Nyár, strand és tenger a télben

Üres a strand, a tengerben nincs egyetlen fürdőző sem. Telnek a percek. Hol az újságot, hol a bóját nézi a pasi. Súlyos unalommal peregnek a percek.

Aztán elindul egy másik pasi, neki tartása van, eleganciája, kinézete, stílöltözetű fürdődressze, olyan igazi nagyhal, „cápa”, aki tiszteletet parancsolón magára vonja a figyelmet. Eleganciával megy el az unatkozó másik mellett, átszeli a strand homokját, belegázol a vízbe, majd egy hasassal ráveti magát a hullámokra. A kamera visszatér az ülő pasira, aki az úszó után néz. Néz sokáig, majd feláll, s mereven bámulja a bóját. Mutatja a kamera a csupasz vízfelületet a bójával, az úszó pasit nem látni a tengerben. Emez nekidurálja magát, elindul a vízbe, megmártózik, és bizonytalan karcsapásokkal közelít a bója felé. Mikor odaér, felfedezi, hogy beljebb egy másik bója lebeg a vízszinten. Úszni kezd felé. Odaér. Majd elhagyja azt is. A pasit, akit követett, még mindig nem látja. Folytatja az úszást befelé. Aztán valami elsiklik mellette. Majd még egyszer. Megfordul, s ijedten menekül kifelé. Kimerülten ér ki a partra. Egy család érkezik strandeszközökkel felszerelkezve. Rémülten merednek a bójától kiúszott pasi lábára. Csupa vér. A tenger tele van fürdőzőkkel, a part napozókkal.

Ennyi és nem több. Ennyi Mariano Salvador A bója (La boya) című, 2009-ben készült spanyol rövidfilmje. Ezt kaptuk ízelítőként a 12. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál sajtótájékoztatóján a november 4-én kezdődő szemle hangulatából. Matthieu Darras, a fesztivál programigazgatója elmondta: nyarat szerettek volna varázsolnia a télbe, szerették volna felhevíteni a hangulatot, ezért soroltak be a kínálatba ez évben egy új szekciót Mindenki a strandra elnevezéssel. A strand, a tenger, a nyár, a vakáció mindig is mágikus helye és időpontja volt a filmnek – mondta a programigazgató. Számtalan, legendássá vált mozgókép született ebben a témában, s ezúttal a pozsonyi közönség az újabb opusok között a klasszikusokból is újranézhet néhányat. Köztük Fred Zinnemann kihagyhatatlan remekét, az izgalmakkal és romantikával teli Most és mindörökké című 1953-as opust, amely 1954-ben tarolt az Oscar-gálán. Luchino Visconti Thomas Mann regénye alapján forgatott klasszikusa, a Halál Velencében című megrázó mozgókép lenyűgöző fotózásával és kitűnő színészi alakításaival (kezdve a Tadziót megformáló Björn Andrésen lányosan bájos megjelenésével), valamint a csalárd angyal pillantásától halálosan megsebzett idős zeneszerző történetével felemelő moziélmény. A sort folytathatnánk a „francia tengerrel”, Eric Rohmer 1983-as munkájával, a Pauline a strandon című romantikus vígjátékkal, amely a Bretagne-félsziget egyik üdülőhelyén játszódik.

A 12. évfolyam a versenyszekció felosztását illetően nem változik, ezúttal is három kategóriában méretnek meg a produkciók: külön-külön értékelik majd a dokumentum- és a rövidfilmeket, a játékfilmek mezőnyében pedig idén is az első- és másodfilmes rendezők alkotásai szállnak ringbe. A válogatás azonban módosul egy kicsit: a játékfilmek, miként Matthieu Darras elmondta, a családdal és a természettel, illetve ezek kapcsolódásával foglalkoznak. Az eddigi tizenkettő helyett tíz alkotás lesz majd versenyben, azért, hogy – miként a programigazgató kifejtette – kellő figyelemben részesülhessenek az alkotások.

Az idei fesztivál egy kicsit abban is új, hogy a válogatásnál nem az időszempont volt mindenekelőtt mérvadó, hanem a minőség, ezért nem kizárólag a legújabb termés került be a kínálatba.

Témáival is figyelemfelkeltő és vonzó szeretne lenni az idei mustra: ennek köszönhetően állt össze a már említett Mindenki a strandra szekció, valamint A rossz fiúk jól alszanak elnevezésű blokk, melybe olyan filmek kerültek be, amelyek a korrupcióval, korrupciós botrányokkal foglalkoznak. Az utóbbi szekció kínálatában szerepel egyebek közt Tom Tykwer 2009-es A bűn árfolyama – The International című amerikai–német drámája, az olasz Francesco Rosi 1963-as filmdrámája, a Kezek a város felett, valamint Makk Károly 2010-es Így, ahogy vagytok című alkotása.

Az idei Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztiválon rendezői profilokat is láthatunk. Ahogy már írtuk, a szemle válogatást kínál Mundruczó Kornél alkotásaiból, továbbá az argentin Pablo Trapero, valamint a Franciaországban született Raphaël Nadjari mozgóképes munkáiból.

Ez évben is lesz életműdíjasa a szemlének: ezúttal Jan Švankmajer előtt tiszteleg a pozsonyi mustra, nemcsak díjjal, hanem mozgóképeiből összeállított válogatással is.