Nosztalgikus Csokkoládé

Hol vannak már a hatvanas-hetvenes évek? Messze, vághatnánk rá, ám még sincs egészen igazunk. Akik ugyanis szombaton este nyolc órára ellátogatnak a gútai Madison kerthelyiségébe, azok 30–40 évet utazhatnak vissza az időben. A Madison ugyanis a Csokkoládé című zenés, szórakoztató show-műsorral köszönti a nyarat. A kor ismert magyar és külföldi slágereit a budapesti Napszínház produkciójában a színház tagjai, valamint fiatal magyar művészek szólaltatják meg. Csontos Róbert, a Napszínház vezetője gútai származású, nem véletlen tehát, hogy a Madison vezetője éppen őt szólította meg, hiszen így a fiatal színész-rendező a hazai közönség előtt is bemutatkozhat. És nemcsak rendezőként, koreográfusként, hanem énekesként is. „Szerettem volna megmaradni csupán a rendezésnél és a koreográfiánál, ám végül úgy alakult, hogy énekelni is fogok – mondja Csontos Róbert. – A Fekete vonattal például bemutatom, hogyan kell hamisan énekelni.” Attól azonban bizonyára nem kell félni, hogy Csontos Róbert csak hamis hangokat tartogat a közönségnek. Az esten fellép többek között Bölöni Réka és Szmatana Andrea is, akit a magyar Aretha Franklinként emlegetnek. A Csokkoládéban olyan régi nagy slágerek lesznek hallhatók, mint a Különös éjszaka volt, a Szeretném bejárni a földet, a Rohan az idő vagy a Gedeon bácsi. Minden egyes dalhoz külön koreográfia készült, amely egy kicsit idézőjelbe teszi, humorral tálalja a mondanivalót. „Amikor a slágereket válogattuk az előadáshoz – meséli Csontos Róbert –, úgy tűnt, nehéz lesz a feladatunk, mert eleinte nem tudtuk, mi alapján válasszuk ki őket. De a próbafolyamat során már inkább az volt a gondunk, hogy nem fér bele az előadásba mindegyik, amelyik tetszett nekünk. Végül kiválasztottunk jó néhány nagyszerűen megírt dalt, és olyanokat is, amelyeknek mai füllel hallgatva annyira bugyuta a szövegük, hogy szinte már ettől aranyosak. Sokszor együtt találtuk ki a dalokhoz a koreográfiát is, ami nem mindig komoly. Például ritkán láthat az ember 120 kilós hölgyet tütüben balettozni. Persze az, hogy néhány dalnak elkészítettük a paródiáját, nem azt jelenti, hogy nem szeretjük őket. Nem kigúnyolni akarjuk ezeket a slágereket, hanem szeretettel karikírozni. És ami számunkra is meglepő, nem csak az idősebbek, hanem a fiatalok is vevők a Csokkoládéra. Három évvel ezelőtt, amikor a produkcióval a Balaton környékén turnéztunk, találkoztunk tatabányai fiatalokkal, akik elmondták, hogy az összes előadást látták, Tatán is meg akarják nézni, mert annyira nagy poén.”

A gútai fellépés kapcsán Csontos Róbert még megjegyezte: „Hazai közönség előtt mindig jobban izgul az ember, és még inkább a maximumot szeretné nyújtani. Számomra az is fontos, hogy van egy ember Gútán, aki szeretné, ha ebben a kisvárosban is történne valami, és tesz is azért, hogy legyenek ilyen rendezvények, amelyeket később akár komolyabb színházi produkciók is követhetnek.” (me)