Most is győzni fog a jó

Pávaszem, Rigócsőr királyfi, A csodálatos kalocsni. Korábban a Három mogyoró Hamupipőkének, A császár pékje, a Volt egyszer egy király. Legutóbb az Esőtündér. Grimmtől Andersenig még mindig van miből meríteni, ám születnek mai mesék is, például Zdeněk Svěrák tollából. Ő írta a legfrissebbet is, A három fivért, amely a héten kerül a mozikba. A rendező: Jan Svěrák, az Oscar-díjas Kolja alkotója. Mellesleg az is szép „mese” volt, egy Prágában hagyott orosz kisfiúról. Aztán jött Kuky, szintén a Svěrák-duó műhelyéből. Ott már egy hatéves kisfiú plüssmacija vitte a prímet, egy régi, agyonszeretett, nem rosszindulatból kihajított játék, amely megtalálja a visszautat imádott gazdijához. „A jó mese finom eszközökkel neveli, formálja a gyereket – vélekedik Zdeněk Svěrák –, ezért sem kell lépten-nyomon azzal tömni a fejét, hogy mit szabad és mit nem. Tudja a meséből.”Az Általános iskola, a Kolja, a Sötétkék világ és a Csereüvegek után apának és fiának az ötödik közös filmje A három fivér. De ehhez hasonlót sem készítettek még soha. Zenés mesefilm – a minioperák műfajából kiindulva. Jan Svěrák már az Angliába küldött cseh vadászpilótákról szóló Sötétkék világ óta mesére vágyott. Az akkori helyszínkeresések során olyan romantikus helyeken járt, sötét erdőben, sziklák közt, csonka szirteken, hogy lelki szemei előtt folyton menekülő rablókat, tolvajokat, zsiványokat látott. 2011-ben amerikai produkcióban forgatta volna a Hendersen, az esőkirály című filmet. A terv végül dugába dőlt. Csak a vágy maradt: olyan mesefilmet forgatni, amely gyerekekhez és felnőttekhez egyformán szól. „Hozzám mindig közel álltak a mesék – mondja Zdeněk Svěrák. – Én minden történetet igyekszem valami jóval lezárni. A boldog vég engem is megnyugtat. Szeretek úgy kijönni a moziból, azzal az érzéssel, hogy a jó valóban győzedelmeskedett a rossz felett. Vagy azzal a tudattal, hogy nem halt meg senki. A nézők szeretik, ha a dolgok elsimulnak, elrendeződnek, jó irányt vesznek. Nem véletlen, hogy a klasszikus mesék is úgy végződnek, hogy: Még ma is élnek, ha meg nem haltak.” Kedves, szellemes, romantikus mesefilmet készíteni. Ez volt a célja rendezőnek és forgatókönyvírónak is. De mi legyen az? – töprengtek hosszú hónapokon át. Zdeněk Svěrák úgy vélekedett, már minden jó mesét filmre vittek, nem maradt nekik semmi. Aztán kezébe került egy CD, minioperákkal. Ez indította be a fantáziájukat. A gomb már megvolt, csak kabát kellett hozzá. A tizenöt perces Csipkerózsika kilencedik percében három srác azt énekli: „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három fivér, ezek vagyunk mi!” „Ha Csehov írhatott három nővérről, akkor miért ne írhatnék három fivérről?”– kérdezte fiától a legjelesebb cseh forgatókönyvíró. „Ha három fivér, akkor legyen három mese – így a fia –, de összefonva!” Ennyi kellett Zdeněk Svěráknak, hogy a Csipkerózsikából, a Piroska és a farkasból, valamint a Tizenkét holdacskából összegyúrja a maga meséjét, amelyben Jan tövisbokrokon keresztül jut el a királylányhoz, Matěj, a vadász legyőzi a farkast, Pepa pedig, aki nem ismer lehetetlent, kiragadja egy szörnyű helyzetből szeretett Maruškáját. Három hős, három különböző jellem. Pepa, a hebehurgya, Matěj, a világ lustája és Jan, a feledékeny. Egy falusi házikóból, három irányba indulnak el a világba, és a végén mindannyian elérik a megálmodott célt. S ahogy az a mesében lenni szokott: útjukon rengeteg kaland, jó és rossz éri őket. Tűz, jég, vihar nehezíti életüket, és sokféle állattal találkoznak, amíg útjuk végére érnek. Az eredeti tervek szerint német és dán verziója is lett volna A három fivérnek, de a koprodukció végül egyik féllel sem jött össze. Pedig a németek továbbra is szeretik a cseh mesefilmeket. Mindkét oldalon az operabetétektől riadtak meg, ennek ugyanis – a műfaj keretei között – egyik országban sincs hagyománya. A dánok még azt is megjegyezték: Andersen meséi tizennégy év alatt náluk nem is tartoznak az ajánlott olvasmányok közé. Egyelőre tehát marad a csehországi és a szlovákiai bemutató. A szereposztás mindenesetre parádés. A három fivér szerepében három igazán népszerű színész, Vojta Dyk, Tomáš Klus és Zdeněk Piškula (ő még csak tizenhat éves!) látható. Apjukat Oldřich Kaiser alakítja, a mostoha: Ivana Chýlková, a jószívű párka Iva Bittová, de remek színészi lehetőséghez jutott a filmben Jiří Lábus és Bolek Polívka is. S hogy milyen az élet? A három fivér forgatása alatt Jan Svěrák nagypapa, Zdeněk Svěrák pedig dédnagyapa lett. Családon belül is lesz hát közönsége az ősök újabb mesefilmjének.