Mokos Attila az év filmszínésze Szlovákiában - interjú

Kivételes este volt ez a nagy tehetségű komáromi színész számára: a Balko-film mellett a szintén díjazott Prikler Mátyás Köszönöm, jól című rövidfilmjében is kulcsszerepet játszott, de kitűnően megoldott epizódszerepe van Jiří Chlumský Megszegett ígéretében is. Három filmhez kötődött hát a tegnapelőtti, nagyszabású díjátadó gálán, miközben lélekben már Cannes-ba készül, Prikler Mátyás diplomafilmjével.

Még mielőtt a cannes-i Riviérán sétálna, gyorsan megkérdezem, a komáromi kikötőben mikor járt legutóbb?
Mivel horgász vagyok, én inkább a Vágra járok. Ott kötöm össze a kellemest a hasznossal. Van egy csónakom, bedurrantom a kis motoromat, és nem állok meg csak két-három kilométerrel távolabb, a legtöbbször a parttól nehezen megközelíthető helyen. Ott egyedül vagyok, azt imádom. Séta helyett, mindentől messze ez az én kikapcsolódásom. De idén még egyszer sem voltam. Majd nyáron.

Kis csónak, kis motor. Egy jachthoz mit szólna?
Megmozgatja a fantáziámat. Nem áznék meg, ha jön az eső.

Cannes-ban majd lát néhány luxusjachtot.
Szépeket, fedetteket. És mégis mennyivel kedvesebb nekem az én ütött-kopott csónakom! Egyelőre elég is. Nem vágyom többre.

A repülőjegye megvan már?
Bécsből repülünk Nizzába, onnét visznek kocsival Cannes-ba. Sajnos nem maradhatok, csak egykét napra. Jiří Chlumský készülő filmjében, a Sudetenlandban játszom, és a cseh produkció nem állhat le miattam. Volt is egy pont, amikor el kellett döntenem, mit választok. Cannes-t vagy a forgatás révén Jeseníkyt? Két helyen egyszerre nem lehetek. A cannes-i meghívást előbb kaptam meg, mint a Sudetenland egyik főszerepét, de arról sem akartam lemondani. Ugyanis izgalmas a forgatókönyv, ezt a filmet nem szívesen hagytam volna ki. A németek háború utáni kitelepítéséről szól a történet, nagy a káosz, kollaboránsnak nyilvánítanak embereket. Nagyon feszes a forgatás menete, a produkció szinte feltételként szabta meg, hogy rugalmas legyek, alkalmazkodjak a kijelölt forgatási napokhoz. Remélem, azt a két napot sikerül megtartanom.

És milyen a szerep?
Negatív figura, ami nagyobb teret ad színészileg. A háború után alakult Vörös Gárda egyik fosztogató vezéralakja vagyok, aki szabad prédaként tekint a kitelepített német ajkú lakosok itt hagyott vagyonára. Lesz egy egészen kegyetlen jelenetem is a filmben: nekem kell megerőszakolnom azt a nőt, akit Kerekes Vica játszik. Szeretem az ilyen szélsőséges figurákat. Egy dokumentarista alapokra épülő játékfilmben nemrég ördögűző papot kellett megformálnom. Az is izgalmas feladat volt. Ráadásul ott is próbafelvétel nélkül kaptam meg a szerepet.

Prikler Mátyással harmadszor dolgozott, ezúttal a Köszönöm, jól-ban.
Szívesen játszom pályakezdő rendezők filmjeiben. Elvből nem utasítok vissza senkit. Júliusban is vár rám egy hasonló jellegű munka. Egy apa, aki nem igazán figyel a lányára. A Köszönöm, jól-t azért is szerettem, mert húsz év után összehozott Béci bácsival, Várady Bélával. Kassán, a Thália Színházban ugyanis már játszottam vele. Pályám első három és fél évét ott töltöttem. Molnár Xéniával, a másik partneremmel Komáromban most Spiró György Prah című darabjában játszom. Az is izgalmas „utazás“.

