek ötlet a gyógyszeradagolás instrukcióinak megjelenítése, mert a képek ezek groteszk paródiájává válnak. Például: Csirke – Koncentrátum. Szájüregi megoldás. Húsgombóc – Gyermekektől elzárva tartandó. Ironikus bírálata ez a génmódosításnak, az adalékanyagok használatának, a bizonytalan összetételű élelmiszerek árusításának. Azt is jelzi, hogy a pirulák mindennapi életünk részévé válnak, ugyanolyan természetességgel vesszük őket magunkhoz, ahogy az ételt. A gyógyszergyárak neve helyett Hirst saját nevének logóváltozatait helyezte a doboztervekre, ami azt is jelentheti, hogy a kortárs művészet verseng a multinacionális cégekkel. Sőt, akár azt is sugallhatja – cinikusabban megközelítve –, hogy a művészek átveszik és alkalmazzák a multik eszközeit.

De térjünk vissza a kiállítás alcímére. Andy Warhol hatása világszerte, így Nagy-Britanniában is tetten érhető. A British Express kurátora olyan művészek alkotásait rakta egymás mellé (Mat Collishaw, Martin Creed, Angus Fairhurst, Liam Gillick, Douglas Gordon vagy Tony Cragg), akik látszólag semmilyen módon nem kapcsolódnak egymáshoz, és csak néhányuknak van némi köze a pop-art királyához. Tudni kell azonban, hogy míg az USA-ban a pop-art az absztrakt expresszionizmussal szemben lépett fel, Angliában nem volt ilyen markáns az ellentét, a két irányzat gyakran egymást egészítette ki. Ezért Warhol hatása ezen a kiállításon nem harsány és látványos, csupán nyomokban fedezhető fel. Például egy-egy „konzumtermék” művészi kontextusba helyezésében, az esztétikai rétegek keverésében vagy éppen a profán és a fennkölt egységbe olvadásában. Korunk egyik legismertebb és legjelentősebb szobrásza, Tony Cragg például a minsteri katedrálist építette meg fémhulladékból. Mark Power gyártelepeken és szerelőcsarnokokban készített nonfiguratív festményekre hajazó fotókat. Többen használták fotóalapú festményeiknél a pop-art másik kedvelt módszerét, a felnagyítást.

Bár a Kassán látható művek alkotói nem egy iskolát vagy nemzedéket képviselnek, valamiképpen az egész anyag agresszívan részletgazdag. A gondolati tényezőt valamennyi művész fontosabbnak tartja a műtárgy „fizikai” megjelenítésénél. Ami szintén fontos: az angol humor is lépten-nyomon felbukkan ezekben az alkotásokban.

A British Express című tárlat január 26-ig tart nyitva.