Mit olvas Petőcz Kálmán?

Patrik Ouředník Europeana. A huszadik század rövid története című könyvét már harmadszor olvasom. Ez a rendszerváltás utáni időszak leggyakrabban fordított cseh könyve, eddig több mint harminc nyelvre fordították le, magyarra is, a Kalligram Kiadó gondozásában. Én csehül olvasom, mégiscsak az eredeti az igazi. Az Europeana fanyar, gyakran ironikus és szatirikus nyelvezettel megírt visszaemlékezés a huszadik század történéseire, amely két síkon halad. A borzalmakat, de a technológiai vívmányokat is a kisember szempontjain keresztül szemlélteti, másrészt kivesézi és kifigurázza a különböző ideológiákat és az ezeket képviselő személyeket, politikusokat, diktátorokat.  Giovanni Sartori a 20. század második felének egyik nagy politikai gondolkodója, a liberális demokrácia elméleti kutatója. Most a Pluralizmus, multikulturalizmus és bevándorlók című esszéjét olvasom. Ez is már tizenöt éve jelent meg először, de mondanom sem kell, hogy a témája ma is aktuális, sőt, most talán még aktuálisabb, mint a könyv megjelenésekor. Az esszé legfontosabb része a pluralizmus fontosságának, mint a modern demokrácia alapelvének hangsúlyozása. A pluralizmus nem egyenlő az értéksemlegességgel vagy az abszolút kulturális relativizmussal, de megköveteli a toleranciát, az önszerveződés és a véleménynyilvánítás szabadságát, és az önszerveződő csoportok közti szabad átjárhatóságot. A harmadik könyv, amit lapozgatok, József Attila verseinek szlovák fordításait tartalmazza, a Kalligram és a Balassi Intézet közös gondozásában jelent meg. A szlovák fordítások nagy részét, főleg azokat, amelyeknek Ján Smrek a szerzője, szintén régebbről ismerem. Ezért mondom, hogy lapozgatom, ízlelgetem, és azon morfondírozom, milyen remek segédkönyv lehetne a szlovák iskolákban az interkulturális nevelésben, feltéve, ha lenne ilyen. De nincs, és nem is látom – távcsővel sem – azt az oktatásügyi minisztert, aki bevezetné.