Némó nyomában

Pizsi, a bohóchal boldogan éldegél egy csendes korallzátonyon hitvesével és hozzávetőlegesen 1000 gyermekével, akik még csak ikrák formájában léteznek. Egy ragadozó hal támadása következtében azonban Pizsi magára marad egyetlen fiával, Némóval, akire szeme fényénél is jobban ügyel ezek után. Ám egyszer a túlzott atyai gondoskodás ellen lázadó Némó, bátorságát fitogtatva túl közel merészkedik egy halászhajóhoz, így nemsokára egy sidney-i fogorvosi rendelő üvegketrecében találja magát. Pizsi a rövidtávú memóriazavarral küzdő Dory kíséretében útra kel, hogy megtalálja fiát, és ebben semmi és senki nem akadályozhatja meg. Sem egy bálna hatalmas bendője, sem egy „szúrós” medúzaraj, sem a mindenre éhes sirályok, de még a cápák negatív megítélése ellen küzdő cápacsapat tagjai sem...

Egy az óceán mélyén játszódó számítógép animációs mesefilm gondolata már 1992-ben felvetődött Andrew Stanton fejében, aki ilyen-olyan munkakörben az összes nagy Disney-Pixar produkció (Toy Story I-II., Szörny Rt.) sikeréből kivette részét. A Marine Worldben tett látogatása akkora hatással volt Stantonra, hogy ebből az élményből, valamint a gyermekkori emlékként még mindig oly erősen élő fogorvosi rendelőben található akváriumi világ és a gyermekével töltött önfeledt percek szintéziséből létrejött a Némó nyomában történetének laza váza, ami négy év megfeszített munka után végre elnyerte végső formáját. A legenda szerint az alkotók, hogy minél élethűben tudják visszaadni a tengerek lélegzetelállítóan sokszínű világát, az összes víz alatt játszódó jelentősebb filmet végignézték (A nagy kékségtől egészen a Cápáig), sőt, saját felvételeket is készítettek az óceánban, amiken például lassítva figyelhették meg az egyes állatok mozgását. E tekintetben a Bambit tartották az etalonnak, és a klasszikus rajzfilmben megvalósuló realisztikus ábrázolásmód átültetését tekintették legfőbb céljuknak. Nos, kijelenthetjük, hogy ezúttal sem okoznak csalódást a Pixar számítógép gurui, hiszen elképesztő látványvilágot varázsoltak a vászonra. A hullámok talán még a valóságban sem fodrozódnak szebben, az óceán mélyének nyüzsgő forgataga és részletessége pedig még egy sokat látott tengerbiológust is minden bizonnyal lenyűgözne.

Remekül sikeredett a tenger lényeinek antropomorfizálása, vagyis emberi tulajdonságokkal történő felruházásuk, aminek tekintetében különösen nehéz volt a Némó nyomában kivitelezése, mivel a halak nem rendelkeznek végtagokkal, amik az érzelemkifejezésben nagyon fontos szerepet töltenek be. ĺgy kénytelenek voltak az animátorok a mimika elemi kifejező erejére hagyatkozni, és a végeredmény megint csak tökéletes. A mellékszerepekben felbukkanó figurák éppúgy ötletesek és jól kitaláltak, mint a főszerepben fickándozó Pizsi, a vagány Némó vagy Cool, a vicces szlenget beszélő és a Golf-áramlaton szörföző 150 éves teknőc.

Ezúttal sem bizonyultak szűkmarkúnak az alkotók a mulatságos jeleneteket illetően, amik összessége már-már a Shrek nevetési faktorát ostromolja. Nem meglepő, hogy a Disneynél már hagyományosnak mondható „szórakoztassuk az egész családot” elv ismét érvényesült, így az alapvetően gyermekeknek készített mozit ügyesen a felnőtteket is lekötő poénokkal dúsították fel. Külön öröm, hogy a magvas mondanivaló és a különböző bölcsességek, tanulságok a Disney rajzfilmekhez képest kisebb számban és egyáltalán nem zavaróan hangzanak el, amivel sikerült az élmény kárára menő összes tényezőt kiszűrni az alkotóknak. ĺgy a poénok, az akció és a látványeffektek kavalkádjában kicsi és nagy egyaránt szórakozhat. Uszonyatosan jó! (mozinet)

Némó nyomában (Finding Nemo), színes, am. film, 2003, 100 perc, R.: Andrew Stanton