Monet rekordja

Tegnapi hírügynökségi adat szerint eddig mintegy 185 ezer ember látta a budapesti Szépművészeti Múzeumban a tavaly december elsején megnyílt Monet és barátai című kiállítást. A tárlat tartama alatt háromszor is meghosszabbították a nyitvatartási időt: előbb 18 óráról 20-ra, majd 22 órára tolták ki, a nyitási időt pedig délelőtt tízről 9 órára módosították. Monet ezzel rekordot állított fel, ugyanis eddig nemhogy Magyarországon, de kerek e világon nem volt példa arra, hogy egy kiállítás folyamatosan este tízig tartson nyitva – legfeljebb egy-egy napra tolták ide-oda a látogatási időt. Mára már csupán színházi előadásra váltanak elővételben jegyet, moziban ugyanez manapság már nem igazán gyakorlat, ha előfordul, akkor tényleg kasszarobbantó sikerfilm esetében. Monet és impresszionista társai kiállítására viszont elővételben is lehetett belépőt venni. Nehéz lenne megmondani, minek köszönhető ez a szokatlan nagy érdeklődés, amely e kiállítást – csak ámulni tudok a tényen – nyereségessé tette. Az illetékesek feltételezése szerint talán azért, mert tizenöt éve nem volt magyarhonban ilyen nagyszabású kiállítás, talán mert a nézőközönség ki volt éhezve e művészeti irányzatra, mivelhogy a mostani tárlatot megelőzően 93 éve rendeztek Budapesten reprezentatív impresszionista tárlatot.

Hallottam valakiről, aki párizsi útja legnagyobb eseményének a Louvre-ban elhelyezett Leonardo da Vinci-kép megtekintését tartotta. Mondta is, Párizsból úgy nem lehet hazajönni, hogy az ember ne lássa Mona Lisa mosolyát. Bárcsak így gondolkozna mindenki! Az illető esetében a bibi csak az, hogy idehaza egyetlen kiállításra el nem ment, lehetett az kortárs bemutató vagy klasszikus. Remélem, nem ilyen hozzáállás vonzotta az emberek többségét a Szépművészeti Múzeumba, vagyis nem az előkelősködő magatartás szülte szemlélet, hogy ha Monet alkotásai Budapesten vannak, akkor azokat látni kell. De nem másért, mint hogy egy fogadáson, találkozón kissé affektálva ki lehessen jelenteni: „ó, hogy gondolod drágám, a fél ország megnézte, és épp én ne láttam volna Monettet”. Ejtve úgy, ahogy írva vagyon: „Monettet.”