Minden a tündérvilágért van

Vörösmarty tündérjátékot írt, a füleki Zsákszínház tündérmesét játszikAntal Milan felvételeA füleki Zsákszínházat, illetve annak vezetőjét az utóbbi években többször érte már az a vád, s nem is jogtalanul, hogy a munka könynyebbik végét fogja meg, s rendezés helyett elég egy videokazetta, s már le is koppintható az újabb produkció. A közönség, amelynek nem volt módja az összehasonlításra, többnyire el is fogadta ezt a megoldást, de a szakma, amely főleg a harmadik profi magyar színház csíráját látta a Zsákszínház társulatában, messzemenően elutasította ezt a koncepciót.

Mindenesetre tény, hogy a társulat többnyire nem könnyed bohózatokkal és zenés csacskaságokkal kísérletezett, hanem vagy veretes magyar klasszikusokat (Örkény István Macskajáték, Tóték, Bornemissza Péter Magyar Elektra) vagy a kortárs magyar drámairodalom legjavát (Schwajda György A szent család, Spiró György Csirkefej) kínálta fel továbbgondolkozásra, ha pedig már vígjátékot kínált, akkor olyan nemes bohózatot, mint a Hyppolit a lakáj vagy az Alfonso Paso Kaposvárott is nagy sikerrel játszott Hiszi nem hiszije.

A társulat így szép lassan összekovácsolódott, s bizony mára olyan tagjai is akadnak szép számmal az együttesnek, akik ún. profi társulatban is bizonnyal megállnák a helyüket. Mede Gabriellára, