Mit olvas? Lengyel Tünde történész

Mit is jelenthet szeretőnek lenni? Csupa pozitívumot? Pénzt, ékszereket, luxust? Vagy a megélhetésért, a puszta életért elviselni mindenféle megaláztatást, testi-lelki kínzást? A könyvben szereplő nők között találunk előkelő származású nemes asszonyokat, leányokat, de rabszolgákat is, művelt, isteni tehetséggel megáldott nőket és buta, műveletlen, haszonleső némbereket is, és a két szélsőség között további több tucat emberi sorsot.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"274622","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"320"}}]] A konkrét élettörténeteken át az olvasó belelát egy titokzatos és egyben titkos közösségbe. Ki is a szerető valójában, mit jelent „kitartott” nőnek lenni, mi késztet valakit arra, hogy vállalja a szerepet? Milyen az, amikor valaki titokban éli le életének nagy szerelmét, és milyen, amikor a megalázkodás az egyedüli remény a túlélésre? Mert erre is volt rengeteg példa a koncentrációs táborokban, Gulagokban, de a meghódított gyarmatokon is. Boldog volt-e a nagy befolyású király-szerető madame Pompadour, a szexszimbólum Marilyn Monroe vagy az opera koronázatlan királynője, Maria Callas? Engem talán az ő sorsa rázott meg leginkább: szenvedélyes, de fájdalmas viszonya Aristotle Onassisszal, akinek végül is csak egy eldobható játékszere volt a páratlan tehetségű énekesnő. Elizabeth Abbott könyvében olyan sorsokat mutat be, amelyek elgondolkodtatnak, megráznak, de nem egyszer mosolyra is késztetnek. Az olvasó egyszerre azon kapja magát, hogy drukkol a mindenkori rossz erkölcsű, elmarasztalandó nőknek, a szeretőknek. Elizabeth Abbott: A szeretők története, Budapest, Alexandra 2007, 544 oldal