Nem ismerjük eléggé jogainkat

„Arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a kisebbségi nyelvhasználat szempontjából melyek azok az alapvető kérdések, akár politikai, akár szakmai vonalon, amelyeket meg kellene oldanunk”A konferencia előtt a irodát működtető Gramma Egyesület elnökével, Szabómihály Gizellával beszélgettünk.

Mennyiben lesz rendhagyó az idei Kazinczy Napok?

Rendhagyó abból a szempontból, hogy ezúttal nem csupán nemzetközi lesz a konferencia, hanem kétnyelvű is. Ez ideig szlovák nyelven nem hangzottak el előadások, ám mivel a konferencia témája ezúttal a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája és a szlovákiai kisebbségek nyelvhasználati jogai, úgy gondoltuk, a többi szlovákiai kisebbség problémájával is foglalkozunk a rendezvény keretében. Ezért kértünk fel olyan előadókat, akik például a roma vagy a ruszin nyelvvel kapcsolatban tartanak előadásokat.

A Kazinczy Napokat általában a nyelvműveléssel, -ápolással foglalkozó rendezvényként tartja számon a közvélemény. Most viszont az előadások zöme a kisebbségek nyelvhasználati jogaira összpontosít.

Valójában korábban is hasonló volt a helyzet. Ha visszagondolunk a rendezvény névadójának, Kazinczynak a korára, maga a nyelvújítás meg a nyelvművelés is politikai indíttatású volt. Köztudott, hogy lényegében II. József németesítő törekvései váltották ki, valamint az az oktatási törvény, amelynek értelmében a német nyelvet vezették be oktatási nyelvként, többek között arra való hivatkozással, hogy magyar nyelven az akkori modern fogalmakat nem lehetett megnevezni. A 18. század végén és a 19. század elején, a reformkorban is nagy politikai csatározások folytak a magyar nyelv politikai elismertetéséért. A Kazinczy Napokon a nyelvművelés kérdései mögött a rendszerváltást megelőző években is mindig meghúzódott a politikum. De ’89-ig a nyelvhasználat politikai oldalát csak minimálisan lehetett érvényesíteni, mert a lenini nemzetiségi politika „megoldottnak” tekintette a kisebbségi kérdést. A fordulat után persze kiderült, hogy azért ez nem egészen van így, és szükséges, hogy ezekről az aspektusokról is beszéljünk, mert valójában ez mindennek az alapja. Mert ha egy nyelvet nem lehet a hivatalos és a nyilvános színtéren használni, akkor nem beszélhetünk például arról, hogy meg kell alkotnunk a szlovákiai magyar hivatalos terminológiát.

A szakmai közönségnek szólnak az előadások, vagy a nagyközönség érdeklődésére is számot tarthatnak?

Elsősorban a nagyközönségnek szánjuk ezeket az előadásokat, jellegüknél fogva is inkább ismeretterjesztők. Ugyanis az erre vonatkozó felméréseink, vizsgálataink azt mutatják, hogy a kisebbségek általában nincsenek teljesen tisztában azzal, milyen nyelvi jogaik vannak. Másrészt Szlovákiára jellemző az, hogy elfogadja a nyelvhasználati törvényeket, de a gyakorlati alkalmazásával a kormányzat már jóval kevesebbet törődik. Vagyis a problémát általában az okozza, hogy van egy törvényünk, de hogy az a gyakorlatban hogyan érvényesül, kevésbé érdekli az érintetteket. Sajnos bizonyos magyar körökben is él olyasfajta nézet, hogy ez az embereknek a magánügye. Holott ez nem magánügy, hanem közügy, hogy kihasználhassuk azokat a lehetőségeket – nemcsak a magyarok, hanem a többi szlovákiai kisebbség is –, amelyek a nyelvhasználati törvényben meg a kartában megfogalmazódnak. A téma további aktualitását az adja, hogy egy éve hatályos a karta, és egy év után a dokumentum rendelkezései alapján a kormánynak jelentést kell készítenie arról, hogyan érvényesül, vagyis mit tett a kormány a karta rendelkezéseinek érvényesítése értelmében. A jelentést megfelelő nemzetközi fórumokon elbírálják, egy szakértői bizottság száll ki, megtárgyalják, és készítenek egy országjelentést. A kormányzati jelentés készítése most folyik, de egyelőre nem ismerjük a tartalmát.

Mely előadásokra hívná fel a közönség figyelmét?

Olyan előadásokat igyekeztünk a programba sorolni, amelyek érdekesek lehetnek a hazai magyar közönség számára is. Vizi Balázs, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete munkatársa a karta nemzetközi aspektusait tekinti át, tehát hogy általában mi jellemző a karta elfogadott változataira. Marián Gajdoš, a Szlovák Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóintézetének munkatársa a dokumentum szlovákiai elfogadási folyamatáról számol be. Mivel általában keveset tudunk arról, hogy a többi kisebbség milyen problémákkal küzd, kiemelnék két előadást. Az egyik a ruszin nyelv kérdését, pontosabban az 1995 szlovákiai kodifikációjához vezető utat világítja meg, a másik a roma nyelv sajátos problémáját járja körül, pontosabban arra keresi a választ, hogyan lehetne a több létező dialektus függvényében megoldani a roma nyelv írásbeliségének kérdését. Több előadó, így jómagam is, a karta szlovákiai változatának problémáival foglalkozik. Vagyis azt igyekszünk megvizsgálni, arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a kisebbségi nyelvhasználat szempontjából melyek azok az alapvető kérdések, akár politikai, akár szakmai vonalon, amelyeket meg kellene oldanunk. Mert nem a közembert kellene elsősorban bírálni azért, ha nem használja megfelelő mértékben az anyanyelvét, hiszen elsősorban a politikusok, a nyelvészek feladata, hogy ráirányítsa ezekre a kérdésekre a figyelmet.