„Nehézsúlyú” Tiszatáj

„Nehézsúlyúra” sikeredett a Tiszatáj májusi száma. De ezzel nem mondtunk újat. Nagyfokú rosszmájúság és mindenáron való akadékoskodás kellene ugyanis ahhoz, hogy az utóbbi évek termésében unalmas lapszámot találjunk. Az Olasz Sándor által jegyzett lap másik nagy érdeme – azon túl, hogy hosszú távon egyenletes minőséget produkál – az, hogy a mai, kórosan és károsan átpolitizált magyar kulturális életben igyekszik nem elköteleződni, ami vidéki – tehát a mindenkori (ciklusonként változó) városi és megyei vezetéstől nagyban függő – lapként nem egyszerű. Mindezt olyan gerincesen csinálja, hogy jó pár fővárosi folyóirat tanulhatna tőle…

A májusi számot Oravecz Imre versei nyitják. Szepessi Attila Arcimboldo-szonettjei közül ad közre ötöt. Gergely Ágnes egy prózai szöveget közöl, Légiveszély címmel, valamint egy verset, az Öreg hölgy aktfotóját. A közelmúltban Tiszatáj-díjjal kitüntetett Zalán Tibor Eltévedve című szövegét olvashatjuk, ez „újabb részlet a Papírváros című lassúdad regényből”, melyet szerzője mondatzáró írásjelek és nagybetűk nélkül ír, tehát valódi olvasói kihívást jelent. Ennek ellenére nem mondhatnánk, hogy: Csak ínyenceknek! Petőcz András, akinek eddigi életművéről a közelmúltban monográfia is készült, Vilcsek Béla tollából, három versét közli. Az amszterdami egyetemen tanító Kibédi Varga Áron naplójából ad közre másfél hónapnyit. A pécsi Szakács Eszternek Ha magammal vinném mindet és Nem vagy itt című verseit olvashatjuk. Hazai Attila Amikor Viola fejére esett a gólyafészek című írása különösen emlékeztet a szerző a Szex a nappaliban című kötete írásainak egy markáns vonulatára. A nemrégiben Pozsonyban vendégeskedő Aczél Géza, az Alföld főszerkesztője gasztronómiai csemegét ígér, Rakottkrumpli címmel.

A Tanulmány rovatban a magyarországi komparatisztika megkerülhetetlen szereplőjének, Fried Istvánnak a Ki beszél a „regényké”-ben című dolgozatát olvashatjuk, Krúdy Gyula: N. N.-jének elbeszélői helyzeteiről.

A kritikai rovatban pedig – a folyóirat e számában prózai szöveget közlő – Podmaniczky Szilárd öszszegyűjtött verseiről, Grecsó Krisztián botránnyá lett novelláskötetéről, Albert Gábor esszégyűjteményéről olvashatunk. S a hab a tortán: Eötvös Péter és Eisemann György írásai. A kiváló textológus, Eötvös Péter Szörényi László, az MTA Irodalomtudományi Intézete igazgatójának Studia Hungarolatina című tanulmánykötetéről ír, tanulmánnyi terjedelemben. Eisemann György, az ELTE docense, egyebek mellett egy nehezen nélkülözhető Mikszáth Kálmán-monográfia szerzője pedig a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Összehasonlító Irodalomtudomány Tanszékének sorozatáról, a Szövegek közöttről ír, rendkívül elismerő módon. Ami figyelemre méltó, hogy külön is kiemeli Huba Márk Orwell-tanulmányát (mely a Szőrös Kő egy régebbi számában olvasható). A szerzőt a szlovákiai olvasók az utóbbi időben „fiatal” irodalmunk érintetlensége folytán könyörtelen bírálójaként ismerhették meg. (-kl-)