Nem kell elsiratni a mozit

A vetíthető mozgóképet a francia Auguste és Louis Lumière találta fel a 19. század második felében, de Amerika elsőként érezte meg a gyerekcipőben járó újdonság üzleti lehetőségét. Los Angelesben nyomban hozzáláttak a filmgyártás nagyüzemi fejlesztéséhez, miután Francis Boggs, a némafilm úttörője leforgatta A Monte Cristo grófja című Dumas-regény egyik adaptációját a városban 1907-ben. „LA” Hollywood elnevezésű városrészébe a világ minden részéről özönlöttek a rendezők, színészek, szakemberek, elsők között a tehetséges magyarok is.

Magyar volt a Paramount Pictures – ennél fogva a komplett filmgyár – első alapítója, Adolf Zukor, a legendás Cukor bácsi, az amerikai mozi borsodi születésű mindenható nagyfőnöke is.

A későbbi évtizedekben sok magyar boldogult a Mount Lee-hegyen álló vakítóan fehér betűk alatt: a Draculát játszó Lugosi Béla filmsztár és Boros Ferike színésznő az 1930-as évektől, a kabarészínészből lett karakterszínész, Szőke Szakáll és az inkább tévés ismertségre szert tevő Gábor Zsazsa a ’40-es évektől fogva, de a hollywoodi aranykor meghatározó direktora, Michael Curtiz (Kertész Mihály) is magyarként rendezte a világ egyik leghíresebb filmjét, a Casablancát.

A hírnév kötelez

Az álmok városa: Hollywood. A film üzlet és kaland. A pénzvilág megszimatolta benne a mérhetetlenül nagy bizniszt, a filmcsinálók pedig az új iparágban rejlő fantasztikus lehetőségeket. A hőskorszak filmesei – ellentétben európai kortársaikkal – minden jelenetet külsőben vettek fel. A stábok valóságos expedíciókat szerveztek a vadregényes vagy egzotikus helyszínekre. Az egyik ilyen kiszálláson épült meg az a kisműterem, amiből kinőtt a későbbi Hollywood. A film álomvárosa, a mozimítosz szülőhelye.

Száz évvel ezelőtt, 1923-ban négy testvér vállalkozásából született meg a Warner Bros. filmvállalat. A lengyel bevándorlók gyermekeinek cége igazi nagyüzem, ahol a régi szép idők emléke ma is együtt él a legkorszerűbb filmtechnikával. Nem is olyan régen még magyar volt a WB egyik kulcsembere, Steven R. Koltai, aki igazi hollywoodi fogásokkal várt minket, amikor felkerestük: Warner-burgerrel, Batman-bélszínnel és westernsalátával.

A Warner Bros. vállalati szenior alelnökeként elmesélte, hogy a filmgyár területén naponta ötezren dolgoznak, tizenhét stúdióban; kíváncsi vagyok, milyen adatokat mesélhetnek a jelenlegi vezetők. Sokáig a Batman alakja köré épülő franchise, majd Tolkien klasszikusának adaptációja, A Gyűrűk Ura és folytatásai, legutóbb pedig a Barbie lett a legtöbb bevételt produkáló filmjük.

A Margot Robbie ausztrál szőke bombázó főszereplésével készített „babafilmnél” egyetlen munkájuk sem teljesített jobban – 1,4 milliárdos bevételét csak tizennégy további film előzi meg a művészeti ág teljes történetében.

Hazai sikerfilmek

Nem kell szégyenkeznünk, 1896 májusában már budapesti filmvetítést is tartottak. Fél évvel azután, hogy a Lumière-testvérek 1895. december 28-án megrendezték az első nyilvános vetítésüket a párizsi Grand Caféban! Beindult a magyar filmgyártás is, az 1920-as években aztán válságba süllyedt, majd ’31 őszére elkészült A kék bálvány, az első magyar hangosfilm.

