Nagymesteri tűzijáték

Ha valaki hajlamos a misztériumra, jókedvűen eljátszik a gondolattal, hogy a két festőzseni, Matisse és Bosch találkozik. Miért ne tennék, hisz önálló tárlataik most épp egymással szemeznek a Szépművészetiben. A francia mesteré hamarosan megnyílik, de Bosch is látogatható még vagy két hétig. A képzőművészet hedonistái akár ingázhatnak is a korok és az alkotók között.

Képzeljük el az éjszakai múzeumot. Balról Matisse ballag elő első, nagy léptékű budapesti kiállítása termeiből, jobbról a holland nagymester érkezik. Lehuppannak a 21. századi dizájner fotelekbe. (Bosch egy kicsit eltöpreng, mire is való ez a színes, mutatós valami.) Mit nekik a több mint 400 év korkülönbség! A szelíd Henri, akinél a halak aranyak, örömszínekből születtek és Hyeronimus, akinél a halak embert esznek, értik egymást. „Mind sokat tanultunk tőled, Bosch barátom, de zeneügyben nincs igazad. Szerintem a szépség, a tánc és a zene nem bűn, és minek elrejteni szörnyecskéket a csodás tájképekben?” „Azért, mert ha nem figyelmezteted az embereket arra, hogy a gonosz mindenütt ott leselkedik, a vágyban, a szépben is, pláne a világi zenében, mi lesz belőlük?” „Tudod, a világháborúk terhelte huszadik században mind megismertük a gonoszt, de a zene, mondjuk, a kedvencem, a jazz, vagy egy-egy festmény örömet és reményt ad.”

Jó, hogy Picasso feldarabolt világával épp nincs Budapesten, mert gellert kapna a képzeletbeli társalgás. De épp ő volt az, aki elindította sok évvel ezelőtt a gondolatot, hogy ha már volt Picasso- és Cézanne-kiállítás, jó lenne a nagymesterek közül Matisse-t is elhozni. Sok év múzeumi diplomácia és szervezőmunka van a június 30-án nyíló tárlatban. A párizsi Pompidou Központ gazdag Matisse-gyűjteményéből válogatott utazó kiállításon közel 150 festmény, szobor, üvegablakterv, papírkivágás, művészkönyv, jazzillusztráció, Matisse-írás és -grafika, köztük a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe tartozó grafikai sorozat látható, amelyet még a festő életében vásároltak meg. Nyolc tételben, időrendi sorrendben járhatjuk be az egyik legnépszerűbb francia alkotó útját a kezdetektől az ötvenes évekig.

A magyar kurátort, Fehér Dávidot – aki Aurélie Verdier kurátorral, a Pompidou Központ művészettörténészével dolgozik együtt – a legizgalmasabb napokban, a kiállítás építésekor értük utol. Amikor a ládákból előkerülnek a remekművek. Érintésnyi közelségük összehasonlíthatatlan élmény azzal, amit egy tökéletes reprodukció vagy egy tárlatlátogatás adhat.

Több Matisse-főmű költözik be a Szépművészetibe. Sok olyan, ami előtt biztosan „ottfelejtjük” majd magunkat. A kurátor a korai korszakból az 1907-ben készült Le Luxe, Fényűzés című képet emeli ki, mint Matisse a színnel és a vonalakkal való első kísérletezéseinek izgalmas példáját, valamint az Üvegajtó Collioure-ben című képet. Az utóbbit a francia költő, író, a szürrealizmus egyik alapítója, Louis Aragon a valaha megfestett legtitokzatosabb festménynek nevezi Matisse-ról szóló regényében. Biztosan lehetne vitatkozni ezzel a „leg”-gel, de valóban szokatlan, hogy a ragyogó színek és fények festőjénél itt az ajtó a vaksötétre nyílik. A keletkezés dátuma magyarázatot ad: 1914.

Találkozunk majd a termekben a híres enteriőrökkel is, köztük az olyan jól ismert alkotással, mint az aranyhalas csendélet. Ugyanaz a téma, több változatban, ahogy ez Matisse-nál gyakori. A képek a művész Saint-Michel rakparti stúdiójában készültek, ahol az ablakok a Szajnára nyílnak. Késői rajongói megkaphatják ugyanezt a látványt, ha Párizsban keresnek szállást, ugyanis a lakás ma airbnb-szállás.

Matisse nemcsak festett, rajzolt, sokat írt és könyveket illusztrált, hanem szobrásznak is kiemelkedő volt. „Szobrai közül az egyik legjelentősebb az 1909 és 1930 között készített Hát-sorozat. Matisse hosszú éveken át dolgozott a változatokon, mind a négy itt van most nálunk. Láthatjuk, ahogy Matisse az idők során redukálta a formanyelvét” – mondta a kurátor lapunknak.

Fehér Dávid kiemeli a vence-i Rózsafüzér-kápolna üvegablakterveinek variációját is, mint a kiállítás egyik leglátványosabb elemét. Méretarányos, több méter magas, monumentális, eredeti papírkivágások. „Kihasználtuk a múzeum nagy belmagasságaiból adódó lehetőségeket, betöltik a teret. Lenyűgözőek, két üvegablakblokk teljes kompozíciója látható. Szerintem ez lesz a kiállítás egyik katartikus pontja.”

A papírkivágások külön szekciót kaptak. A festő, aki egész életében küzdött azért, hogy a két ellenfelet, a színt és a vonalat harmóniába rendezze, utolsó korszakában új módszert dolgozott ki, és megtalálta az összhangot. Ollóval rajzolt. Előbb felvitt egy színt a papírlapokra, majd ezekből vágta ki a számára kedves formákat, s a részekből komponálta meg a képet. Amikor felkerült a falra két nagy méretű alkotása az Óceánia-sorozatból – mert, hogy Matisse-t is elvarázsolta Tahiti –, a kiállítás rendezőit is lenyűgözte. Az ég és a tenger jelenik meg rajtuk, finom, egyszerű formákkal.

Aragon úgy véli, Matisse azért is dédelgetett alkotó, mert az élet pozitív élményeit közvetíti. Fehér Dávid kurátor azt mondja: „Matisse az ideális harmónia és a harmónia keresésének művésze, az életöröm művésze. Bízom abban, hogy ezt a fajta éteri harmóniát a kiállítás is képes átadni.”

Nem nehéz megjósolni, hogy újabb, sorban állós sikerkiállítás nyílik hamarosan Budapesten.

Henri Matisse: A gondolatok színe. Remekművek a párizsi Pompidou Központból, Budapest, Szépművészeti Múzeum, június 30. – október 16.