Musicalbe oltott halálos iram

Edgar Wright rendező a Cornetto-trilógiával (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok, Világvége) már bebizonyította, hogy nagyon ért a zsánerek keveréséhez, ebben a három filmben remekül vegyítette a krimi, az akció, a horror, a vígjáték, a sci-fi és a romantikus filmek elemeit. Most pedig valami egészen új elegyet hozott létre: a Nyomd, Bébi, nyomd olyan, mintha a Kaliforniai álmot összekeverték volna a Drive – Gázt! című filmmel. Abból a szempontból egyáltalán nem meglepő Wright zsánerkeverése, hogy a saját hangneme is egyfajta keverék: a stílusában mindig is ott bujkált az az angol csibészség, amúgy Guy Ritchie módra, a forgatókönyveiben remekül megírt dialógusok, a soundtrackre fektetett hangsúly pedig Tarantinót idézi.

A filmzene kihangsúlyozása nem csoda, hiszen a rendező-forgatókönyvíró először választotta ki a film dalait, majd ezek ritmusára írta meg a szkriptet. A főszereplő, Bébi (Ansel Elgort) bankrablók sofőrje; egy gyerekkori baleset miatt állandó fülzúgás gyötri, amit csak zenehallgatással tud elnyomni. Vezetés közben is zenét hallgat. Épp ezért Wright a film alfájának és ómegájának a zenét tette meg: itt minden a zenének van alárendelve, nemcsak az akció dübörög a muzsika ritmusára, hanem az átívelő jelenetek, sőt, még a párbeszédek tempóját is egy-egy dallam diktálja.

Persze ez nem lenne elég a sikerhez. Kellenek a nagyszerű színészi teljesítmények is. Mivel mégiscsak egy könnyed, nyári akciófilmről van szó, ne várjunk mély karaktereket, de Wrightnak sikerült néhány vonással remekül felskiccelnie a szereplőket. Bébiről már írtunk, az őt alakító Ansel Elgort a játékával végleg tanúbizonyságot tett a tehetségéről. Nem csodálkoznánk, ha generációjának legkeresettebb színészévé válna. Kevin Spacey az Kevin Spacey: mintha csak átugrott volna a Kártyavár című sorozatból, kisujjából rázza ki a vérprofi gengszter, Doki szerepét. Jon Hamm a Reklámőrültek után ismét végtelenül laza. Jamie Foxx pedig ellopja a show-t mindenki elől, egyszerre vicces és vérfagyasztó a jelenléte. Kár, hogy Eiza Gonzáleznek csak a biodíszlet szerepe jut, és a Bébi barátnőjét alakító Lily James sincs sokkal jobb helyzetben. Igaz, Elgorttal alkotott kettősük cuki, még ha a szerelmi szál elég elnagyolt is. És ezzel meg is érkeztünk a film leggyengébb részéhez, a forgatókönyvhöz.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"282258","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

A sztori nem túl eredeti, mondhatnánk, tizenkettő egy tucat, egy mondatban össze is foglalható: Bébi ki akar szállni a gengszterlétből, mert megtalálta élete szerelmét, ám Doki, a főnöke nem igazán akarja elengedni a legjobb sofőrjét, még egy utolsó nagy melót ajánl neki, aztán mehet, amerre lát.

Több helyen is elnagyolt és lyukas a forgatókönyv, a már említett szerelmi szál mellett Bébi lakótársáról sem tudunk meg túl sokat, és Doki hirtelen jellemfejlődése is csak úgy lóg a levegőben. De mindezt elnézzük a filmnek, mert megkaptuk az utóbbi évek egyik legjobb akciófilmjét. A Nyomd, Bébi, nyomd laza, stílusos, végtelenül ötletes, ráadásul van szíve, ami a legtöbb sótlan nyári blockbuster fölé emeli Edgar Wright alkotását. Egy biztos: a moziból kijövet a legszívesebben azonnal kocsiba pattannánk, orrunkra biggyesztenénk a napszemüveget, feltekernénk maximumra a hangerőt, és vezetnénk, akár a végtelenbe is. 

Nyomd, Bébi, nyomd (Baby Driver). Angol-amerikai akcióvígjáték, 113 perc, 2017. Rendező: Edgar Wright. Szereplők: Ansel Elgort, Lily James, Kevin Spacey.