Miről ír a Fórum Társadalomtudományi Szemle?

Lanstyák István tanulmánya (az előző számban közöltnek szerves folytatásaként) jellegük szerint osztályozza a nyelvi problémák típusait; a nyelvhelyességi problémákat taglalva pedig megállapítja: „A nyelvhelyesség szempontjából helytelennek tartott nyelvi formák használatával a beszélő nem a közösségi normát sérti meg, hanem csak a jobbára a nyelvművelők által létrehozott szabályok valamelyikét, olyan szabályokat, amelyeket a legtöbb beszélő nem ismer és nem is követ.” Lampl Zsuzsanna tanulmánya (A rejtőzködés misztériuma, avagy adalékok az MKP és a Most-Híd választói eredményéhez) egyfelől szakmai útmutatás a közvélemény-kutatások helyes értelmezéséhez, másfelől a legutóbbi hazai parlamenti választások magyar választóinak magatartásbeli okait elemzi. A lap legterjedelmesebb tanulmányában Tóth László a száz évvel ezelőtt született Peéry Rezső élet- és pályakezdésének esszéisztikus képét nyújtja, egyúttal színesen felidézi a két háború közti Pozsony, valamint a szlovákiai magyar cserkészmozgalom történetének egy-egy fejezetét. Kőmíves Tibor tanulmánya („Búcsú a latin nyelvtől”. A kassai közigazgatás nyelvváltása 1840-ben) éppen azt az érdekes fordulatot ragadja meg, amikor is a városi elöljáróság és a polgárság a hivatalos írott kapcsolatban fokozatosan áttér a „hőn szeretett” latin nyelvről a magyarra; a korabeli tanácsi (latinul írt) jegyzőkönyv szerint fájó szívvel: „akkora volt ugyanis az irántad való kivételes szeretetünk, hogy azt hittük, egyedül csak benned van meg az összes adottság, míg hazánk és anyánk nyelve a hivatalos tárgyalásokon és ügymenetekben nemcsak hogy fölösleges, hanem kevéssé használható és alkalmazható”. Gecse Annabella tanulmánya a rimaszombati járásbeli Baraca vallásos szellemi és tárgyi megnyilvánulásait térképezi fel, külön a község kültéri és templomon belüli objektumait, terjedelmes képanyaggal. Kacsinecz Krisztián tanulmánya („A hatalom célja a hatalom.”) Orwell- és Koestler-regények szövegével illusztrálja a totalitárius ideológiák irracionális logikáját.

A Pályakép rovat ezúttal Voigt Vilmost mutatja be, akit sok-sok nemzedéknek (nem csak folkloristáknak) nem kell bemutatni; L. Juhász Ilonának a hetvenéves tudóssal folytatott beszélgetéséből azonban – értelemszerűen – elsősorban a néprajzkutató pályaképe körvonalazódik, de ezen belül a hetvenéves polihisztor személyisége is.

A folyóirat utolsó negyedét két konferenciabeszámoló -és értékelő nyitja; Simon Attila a szlovák–magyar történész-vegyesbizottság idei júniusi érsekújvári konferenciájának tartalmát és jellegét mutatja be, Bolemant Lilla pedig a Kockázati társadalom és felelősség című pécsi (alkalmazott filozófiai) konferencia előadásait ismerteti. A Könyvek szekcióban Zeman László legutóbbi kötetét (Visszalapozások) Simon Szabolcs méltatja; Mayer Judit egy nemrég a Kalligram műhelyében nyitott sorozat (Pozsony város történetei) első két kötetét, Tóth Árpád és Roman Holec monográfiáját ismerteti, végül két recenzió is elemzi Öllös László szlovák nyelven megjelent kötetét (Národná identita slobodného človeka), mely a nemzeti szabadság, a nemzeti identitás kérdésköreit taglalja.

Amiként a Fórum Kisebbségkutató Intézet minden kiadványa, a folyóirat legújabb száma is teljes terjedelmében hozzáférhető a világhálón is.