Nem a hang a legfontosabb!

A zeneipar rendkívül igazságtalan – főleg az utóbbi egy évtizedben vált azzá. A tehetség nem mérvadó. Sőt, az utolsó szempontok egyike.

ÖSSZEFOGLALÓ

Napjaink divatos tehetségkutató versenyei is csak kis mértékben szépítenek a kialakult helyzeten. Ismeretséget biztosítanak, ami kétségkívül óriási előrelépés a sztárjelölteknek, de az esetek többségében nem a legtehetségesebbek profitálnak belőlük. Azt tudjuk, hogy nem alkalmas minden ember a sztárszerepre, aki jó hanggal rendelkezik. A zeneipar bonyolult gépezet, rengeteg apró alkatrész tökéletes összmunkája kell ahhoz, hogy valaki ismert, többlemezes (!) előadóvá váljon.Megasztár

Bevallom, tartottam a Megasztár második sorozatától. És a félelmem sajnos beigazolódott. Már korántsem szimpla tehetségkutató versenyről van szó. Átalakult, valóságshow-ra emlékeztet. Legalábbis a kulisszák mögül. A néző azt látja, hogy nagy az egyetértés a fiatalok között, ami nyilván csalóka – ez részben mesterséges kép a külvilág felé, hiszen a versenyzők jól tudják, hogy ők valójában vetélytársak. Persze barátságok azért szövődnek köztük. Közben folyik a lobbizás, ki mekkora tömegeket képes mozgósítani. A többség a fődíjra hajt. Nem a lemezszerződés a vonzó – mivel az már mindegyikük számára elérhető cél –, sokkal inkább a lakás. A jóképű és rokonszenves szereplőknek könnyebb a helyzetük, nagyobb eséllyel indulnak a túlélési harcban. A Megasztár egyre inkább egy ügyességi verseny, ahol a teljesítmény másodlagos szempont. Ezért semmin sem szabad meglepődni, mindennel számolni kell. Tavaly Dér Henrietta korai kiesése sem volt váratlan fordulat – hiába állította be a zsűri annak –, mivel a lány a Vajdaságból származik, ahonnan nem lehet SMS-t küldeni. ĺgy képtelen volt „hasznos” rajongótábort verbuválni maga köré. Igazságot tehát ne keressünk a Megasztár háza táján sem!

Legutóbb Tóth Gabi, a mezőny legerősebb versenyzője sodródott a kiesés szélére. Bálint Ádám felejthető előadása és Palcsó Tamás fájóan magas hangon előadott LGT-adaptációja pedig sima továbbjutást eredményezett. Tegyük gyorsan hozzá: a várakozásnak megfelelően! Ádám jóképű fickó, a lányok többsége biztos ilyen pasiról álmodozik. Naná, hogy küldik neki a voksokat! Tamás kisugárzása is már önmagában sok szavazatot hoz a konyhára. Tehát mindenképp kell valami plusz, ami vonzza az embereket, mivel pusztán a teljesítménnyel csak kevés szavazatot lehet begyűjteni. Oláh Ibolyának ebből a szempontból „nagy szerencséje” volt. Furcsa, de megfelelőbb múlttal nem is rendelkezhetett volna. Feltűnt egy árva, muszáj volt segíteni rajta, hogy a szegény lányból végre ünnepelt királykisaszszony válhasson. Jöttek is a szavazatok. Részben sajnálatból. Ebből kifolyólag például Boogie nagy hátránnyal indul. Hiába a mezőny egyik legjobbja, sorozatgyilkosra emlékeztető fizimiskája visszatartja a szavazatokat. Csak a zeneértők voksolnak rá. Egyszerűen nem sztáralkat. Ha az embereknek sikerül felülemelkedniük a külsején, akkor nagy karrier vár rá, de ha nem, a verseny legnagyobb vesztese lesz. Sajnos. És itt jön elő a zeneipar igazságtalansága. Manapság kizárólag a jóképűek érvényesülnek. A csúnyácska tehetségek előtt az ajtók mindenhol bezáródnak. Ha Mick Jagger ma kezdené a pályáját, biztosan elbukna.

A történtek ellenére meggyőződésem, hogy a második Megasztárt (is) énekesnő fogja megnyerni. És nem Bartók Eszter lesz a befutó. A közvélemény-kutatások ugyanis azt mutatják, hogy a magyar közönség minden versenyben – legyen az bármilyen jellegű – hölgynek adná a főnyereményt. Ellentétben a legtöbb európai országgal, ahol a férfiaknak áll a zászló.

SuperStar

Azt hiszem, a hazai verseny (egyelőre) kevésbé fertőzött a különböző spekulációktól. Különösebb panaszunk sem lehet, hiszen a legtehetségesebbek maradtak versenyben. A baj az, hogy a körülötte lévő hisztéria átlépte az egészséges határokat. A sztárjelöltek napjaink első számú hősei lettek, pedig még semmit sem tettek le az asztalra. Tudatosítanunk kellene, hogy a fiatalok korántsem tökéletesek, csak most kóstolgatják a szakmát. Éppen ezért nem szabad kifütyülni Habera urat, ha itt-ott építő jellegű kritikával rukkol elő. (A zsűri többi tagja valamiért rendre elzárkózik a kényesebb feladatok elől, ezért számomra nem hitelesek.) Örüljünk, hogy ilyen sok tehetségünk van, akik remélhetőleg végre forradalmasítják a szlovák zenepiacot. És bízzunk abban, hogy nem a két műsorvezető lesz a legnagyobb felfedezett… Sokszor ugyanis úgy tűnik, hogy a SuperStar valójában az ő kis show-műsoruk. Az eredményhirdetés körüli huzavona is túlkapás. Én sok hasonló műsort láttam már, de félórás, infantilis közjátékokkal megspékelt eredményhirdetéssel sehol sem találkoztam. És mindez a közszolgálati televízióban! Kicsit tényleg vissza kéne venni az őrületből! (péjé)