A korai hangosfilmek legnagyobb sztárja Karády Katalin volt, a zeneszerzők neki írták a legszebb slágereket. A háború utáni szovjet megszállás idején, a koalíciós és szocialista időszakban művészfilmek is készültek. Ilyen volt a Valahol Európában, amely a romok között kóborló gyerekekről szól, akik elvesztették családjukat. Rendezője, Radványi Géza végül elhagyta az országot.

Igazi nagybetűs közönségfilmet a szocialista realizmus nem eredményezett, de az 1960-as évek újhulláma rengeteg nagyszerű-népszerű munkát tudott felmutatni: Puskás Ferenc mellett Jancsó Miklós évtizedeken keresztül az egyik legismertebb „hungarikumnak” számított.

Az első tényleges hatalmas sikert arató újkori közönségfilm mégiscsak a rendszerváltás után született meg. Az angol Ray Cooney A miniszter félrelép című bohózatát a mai napig több hazai színház játssza. Ebből készített filmet Kern András és Koltai Róbert, akik 1996-tól már sikerrel játszották a főszerepeket Szirtes Tamás rendezése alatt, a budapesti József Attila Színházban. Színpadon Kern még Richard Willey, a miniszter, Koltai pedig a titkára, George Pigden volt, de a filmben már Vitt Péternek hívták a minisztert, Galamb Sándornak pedig a titkárát.

A filmben nem volt állami támogatás, a hollywoodi producerként befutó Andy Vajna szedte össze a forgatáshoz szükséges pénzt. Néhány éve még szó volt arról, hogy folytatást kaphat, de mára elhalt az ötlet – már új, fiatalos lendületű magyar filmek ostromolják a nézettségi listákat. Rég nem volt olyan, mint 2025 elején: három magyar film is a tíz legnézettebb mozifilm között szerepel Magyarországon. Három hónapja két magyar film, a Futni mentem és a Hogyan tudnék élni nélküled? vezeti a toplistát, miközben Lakos Nóra Véletlenül írtam egy könyvet címmel készített ifjúsági filmje dinamikus képi világával és aranyos főszereplőjével a családosok kedvence lett.

Futás a moziba!

Nem kell eltemetni a mozit. Örök érvényű, mindig élni fog. Akadtak, akik nemrégiben még nem így gondolkodtak, különösen a mozikba szánt hazai alkotások kapcsán. Most azonban mást látunk: Herendi Gábor futóbolondjai már január közepén átlépték a félmilliós nézőszámot. Az Udvaros Dorottya, Tenki Réka, Lovas Rozi és Trill Beatrix főszereplésével készült vígjáték túlszárnyalta az álomhatárt, s megkongatta a vészharangot Kern és Koltai komédiája felett.

Február aztán trónfosztással indult: 663 442 nézővel a Futni mentem az 1989 utáni legnézettebb magyar film lett a hazai mozikban. Az alkotók vasárnap már a film 662 964. nézőjét köszöntötték az egyik bevásárlóközpontban. Ezzel megdőlt az 1997-es A miniszter félrelép nézőszáma (662 963 néző).

Hátborzongatóan nagy érdeklődést váltott ki, a karácsonyi hajrában éppen emiatt nem merészkedtem emberek közé. Végül, amikor az év elején megnéztem, kisebb tömeg volt a Művész moziban, ahol mindenki nevetett, jó érzés volt ott ülni. Még angol felirat is volt, biztosan azért, mert talán van rá némi érdeklődés a külföldiektől is. Érdekes, hogy Herendi filmje is magánfinanszírozásból készült (a Nemzeti Filmintézet forgatókönyv-fejlesztésre még adott támogatást, de gyártásra nem javasolta), mint a korábbi csúcstartó, A miniszter félrelép. Sokat gondolkozom azon, hogy mi lehet a régi és új listavezető titka. 1989-ben nemcsak egy politikai berendezkedés ért véget, hanem a szerzői filmek hosszú korszaka is, majd eljött a műfaji alkotások ideje. A ’97 decemberében bemutatott A miniszter félrelép a jellem- és helyzetkomikumok filmje. Egyszerű, könnyed, tehát könnyen szerethető. Nem mellesleg sztárrá tette a fiatal főszereplőt, Dobó Katát, operatőre a legkiválóbbak egyike, Ragályi Elemér volt, de a többiek is nagyszerű művészek: Eva Gardos vágta a filmet, Dés László a zenét szerezte. Csak a bemutató évében – három hét alatt – 351 ezer néző váltott rá jegyet, majd még szinte kétszer ennyien a következő esztendőben.

