Mindenki a maga ítélőképessége szerint

Be kell vallanom, a könyvet, Harry Potter történeteit nem olvastam. Nem is tervezek ilyesmit, hiszen annyi értékes klasszikus mű sorakozik a könyvespolcomon, s időhiány miatt életemben már azokat sem tudom mind elolvasni. Mivel azonban gyermekekkel is foglalkozom, akik körében nagy beszédtéma volt ez a jelenség, hogy érdemben hozzá tudjak szólni, elmentem megnézni a filmet. Akkora hírverése volt, azt hittem, jegyet sem kapok rá. Abban a nagy moziban, ahol én láttam, bőven volt üres hely. Nem csalódtam. Persze hogy nem az árva kisfiúról szólt. Az egész egy óriási professzionális „világbiznisz”. És itt messze nem a mozijegy áráról van szó, hanem annak kb. az ötvenszereséről. Már az előcsarnok tele van potteres mindenfélével. Harry Potter a pattogatott kukorica zacskóján, a kóláspoháron. A bevásárlóközpontokban Harry Potter-es póló, tolltartó, iskolatáska, süveg, köpeny, füzet s ami csak lehet. Költse a szülő a pénzét! Áldozzon a gyerekre, akinek persze mindez kell, ott bőg érte. Maga a film tökéletes, ahogy érzelmeinket alaposan megcsavarja. Látványos, nagyon meg van csinálva, csak éppen esztétikai érzékem nehezen viseli az ilyesfajta illúziókat. Az egész egy gyenge dickensi utánérzéssel kezdődik, mikor a szegény árva kisgyereknek délelőtt kell felébrednie a lépcső alatti gardróbban. Csak éppen a család már rég felöltözve vár, hogy aztán elmenjenek az állatkertbe. Ott mindjárt kiderül, hogy a fiúcskának különleges képességei vannak minden különösebb erőfeszítés nélkül. Hamarosan valami megfoghatatlan varázslóiskolába kerül, és máris lehet várni a szegény árva gyerek rezzenéstelen találkozását elhunyt szülei emlékével. Ő nem, de a moziban ülők könnyekig meghatódnak. Nem egyszer, háromszor is fokozva a teljes érzelmi prés hatását. Jobb arányokkal, igazabb lelki háttérrel akár profi gyermekfilm is lehetne. De nem az. Arra megy ki a dolog, hogy a film az üzlet beetető része legyen, amely világ körüli diadalútján igazi extraprofitot termel. Szegény gyerekek! Mennyivel jobbat érdemelnétek, ha már úgyis annyi pénzt adnak szegény szüleitek a Harry Potter vámszedőinek.

Még csak egy példa: a szemkápráztató képek mögött üres, tartalmatlan díszletek kliséi, amikor pont a lényeget lopja el a rendező vagy író. A karácsonyi jelenet. Pazar fenyőfa díszekkel, ajándékokkal. Ott áll előtte a kisfiú, ó, de gyönyörű! Csak éppen az ünnep – a karácsony lelke sikkad el. Sehol nem láttam a betlehemet a fa alatt, se egy kis jászolt a kisdeddel. Nem derül ki a néző számára, hogy mi is az a karácsony, hogy akkor ez most mit jelent ennek a kisfiúnak. Mert nem a ragyogó díszes karácsonyfától ünnep a karácsony. Épp ellenkezőleg.

Nyugodtan meg lehet nézni a filmet, csak éppen köszönőviszonyban sincs az élettel. A mese lelkét pedig végképp eltitkolja az ifjúság elől...