Nagypapa, klarinéttal a színpadon

Két Oscar-díjas Bécsben, a Stadthalle folyosójánOlga Kelymanová felvételeEz utóbbit, egy készülő közös portréfilmjük forgatása során, a Citadellán ugyancsak Oscar-díjas pályatársa, Szabó István vette és tűzte fel neki a minap, Woody Allen bécsi koncertjén pedig fiatal feleségének, Olinkának köszönhetően tudott részt venni. Jiří Menzel most tehát úgy érzi: szebb záróakkordja nem is lehetett volna az elmúlt évnek, mint ahogy kellemesebb nyitányt sem várhatott volna 2008-tól.

Örömzenélés. Azt mondta, egyetlen szóval így tudná jellemezni Woody Allen és a New Orleans-i Jazz Band muzsikáját.

Valóban az volt. Igazi örömzenélés.

A filmjeiből is valami hasonlót érez? Felszabadultságot, könnyedséget?

A filmeknek más a tartalma. Még akkor is, ha szépen, könnyedén forgatja le a történeteket. Woody Allen okos rendező. Nem akar meggyőzni bennünket semmiről, nem akar a fejünkbe verni, ránk erőltetni valamit, nem akar érdekesnek látszani, attraktívnak tűnni, nem bizonygatja, hogy ő milyen ügyes és szellemes… egyszerűen van és filmeket készít. Ez a varázsa. Rendezhet bármit, vígjátékot vagy krimit, nála minden olyan természetes, mint ahogy levegőt vesz. A zenélése is ilyen. Az együttese is ugyanígy játszik. Összeállt hat nagypapa, mindegyiküknek volt valamilyen hangszere, és a saját örömükre játszani kezdtek. Nincs ebben semmi látványosság, egyszerűen kijönnek a színpadra, Woody Allen ingben és pulóverben, leülnek és zenélnek. Semmi bevezető, netán sztorizgatás, épp csak a végén valami. Feláll, odalép a mikrofonhoz, mindenkit bemutat és kész, vége. Illetve jön a ráadás, hiszen a nézők nem akarják leengedni őket a színpadról. De azután is csak annyit mondott, hogy: „Nekünk is kell aludnunk, menjenek maguk is. Jó éjszakát!”

Képes lenne követni a példáját? Volt már egyáltalán klarinét a kezében?

Egyszer. Gimnazista koromban. Kölcsönkértem egy barátomtól, aki ma profi muzsikus. Nekem nem ment. Két hónapig nyűg?lőd?tem a hangszerrel, aztán visszaadtam. Nem volt hozzá sem türelmem, sem szorgalmam. Még nyomkodni sem tudtam. Akárhogy fújtam is, szörnyű hangokat adott ki.

Más hangszerhez volt köze?

Két évig zongoráztam. Gyerekként. De ha egy mód adódott, elblicceltem. Ma ez fáj a legjobban. Nem játszom semmilyen hangszeren.

Woody Allent, mint filmrendezőt, a legnagyobb kedvenceként emlegeti mindig. Hol és mikor fedezte fel?

Amikor Németországban színházban dolgoztam, a hetvenes évek második felében. A tévében ment valamelyik filmje. Németül adták, nem értettem, valami mégis megfogott benne. Később aztán, amikor már jobban tudtam németül is, angolul is, még inkább megszerettem. A Bűnök és vétségek nagyon tetszett. Mintha Csehov forgatta volna.

Nyilatkozta is gyakran: Woody Allen korunk Csehovja.

Látja a rosszat, de humorral tálalja. Nem nevet ki senkit, csak megmosolyogtat. Amerikai rendezőknél ez ritkaság. Az ő humoruk ugyanis nem együttérző, mint Woody Allené, hanem olyan görcsös. Chaplin és Buster Keaton humorát szeretem még, mert az is olyan emberi. A mai vígjátékok erőszakkal facsarják ki a nézőből a nevetést. Woody Allennél ráadásul gondolkodnia is kell a nézőnek, ha szórakozni vágyik.

Nagyon sok amerikai rendezővel találkozott az elmúlt évek?ben, évtizedekben. Woody Allennel most fogott kezet először.