Apa és fia kapcsolata nem éppen zökkenőmentes a Prikler-filmben. Valószínűleg történt valami köztük már korábban, ami komoly lelki töréshez vezetett, s mivel mindketten csak magukra gondolnak, képtelenek orvosolni a bajt. Van is egy jelenet a filmben, amikor az apa ott nyűglődik az ágyban, én pedig, a fia, durván leintem őt. Agresszívek és érzéketlenek egymással szemben, ez volt a kiindulópont számomra a figura megteremtésében.

Cannes után Tel Avivban is bemutatják a filmet. A Lelki békével Karlovy Varyba és a Brüsszel melletti Mons-ba is eljutott. Itthon is, külföldön is szinte reklámarca lett a komáromi Jókai Színháznak, hiszen az elmúlt másfél év alatt több tucat interjút adott, s mindegyikben megemlítette, hova, melyik társulathoz köti az élete.
A színház is mellettem áll. Nem gördít akadályokat elém, ha filmszerepet kapok, készségesen egyeztetnek minden produkcióval. Most is lett volna egy délutáni előadásom, a Nap a hálóban díjátadása miatt tették át más napra, csak hogy személyesen itt lehessek. És ebben az évadban is fontos szerepeket kaptam. Dolgoztam Martin Hubával a Három nővérben, Valló Péterrel a Vízkeresztben, én játszom a bohócot, aki maga Shakespeare, benne vagyok a Spiró-darabban, és mindemellett filmezek, utazom Cannes-ba, ami még most is felfoghatatlan számomra. Cannes misztikus hely, elit hely, egy vidéki társulat színészének, aki tizenöt-húsz éve hajtja a mókuskereket, elérhetetlennek tűnik. Persze, hogy néha álmodozik az ember, de egy ilyen rangos fesztiválról még álmodozni sem mer, annyira távolinak érzi. Törőcsik Mari szavai jutnak az eszembe, aki óraadó tanárunk volt a budapesti színművészetin töltött fél év során. Az ő személyisége rendkívüli hatással volt rám. A maga módján nagyon szerényen és bölcsen fogalmazta meg, mit jelent számára a cannes-i életműdíj. Engem már az is boldoggá tesz, hogy ott járhatok majd a nyomában. Közben megnyílik előttem egy tér, amit eddig nem ismertem. Csak azért nem mondom, hogy a világ, mert nem tudom, hogy annak hol az eleje és hol a vége.

S most, hogy a Balko-filmmel „elérte“ a Napot, mennyire boldog?
Még nem tudtam feldolgozni a történteket, pedig sokan hívtak, sokan gratuláltak, és rengeteg sms-t kaptam már. Meglepetésként ért az elismerés, azt azért szeretném hangsúlyozni. Meghallottam a nevem, és kifutott a vér az arcomból, nem készültem fel rá, hogy majd mondani fogok valamit. A színpadra vezető úton már éreztem az energiát magamban, tudtam, hogy sokan figyelnek. Furcsa helyzet volt. Aztán megnőtt a csend, és mérhetetlen szabadság költözött belém.

„Köszönöm a kollégáimnak, hogy akkortájt, amikor a válogatás zajlott, sorozatokban forgattak“ - mondta. Szellemesen fogalmazott, ugyanakkor volt egy pici kis éle is a szavainak.
Nem akartam megsérteni senkit, de bizonyára szereztem néhány ellenséget magamnak.

Pedig bármikor hívhatják valamelyik sorozatba. Visszautasítaná a szerepet?
Nagyobb feladatot nem vállalnék, már a folytonos utazás miatt sem. Nem is érzem sajátomnak az ilyen felgyorsított munkafolyamatot. Egyelőre le tudok mondani róla. Tehát mekkora most az öröme? Még nem tudom hova tenni ezt a komoly elismerést. Mindenesetre megerősít a hitemben, hogy értékes munka részese voltam. Kell még egy kis idő, amíg én ezt feldolgozom magamban. Fél nap lubickolás, és vár a színpad.