A Futni mentem esetében nem csak a téma vagy a stáblista meggyőző. Herendi huszonöt éve jó érzékkel ismerte fel, hogy a vígjáték a legkelendőbb, ezen belül is a hollywoodi mintát követő romantikus komédia. Első sikerfilmjének, a Valami Amerikának a forgatásán és bemutatóján részt vettem, s már a fiatal színészekkel együtt éreztük, hogy ebből nagy siker lesz. Ellentétben néhány fanyalgó kritikával, nekünk lett igazunk. Szabó Győző, Hujber Ferenc, Pindroch Csaba, Ónodi Eszter, Oroszlán Szonja. Micsoda felfedezések! Készült második rész is, a Valami Amerika 2, majd Herendi újabb kasszarobbantást hozott össze, a leghíresebb magyar versenylóról mesélve, Kincsem címmel. Most aztán itt van ez a futás őrületes népszerűségét is meglovagló film (ahol csak labda volt, szerettem lenni, a húgom gimnáziumában a lányokat én tanítottam be néptáncolni, de a futás soha nem szólított meg), ami attól tartok, szól a mi szomorú világunkról is. Rohanunk, de nem jutunk semmire. Keserű csoki humorral fűszerezve. Nagyon jó és (a látszat ellenére) kemény film. Az is érdeme, hogy széthulló-összetartó családot mutat és Udvaros Dorottya által a hatvanas éveiben járó korosztály is megszólítva érezheti magát.

Szépek és szerethetőek

Kevesebbet hallani arról, hogy a Hogyan tudnék élni nélküled? című zenés vígjáték is szépen halad a mozizók szívéhez vezető úton: 585 ezer nézővel nemcsak a jelenkor második legnézettebb filmje, hanem az elmúlt 35-36 év második legtöbb nézőt mozikba csalogató alkotása. Kellemes, de nem annyira üdítő, mint a Futni mentem. Itt a humor nem a legkidolgozottabb, de a szereplők kiválóak: Törőcsik Franciska és a „futófilmben” is szereplő Ember Márk szép és szerethető párost alkotnak. És még énekelni is tudják Demjén Ferenc híres dalait! Olyan, mintha a két idősíkon játszódó, Budapesten és Balatonon forgatott szerelmi történet a magyar Grease lenne – csak éppen Orosz Dénes filmjében nincsen annyi pomádé, mint Travoltáéknál.  

Arany János a Toldi harmadik énekében azt írta: „Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? / Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?” Mi sem tudjuk még, hol áll meg a Futni mentem vagy a Hogyan tudnék élni nélküled? diadalútja. Miután írtam róla a Facebookon, hogy megnéztem Herendi Gábor filmjét, elárasztottak az üzenetek, amelyekben arról számoltak be az olvasóim, barátaim, hogy újra fogják nézni, de akadt köztük olyan is, aki már háromszor látta. Sejthető, hogy csak hetek kérdése és már a 700. nézőt köszönthetik az alkotók. Elképzelhető, hogy a Futni mentem még akkor is mozikban lesz, amikor megérkezik a folytatása?

Vadas Zsuzsa

(A szerző köszönetet mond Navarrai Mészáros Mártonnak a cikk létrejöttében nyújtott segítségéért.)