„Most kéne menekülni...”

Az Irodalmi Szemle júniusi száma közli Duba Gyula esszéjét Zs. Nagy Lajos költészetéről. A közeljövőben jelenik meg ugyanis a Madách-Posonium kiadásában – És most eltűnök címmel – a költő válogatott verseskötete. A kötet utószavaként megjelenő esszében Duba Gyula, az író és jó barát, bebarangolja Zs. Nagy Lajos költészetének tájait. Szerelmi verseiről szólva megállapítja: „Zs. Nagy verseiben valamiféle reneszánsz vonást érzünk. Nevezetesen a nő eszményítését, csodálatát...” Humoráról azt írja: „Leginkább a görögök humoreszményéhez hasonlít, akik azt állították, hogy a humort az emberben levő jó nedvek okozzák”. Azt is megtudjuk, „Zsélyi Nagy költészetében fontos időpont a hajnal”, amikor „a költő elmosatlan csészén repül” és „az utolsó öngyilkosjelölt is / betántorog a reménység kapuján”. A kedvcsináló után most már csak Zs. Nagy újabb válogatott verseire várunk...

A folyóirat szépirodalmi rovatában Gál Sándor Pünkösd című versét olvashatjuk. Rajta kívül Németh István és Hudák Katalin verseit, illetve Öllős Edit és Szalay Zoltán novelláit, naplójegyzetét közli a lap. Jókai Mór halálának századik évfordulója alkalmából Szénássy Zoltán Jókai és Komárom című írását közli a folyóirat. Monoszlóy Dezső prózaírói munkásságát vizsgálja Vajda Barnabás az író első két novelláskötete fényében, Alabán Ferenc pedig az irodalom értelmezéséhez fűz hasznos észrevételeket. A vendégkritikák között Olasz Sándor írását olvashatjuk Görömbei András kismonográfiájáról, melyet Csoóri Sándorról írt, Pomogáts Béla pedig Veres Péter Mit ér az ember, ha magyar című kötetét és lassan feledésbe menő írói munkásságát mutatja be. Az Olvastuk rovatban Takács Ferenc két könyvkritikáját közli a lap, Tőzsér Árpád (Milétoszi kumisz, tanulmányok, kritikák), illetve Fónod Zoltán (Számvetés, tanulmányok) kötetéről. A két kritika a Népszabadságban jelent meg.

A lapszámot Somogyi Tibor fotóival illusztrálták. (dz)