NEO: Kontroll

Antal Nimród első játékfilmje, a Kontroll a tavalyi év legsikeresebb magyar alkotása volt, a fogadtatása minden várakozást felülmúlt. Eredetileg a zenéje hanghordozón nem is látott volna napvilágot, de a sikernek köszönhetően, a bemutatóhoz képest jókora késéssel megjelenhetett a NEO együttes által készített filmzene, egy harminchat és fél perces minialbum formájában. Ez volt Moldvai Márk és Milkovics Mátyás utolsó közös munkája, a NEO ugyanis időközben átalakult, Márk már nem tagja a zenekarnak.

Antal Nimród az elmúlt években több videoklipet rendezett. Tudtuk róla, hogy valamiért rendkívüli módon vonzódik a metróhoz, már a legelső klipjét is a budapesti metróban forgatta a Warpigs egyik dalához. A metróban játszódó filmjének zenéjét végül egy elektronikus zenekarral, a NEO-val készíttette el, amely már korábban, A Rózsaszín párduc és a Minden lében két kanál fő témáinak átdolgozásaival bizonyította a filmzenékhez való affinitását.

Két vokális felvétel hallható a lemezen, a címadó, Kontroll mellett a Gyalogkakukk (It’s Over Now) című, amely a kilencvenes évek második felének elektro-brit pop kollaborációit idézi. Mindkét dalban a békéscsabai Rag Doll nevű zenekarból érkezett énekes páros, Kőváry Péter és Hodosi Enikő működik közre. Ami a hangszeres dalokat illeti, Ábrahám Zsolt gitáros, Papesh Péter basszista, sztárvendégként pedig a trombitás Fekete Kovács Kornél segítette a két billentyűs-programozó-zeneszerzőt.

A lemez ügyesen szerkesztett egység, egybefüggő, egymásba átfolyó témákkal, a hetvenes évek krimizenéit idéző Üldözéstől a pihentető vagy baljós ambient darabokig, az elején és a végén két szövegrészlettel a film főszereplőitől, Bulcsútól (Csányi Sándor) és az őrangyal Béla bácsitól (Kovács Lajos – tőle egy olyan részletet hallunk, amely végül a filmbe nem került be). Mátyás és Márk még a metróalagutakban és szellőzőaknákban felvett „atmoszférákat” is belekomponálták az aláfestésekbe. Két 2002-es, még Szűcs Krisztián énekessel trióban írt és felvett NEO-dal, a Renard és az Everybody Come On azonban hiába hallhatók a filmben, az albumon valamiért nem szerepelnek; a borító szövege a Lo-Tech Man, Hi-Tech World című albumhoz irányítja a felvételek iránt érdeklődő vásárlókat. Pedig szerencsésebb lett volna ezeket is beilleszteni, és akkor a kiadvány már teljes hosszúságú és értékű albumnak számítana, a mozi után a lemezboltba siető nézők pedig a filmzene teljes anyagát haza vihetnék.

Az utóbbi évek figyelemreméltó magyar filmzene-albumainak sorában díszhelyre kerülő lemez könnyen az eddigi legsikeresebb NEO-produkcióvá válhat. Az meg a sors fintora, hogy mindez pont most történik, miután a zenekar komoly válságon és átalakuláson ment keresztül. (est, pj)