Minden idők leggyengébb kínálata Glastonburyben?

Az idei line-up sokaknál kiverte a biztosítékot. A fesztiválra szokás szerint még azelőtt elkezdték árulni a jegyeket, hogy nyilvánosságra hozták volna a Piramis-színpad, a fő helyszín fellépőit. A jelentős kedvezménnyel, ám „látatlanban“ kínált jegyek órák alatt elfogytak az interneten, a szerencsés vásárlók azonban mostanában egyre sűrűbben adnak hangot elégedetlenségüknek. Legtöbben azt írták a közösségi oldalakon, hogy nem érdeklik őket a fő fellépők és átverve érzik magukat. 

A kritikus fesztiválozók közül sokan jelezték, hogy hosszú évek óta elővételben vesznek jegyet a Glastonburyre, és legtöbbször elégedettek a felhozatallal, de idén nagyot csalódtak. Az 55. jubileumát ünneplő rendezvény március 8-án hozta nyilvánosságra teljes kínálatát. 

A nagyszínpad húzónevei a sokak szerint túlértékelt brit indie-pop zenekar, a The 1975, a fiatal amerikai popsztár, Olivia Rodrigo, valamint a veterán Neil Young, akik olyannyira különböző zenei világban mozognak, hogy rajongóiknak vélhetően nincs közös részhalmaza. 

Ezért a nagyszínpad előtt minden este kicserélődik majd a közönség, ráadásul a törzsvásárlók közül sokan egyikükre sem kíváncsiak. Ők arra panaszkodnak, hogy sikertelenül próbáják eladni bérleteiket. 

Ez minden idők leggyengébb felhozatala

– írta egyikük az Instragamon, és ez a mondat több újságcikk címe lett. (A miénk is). Sokan azt is kifogásolják, hogy más, izgalmasabbnak ígérkező produkciók, például a sok év után visszatérő Supergrass, a szintén rég nem látott Alanis Morissette, az Európában ritkán koncertező Weezer, vagy a tavalyi Brat című albumával minden éves listát vezető Charli XCX nem kaptak rangjuknak megfelelő idősávot a rendezvényen. Tavaly egyébként Dua Lipa, a Coldplay és SZA volt a három headliner, és a látogatók maximálisan elégedettek voltak ezzel a döntéssel. 

A Piramis-színpad mellett 24 további kisebb-nagyobb koncerthelyszín üzemel a fesztiválon, ezek többsége egy-egy konkrét zenei zsánerre fókuszál. Európában azok is arénákat töltenek meg, akik itt a kisebb színpadokon lépnek fel. A DJ-pultokkal és „tábortüzes“ helyszínekkel együtt több mint négyszáz helyen kínálnak programot, legtöbben viszont nem ezek miatt váltanak jegyet.

Jövőre ráadásul pihenőév lesz, azaz nem rendezik meg a fesztivált, a helyszín revitalizációja érdekében. Ezért idén a szokásosnál is nagyobb volt az előzetes érdeklődés:

200 ezer embert várnak június 25-29. között a helyszínre. 

Az ötnapos bérlet 380 fontba kerül, ám a britek pénztárcájához mérten is magas étel- és italárak miatt még legalább ennyit elköltenek a látogatók a fesztiválon. 

Kelet-európaiknak nincs gázsi?

A szervezők idén először próbálkoztak fókuszba helyezni a kelet-európai zenei szcénát, országonként két-három előadónak/zenekarnak kínálva fellépési lehetőséget. Erre a kezdeményezésre az állami médiahatóságtól kaptak anyagi támogatást, a válogatást tavaly ősztől helyi szakemberek segítették. 

Információink szerint a projekt azon bukott el, hogy a meghívottaknak csupán „jelképes“ gázsit kínáltak fel, az összeg sok esetben a kiutazás költségeit sem fedezte volna. A tizenegy kiválaszott produkció közül végül csupán ketten mondtak igent, ezért egyelőre nem tudni, megvalósul-e egyáltalán a kelet-európai program. 

Tény, hogy a Londonhoz közeli Worthy farmon koncertezni megtiszteltetés, még a délutáni kánikulában is, a legkisebb színpadon. Tavaly például tele volt a szlovák sajtó a hírrel, hogy a Tolstoys zenekar első hazai csapatként eljutott Glastonburybe – bár alig találtuk meg őket a programkínálatban.