Nagyot nőtt a Rómeó Vérzik-tábor

A két nap alatt körülbelül 1000-1300 ember élvezte a zenétA szerző felvételeAhogy azt Koppányék megígérték, még nagyobb, még hangosabb, még jobb volt az idei Rómeó Vérzik tábor, mint az előzők. Mivel idén már kétnapossá avanzsált a fesztivál, a fellépő zenekarok és a kísérőakciók száma is növekedett.

A nulladik nap rockdiszkóval indult, ez főleg a korán érkezőket és a somorjaiakat örvendeztette meg. Természetesen a közönség nagy része csak másnap, péntek délután érkezett, s bár a színpad már teljes gőzzel üzemelt, nagy részük inkább a sörös standok mellől vagy a medence partjáról figyelte a pódium műsorát. A zenekarok mellett idén is két műsorvezető szórakoztatta a nagyérdeműt, sajnos vulgaritásuk néha célt tévesztett, és inkább sértően, mintsem szórakoztatóan hatott. Bemelegítésként feltörekvő hazai zenekarok léptek színpadra, s bizonyították, az utánpótlással nincs gond a Csallóközben. Ahogy az várható volt, az első nap közönségét leginkább a magyarországi Moby Dick mozgatta meg, úgy tűnt, a többszörös áramkiesés sem bontotta meg lendületüket, majdnem kétórás koncertet adtak a rajongók megelégedésére. Az első nap programjához tartoztak a banánevő, óvszerfújó és a két „műfaj” összevonásából kialakult észbontó versenykategóriák. Szintén újdonság volt a tetoválószalon, melynek vezetője elmondta, a két nap alatt hét tetoválást készített, ami átlagosnak számít egy ilyen nagyságú fesztiválon. Idén is jó ötletnek bizonyult a strand működtetése, a nagy hőségben kellemes volt a hűvös vízben megmártózni.

A fesztivál második napján is kedveztek az égiek a látogatóknak, akik számára másnaposság ellen megint csak a medencék szolgáltak ellenszerként. Ezek közül is a gyermekbazén volt a közkedveltebb, hiszen itt még a fulladástól sem kellett tartaniuk. Egyébként az egész fesztivál balesetvédelme a somorjai vöröskeresztesek kezében volt. Ahogy elmondták, pár kisebb horzsoláson kívül egyetlen komolyabb sérülést jegyeztek fel: az egyik rajongót vesén rúgták csápolás közben.

Szombaton ismét amatőr zenekarok nyitották a műsort, majd átadták a helyet az igazi sztároknak: a Cool Head Clannek, a Romeó Vérziknek és a legendás P. Mobilnak. Koppányék idén is bizonyították, profi szinten űzik az ipart, nem vesztettek semmit sem abból az elánból, ami a kezdő zenekarok legnagyobb fegyvertényének számít. Számomra az ő koncertjük jelentette a két nap csúcsát. Az utánuk következő P. Mobil hozzájuk képest inkább tűnt kifakult nosztalgia-zenekarnak, mintsem követendő rockbandának. Sokszor ellőtt poénok, vegyítve a kemény fémzene összes kliséjével, pózával (számomra valahogy szánalmasnak tűnik, ha ötven feletti embereket látok szétengedett hajjal bólogatni, s közben levegőért kapkodni), az emberek énekeltetésével, saját maguk istenítésével. Elgondolkoztató, hogy a csúcson eltöltött sok-sok év után miért próbálja meg egy zenekar lerombolni a saját maga által oly gonddal felépített mítoszt.

Úgy érzem, a fesztivál minden apró hibája ellenére is kiválóan sikerült, látszik, hogy a szervezők odafigyeltek a rajongók kéréseire is (és ez is csak egy példa a Rómeó Vérzik és a rajongótábora közti jó együttműködésre). A két nap alatt körülbelül 1000-1300 ember élvezte a zenét, emellett több motoros banda is tiszteletét tette Somorján, ennek ellenére a városban nyoma sem volt vandalizmusnak, rendbontásnak. Nagyszerű ötlet volt a tábort kétnaposra bővíteni, amelynek, ha ilyen úton fog továbbhaladni, minden esélye megvan rá, hogy túlszárnyalja az érsekújvári Klikk és a Rimaszombati Rock-Pop Fesztivált is, hiszen a Csallóközben nagy hagyománya van ennek a zenei stílusnak.