Modern idők, de Dylan a régi

A zene valódi sztárjai, az élő legendák akkor is köztudatban maradnak, ha évekig nem készítenek lemezt. Ilyen például az 1941. május 24-én született Bob Dylan. Már öt éve, hogy megjelent legutóbbi albuma, népszerűsége mégis töretlen. Persze az elmúlt években sem tűnt el, mindvégig reflektorfényben volt – önéletrajzot írt, filmekben szerepelt: társ-forgatókönyvírója volt egy játékfilmnek és főszerepét is eljátszotta, Martin Scorsese pedig dokumentumfilmet forgatott róla, ezen felül még turnézásra is maradt energiája. Új korongja megjelenése kapcsán a Rolling Stone magazinnak nyilatkozott, bírálta a hanglemezipart és az albumok minőségét. „Az elmúlt húsz évben nem született olyan lemez, amely rendesen szólna. Saját albumommal szemben is kritikus vagyok, a stúdióban tízszer jobban szólt” – mondta. A Modern Times (Modern idők) című 31. nagylemezéből a megjelenés hetében 192 ezer fogyott az USA-ban, és a Billboard magazin albumlistájának első helyén debütált. Ezzel ő a legidősebb élő zenész, akinek összejött a rajt– cél győzelem. Utoljára ’76-ban járt az élen Desire című anyagával. Az új CD zeneileg a két utolsó lemez, a ’97-es Time Out Of Mind és a 2001-es Love And Theft világát idézi, Dylan elmondása szerint ezekkel együtt trilógiát alkot. A hatvanas évek előtti hangzást eleveníti fel rajta, az előzőekhez képest mindössze annyi különbséggel, hogy még jobban visszament az időben, harmincas-negyvenes évekbeli hatások köszönnek vissza róla. A szövegek viszont a mában mozognak, lelkiző, kicsit depresszív, a múló életet és szerelmeket elsirató témákban. Az album nagy meglepetést nem hoz, de semmivel sem rosszabb, mint az utóbbi harminc évben készült Dylan-lemezek bármelyike. A legenda fénye tehát továbbra sem kopik. (péjé)