Én nem vagyok az a típus, aki megüzeni valakinek, hogy látni szeretné. Amikor a Szigorúan ellenőrzött vonatokért Oscar-díjat kaptam, kíváncsiak voltak, ki a kedvenc filmrendezőm. Renoir, mondtam. „Itt lakik Los Angelesben, nem akar találkozni vele?” – kérdezték. Nem, feleltem. Hogy jövök én ahhoz, hogy zavarjam? Biztosan hülye helyzet lett volna. Ő nem is ismert engem. Bemutattak viszont Hitchcocknak, aki látta a Szigorúan ellenőrzött vonatokat, és feltételezte, hogy én is ismerem a munkáit. Ami nem volt igaz. Én csak egyetlen filmjét láttam akkoriban, hiszen a hatvanas években több el sem jutott hozzánk. Ami viszont nagyon megmaradt bennem: hosszasan panaszkodott a kritikusokra, hogy mindig belemarnak, de ha Polanski forgat, akkor mindig azzal dicsérik, hogy Hitchcock szellemét viszi tovább. Az Őfelsége pincére voltam kapcsán most én is valami hasonlót éltem meg. A cseh kritikusok között egyetlenegy sem akadt, akinek maradéktalanul tetszett volna a film, de ha másvalakit bírálnak, akkor én vagyok a hasonlítási alap. „Messze van a menzeli humortól” – írják.

Woody Allen kedvéért több mint négy órán át vonatozott Prágából Bécsbe.

Ez az egész Olinka ötlete volt. Tudja, hogy szeretem a Woody Allen-filmeket, interneten megrendelte a jegyeket, méghozzá az első sor közepére. Háromezer ember a Stadthalléban, én meg ott ülök vele szemben. Én szerény fiú vagyok, Olinka már egy másik generációhoz tartozik, ő nem ismer lehetetlent, nem nyugszik bele bizonyos dolgokba. Addig intézkedett, hogy már szünetben tudtuk, az előadás után Woody Allen fogad bennünket. Azt füllentette ugyanis a rendezőknek, hogy ez a találkozás meg van beszélve, vigyék őt Mr. Allenhez. Én meg voltam győződve róla, hogy hiába intézkedik, el fognak zavarni bennünket, de nem ez történt. A koncert után valóban várt bennünket Woody, s mint kiderült: a Szigorúan ellenőrzött vonatokat többször is látta, hiszen még mindig vetítik New Yorkban. Olinka erre meg is jegyezte, hogy nemsokára megyünk New Yorkba, mire Woody csak annyit mondott: „Akkor gyertek el hozzám!” Kedves volt. Közvetlen. És olyan nagypapás. Angelina Jolie körül testőrök sorakoztak Prágában, Woody Allen mellett csak az ügynöke és a húga, aki, mint megtudtam, a chicagói fesztiválon látta a Pincéremet. Mondta is Woodynak, hogy tetszett neki.

Házi videotékájában nagyon sok Woody Allen-filmet láttam.

Majdnem minden munkáját sikerült megvennem, vagy feljátszanom már. Azokhoz, amelyeket a tévéből vettem fel, még borítót is készítettem.

Melyik a legkedvesebb Woody Allen-filmje?

A Hollywoodi történet. Olinkával azt nézzük a leggyakrabban. Mondtam is a rendező úrnak, hogy az egy kicsit rólam szól. De az Annie Hallt, a Hanna és nővéreit és az Agyament Harryt is nagyon szeretjük.

Képes lenne követni a tempóját?

Egyik filmet a másik után forgatni? Biztos, hogy nem. Én nagyon lusta ember vagyok. Maga a forgatás egyébként nem olyan hosszadalmas. Négy-öt hét. Az előkészületek tartanak sokáig. Woody Allen szerintem a fejében hordozza a filmeket. És abban is szerencsés, hogy olcsó filmeket forgat, a színészek boldogan dolgoznak vele, s még a legnagyobb sztárok sem igénylik, hogy milliókat fizessen nekik. Ha pedig úgy érzi, hogy valami nem sikerült, akár a fél filmet is újraforgathatja. Persze, ha Csehországban élne, ő is megkapná, hogy „már sokat forgat, és mindig ugyanazt, ugyanazzal a humorral”. Jan Hřebejknek vetik most ezt a szemére.

Aki évekkel ezelőtt, egy New York-i sétája során egyszer csak arra lett figyelmes, hogy Woody Allent látja, amint legújabb filmjét forgatja.

Irigylem őt, hogy ott lehetett. Én is szívesen megnézném, hogyan dolgozik. Tisztelem benne, hogy mindig, minden filmjével széles tömegekhez szól. Hogy okosan és érthetően fogalmaz. Kérdeztem tőle, mikor jön Prágába. Azt mondta, Bécs és Párizs mellett koncertsorozatának ez lett volna a következő állomása. De mert Budapesten már járt, Prága helyett végül azt választotta. De megígérte, hogy ha legközelebb Európába jön, nálunk is fellép.