Németh Zoltán: Lélegzőkövek és démonok

Ezért van az, hogy egy-egy nagyobb csata vagy tömeggyilkosságok, mészárlások helyszínén rengetegen zsúfolódnak össze, tumultuózus jelenetek részeseivé válunk, szinte érezzük, ahogy sebekkel, a halál jeleivel borított rémalakok testetlen testén kell átnyomakodnunk, végigverekednünk magunkat rajtuk, félrelökni egy-egy véres csoportot, szinte érezzük lihegésüket a tarkónkon, ahogy belelehelnek a szánkba, azt a véres ízt, amelytől leginkább elfutni lenne kedvünk, miközben a csata helyszínén hétágra süt a nap, virágoznak a fák, madarak dalolva ugrálnak az illatozó bokrokon, és a lepkék, sőt, pillangók vállunkra telepednek, mi pedig egy pokrócon heverészünk. De nem lehet itt élvezni semmit, mert messzire visszhangzik az üvöltés, a fájdalom, a halálhörgés, támaszkodó kezünkre árnyak lépnek, lábfejünket rágja egy eltorzult arcú, halálos sebtől rángatózó alak, aki egyik kezével kiömlő beleit fogja vissza, és a pokrócra kirakott süteményre dől, záporozik a vér, szánkhoz emeljük a vérben tocsogó kekszet, de képtelenek vagyunk nyelni akár egyet is, egy ziháló tüdő támaszkodik a vállamra, a szívet keresi, amelyet körülölelt nemrég, és a lábakat, kezet, amelyet néhány másodperccel előbb még nem szakított le a srapnel.     

Egy olyan városban élni, ahol az erőszakos halált halt lakosok száma még mindig meghaladja az 50%-ot, ahol nem tíz-, hanem százezrek haltak erőszakos halált, egészen más, mint békés, csöndben álmodó településen lakni. 1939-ben, a II. világháború kitörése előtt Varsó lakossága 1 300 000 volt. 1944 augusztusára körülbelül 900 000-en maradtak életben. Ekkorra már leverték a gettólázadást, kiéheztették, lemészárolták vagy koncentrációs táborba vitték a gettóba zárt zsidókat. A városrészt, ahol éltek, a nácik szó szerint földig rombolták, még romok sem maradtak, csak a poros hepehupák kilométereken át. Az 1944 agusztusában kirobbant varsói felkelés leverése után a lakosság száma 100 alá csökkent, a város szó szerint megszűnt létezni. A német katonák házról házra járva lőttek halomra egész családokat, akár a vasárnapi ebéd közben, vagy terelték őket százszámra terekre, vásárcsarnokokba – kivégzésre, majd pedig az épületeket döntötték romba akkurátus módszerességgel, a legértékesebb középkori kőházakon kezdve. 650 000 varsóit internáltak átmeneti vagy koncentrációs táborokba. Az orosz katonák már egy lakatlan városba tették be lábukat, miután – Sztálin parancsára – ölbe tett kézzel végignézték megsemmisítését. 

A varsóiaik démonokkal alszanak és kelnek, borzalmas halált halt gyerekekkel, nőkkel, férfiakkal élnek egy fedél alatt nap nap után. Néha hallani, ahogy a halottak dörömbölnek a föld alól. Sehol máshol nem készül olyan kemény anyagból a járda köve, mint itt, másként a holtak felnyomnák. Ezért van az, hogy az egy főre eső ízületi problémák számában Varsó vezeti a világranglistát. Egy új technológia segítségével, amelyet a WWL cég fejlesztett ki, emelődarukkal 30 méter magasból rakják le a járdák gránitlapjait. Így kettős sikert könyvelhetnek el: egyrészt a 30 méteres magasság lehetővé teszi, hogy szinte az összes rémalakot leszorítsák, másrészt egy ideig ott is tartják őket. A szellemek kis időre megnyugszanak, ha a járdalapok alá szorult ún. túlélőkkel egy helyre kerülnek, akikről tudják, hogy sosem fognak meghalni. Ez utóbbiak százával, ezrével szorultak be a nyolcsávos aszfaltcsíkok, térkövek, járdalapok alá. Élnek, lélegeznek, de valódi mozgásra képtelenek. Már nincs szükségük táplálékra. Többségük az elviselhetetlen éhhalált élte túl, száraz, szürke arccal, vérben ázó, lázas, csillogó szemekkel nézik a felettük járókat. Varsó önkormányzata a szocializmus bukása után ún. lélegzőköveket (oddychające kamienie) állított fel a város különböző pontjain. Ezek a kb. fél négyzetméternyi kövek billenősre vannak állítva, és egyszerű lábmozdulattal bárki megnyithatja őket. Még manapság is hosszú sorok kígyóznak az ilyen lélegzőkövek előtt, amelyek segítségével friss levegőt juttathatnak a szennyvízcsatornákban, pincékben, könyökkel kivájt odukban lihegő, ziháló emberek csoportjainak. Ha egy lélegzőkő túl sokáig nincs nyitva, akkor szinte hullámozni kezd a földfelszín, utca, aszfalt a légszomjtól. Mint ahogy Beata Chomątowska írja Stacja Muranów című könyvében, a szocializmusban előszeretettel használt hatágú kockakövek ezért forogtak körbe olyan gyakran Mirów és Muranów utcáin.  

A posztmodern Varsó egy egészen új, elképesztő megoldást talált ki a több százezres tömeget kitevő démonok és tízezrével föld alá menekült túlélők távoltartására. Az 1990-es évektől szinte egyetlen európai városban sem szaporodtak el annyira a felhőkarcolók és magasépületek, mint Varsóban. Jelenleg több mint húsz száz méter fölötti épület található a lengyel fővárosban, kiemelhető a 220 méter magas, oválisan kerekedő Warsaw Spire, a 208 méteres Warsaw Trade Tower, a 195 méteres Q22, két nagy kedvenc kultépület, a Złota 44 és az R2-D2-re hasonlító Spektrum a maguk 192 és 128 méteres magasságával, amely csak az 5. és 13. helyhez elegendő – de további tizenöt felhőkarcoló tervezés alatt áll vagy éppen épül, mint az Európai Unió jövendő legmagasabb épülete, a 310 méter magas Varso Tower. 

Az új varsóiak már 40 méterrel a föld felett hajthatják álomra fejüket.