Musicalfilm a színházról

A Kvaska börtönital, amely vízből, kenyérből és cukorból készül. A Kvaska című új cseh film cselekménye börtönben kezdődik, színházban folytatódik és kórházban végződik. Az első cseh film, amely egy színházi előadás keletkezésének a mechanizmusát meséli el. Tavaly a magyar mozikban láthattuk a Csak szex és más semmi című Goda Krisztina-filmet, amely ugyanezt a témát boncolgatja, s próbálja bizonyítani Major Tamás aranyköpését, hogy a színház nem demokratikus intézmény.

Miki (Filip Tomsa) önhibáján kívül kerül börtönbe, s csak egy plátói szerelem tartja benne a lelket. Reménytelenül szerelmes Karin Lippertová (Lucie Vondráčková) színésznőbe, a cseh musicalek sztárjába. Végzetes lépésre szánja el magát: egy óvatlan pillanatban megszökik, és jelentkezik a Kalich Színház pályázatára. Egy új musicalhez színészeket és táncosokat keresnek. Miki Denis Novák néven egy újabb váratlan húzással amolyan harmadik szereposztásként bekerül a musicalbe. S innen már nincs megállás, a plátói szerelemből a próbák során eljutunk az ágyjelenetig, s a sors jóvoltából Denis váratlan lehetőséghez jut. Az igen agresszív és öntörvényű rendező (Roman Pomajbo) úgy dönt, hogy az előadásból kiugró egyik főszereplő (Daniel Landa) helyett Denis kapja meg a szerepét. Igen ám, de az egyik szennylapban megjelenő fotó alapján ráismer a rendőrség is. Azért van azonban a mindenható és remek kapcsolatokkal rendelkező menedzser (Rudolf Hrušinský), hogy megmentse a helyzetet. Teszi ezt még annak az árán is, hogy tőle szerette el Denis, vagyis Miki a lányt. Az üzlet ugyanis üzlet.

Egyszerű, nyomon követhető cselekmény, remek színészi játék és Daniel Landa zenéje – röviden ennyi a Kvaska mérlege. Daniel Landa két dirty musical után írt egy dirty filmzenét (már cédén is kapható), amely úgy eredeti, hogy szervesen kapcsolódik a Patkányirtó (Krysař) és a Titok (Tajemství) zenéjéhez. Úgy látszik, ha színészek önmagukról vallanak, akkor teljes mértékben azonosulni tudnak a szerepükkel. A már említettek mellett Jiří Kornt, Jana Vaculíkovát, Matouš Rajmontot és Henrich Šiškát említsük még meg.

A film tizenhét nap alatt készült el, s ahogy a rendező, Mirjam Landa a sajtótájékoztatón elmondta, a szűkös határidő feldobta a színészeket, és mindenki igyekezett maximálisan jelen lenni. A rendező és a színészek több színházi élményüket is beépítették a filmbe, úgyhogy bizonyára többen magukra ismernek a prágai színházi világból.

A Kvaska nem akarja megváltani a filmvilágot, csak közérthetően, igen attraktív zenével elmesélni egy mélyen emberi történetet, amely bár színészekről szól, bármikor megtörténhetne velünk is.