Negyven éve alakult a Szőttes

Nem utolsósorban azonban tele van nagyszerű emberekkel, akik nélkül az együttes nem élhette volna meg ezt a szép kort. Quittner János, Takács András, Ág Tibor, Gyurcsó István, Varga Ervin, Richtarcsík Mihály, Furik Rita, Hégli Dusán, Varsányi Ildikó és László, Németh Ildikó, Szabó Szilárd, Lakatos Róbert, Gémesi Zoltán – nevek, melyeket minden színpadi folklórral szakmai vagy laikus módon foglalkozó ember ismer, elismer. Őelőttük és mindazok előtt, akik munkájukkal hozzájárultak az együttes sikereihez, kíván a Szőttes egy kétnapos rendezvénysorozattal tisztelegni 2009. december 4-én és 5-én.

Quittner János, a Szőttes egyik alapítója így emlékezik vissza a megalakulásra: „1969 szeptemberében kezdtünk el dolgozni, s decembertől júniusig összeraktunk hét számot. Nem volt próbaterem, se raktár. A Csemadok nagytermében próbáltunk, és Szerdahelyről kaptunk kölcsön ruhákat. Júliusban pedig megvolt az ősbemutató.”

Időközben a Csemadok is felkarolta az együttest. Olyan emberek tevékenykedtek akkoriban a Csemadokban, akik még fájó szívvel emlékeztek vissza a Népes feloszlatására, s nem teljesen értettek egyet az Ifjú Szivek által képviselt eszmékkel, stílussal. Közöttük volt Ág Tibor, Gyurcsó István és Takács András is. Örömmel támogatták a táncosok kezdeményezését, s igyekeztek minden támogatást megadni a csoportnak. 1970. július 6-án mutatkozott be első ízben az együttes Alsószeliben.

„Az első próbákon voltunk még vagy húszan, a létszám azonban rohamosan csökkent, hiszen a Szőttesben nem volt kincstári próbaruha, nem lehetett a próba után zuhanyozni, a szerdahelyieknek meg rohanni kellett a vonatra, így azután hamarosan megszületett a Szőttes máig tartó profilja: kamaraegyüttes lettünk… Minden nehézség, anyagi gondok, a fenntartó szerv meglehetősen passzív magatartása ellenére a Szőttes fennállásának első évfordulójára országosan ismert, elismert, követendő példaként emlegetett együttessé vált” – írja nosztalgiamentes emlékeiben Sebők Géza néprajzkutató, a Szőttes első generációjának meghatározó alakja.

Quittner János tizenhárom évig volt a Szőttes művészeti vezetője, koreográfusa. Személyisége és munkássága meghatározó volt a szlovákiai magyar színpadi folklórmozgalom fejlődésében. Az ő révén vált meg a mozgalom a szovjet minta alapján, mojszejevi felfogásban értelmezett színpadi néptánctól. Quittner saját koreográfiákat, eredeti táncanyagra épített kompozíciókat alkotott, még ha ezek a mai felfogásban csak kis mértékben támaszkodtak is az autentikus néptáncra. A Szőttes példáját azonban sok együttes követte. „Azóta is eszembe jut, hogy létezik az, hogy tíz éven keresztül évente átlagban nyolcvan előadást csináltunk? S eszembe jutnak emberek, akik ott voltak 6-7-8 évig, és némelyikük azért járt nyolc évig az egyetemre, hogy ott legyen a Szőttesben. ... ’82-ben pedig jött egy levél a Csemadokba, hogy engem »átrak« a kulturális kinisztérium a Sľuk-ba másodkoreográfusnak... S akkor hirtelen hoztam egy döntést... Máig nem emésztettem meg, hogy nincs a Szőttesem” – írja visszaemlékezéseiben Quittner János.

Emigrációja után tanítványa, Varga Ervin vette át az együttest. Varga Ervinnel a táncosok egy új generációja is kinevelődött a Szőttesben, hiszen Quittner távozásával sokan abbahagyták a táncot. Varga két műsort állított színpadra a Szőttesben, s mindkettő nagyon nagy sikert hozott az együttesnek nemcsak itthon, hanem külföldön is. Ekkor kezdett az együttessel muzsikálni a Varsányi zenekar is, mely aztán hosszú éveken át nem csupán kísérte, de a Szőttes műsorainak szerves részévé is vált.

Varga Ervin 1987-ben átvette az Ifjú Szivek megüresedett művészeti vezetői posztját, s vele együtt a tánckar is a Szivekben folytatta munkáját. A Szőttes vezetését Richtarcsík Mihály, egykori Quittner-tanítvány vállalta el, akivel a táncházmozgalom egyik hazai elindítójaként új szellemiség érkezett az együttesbe. Richtarcsík egy új együttest alkotott, nemcsak a tagságot tekintve, de műsorpolitikáját, a színpad és a hagyományos néptánc viszonyát tekintve is.

Az ő munkájának folytatója és továbbfejlesztője volt a Szőttes művészeti vezetői székében Hégli Dusán, aki nagyon fiatalon bár, de kiforrott tudással és rendkívüli érzékkel alkotta meg műsorait.

Hégli távozását követően az együttes sok éven át volt művészeti vezető nélkül, míg végül 1999-ben a Magyarországon és hazai néptáncos körökben is óriási elismerésnek örvendő Szabó Szilárd – Németh Ildikó házaspár vállalta magára a művészeti vezetői szerepet. Mivel azonban a távolság miatt nem tudtak napi szinten jelen lenni az együttes munkájában, ezért a tánckarvezetői poszton több nagyszerű táncos is kicserélődött (Balta Aranka, Füzék György, Konkoly László, Oláh Attila, Nagy Myrtil) és harcolt az együttes megmaradásáért és művészeti színvonalának fenntartásáért.

Nagyon sok nevet soroltunk fel az előző sorokban, nem szabad azonban megfeledkezni azokról, akik szinte az együttes megalakulása óta végzik a háttérben, csendben, a reflektorok fénye nélkül pótolhatatlan munkájukat: Reicher Gellért szervezőtitkár és Krommer Rudolf technikai munkatárs máig önkéntes alapon dolgoznak a Szőttesnek.

Az együttest jelenleg a szintén magyarországi Gémesi Zoltán vezeti, s tevékenységét az együttesben több évtizede aktívan táncoló emberek segítik. Ma már a Szőttes komoly kultúraszervező műhellyé nőtte ki magát. Tevékenységét nem csupán az évi 30-40 fellépés képezi – rendszeres játszóházakat, népzenei koncertekkel egybekötött táncházakat tart Pozsonyban, iskolai nevelőkoncerttel járja a magyar alapiskolákat, évente egyszer nyári néptánctábort szervez. Mindezt önellátó státusban, pályázatokból, szolgáltatásai eladásából finanszírozva.

Az együttes 40. évfordulójához érve most ünnepel. Ünnepli mindazokat, akik a Szőttest jelentették, jelentik még ma is, a kartáncostól kezdve a kosztümösön és a nézőtér csillogó szemű közönségén keresztül az elismert művészekig. Ünnepségsorozata rendezvényeivel fejet hajt minden Szőttest kedvelő előtt, aki a 40 év alatt nézőként, tagként, koreográfusként, vezetőként, munkatársként került vele kapcsolatba.

Az együttes várja mindazok jelentkezését, akik táncos társaikkal szívesen táncolnának a gálaműsorban, illetve a Szőttes bálban együtt szeretnének ünnepelni régi kedves barátaikkal, ismerőseikkel. (Nagy Myrtil)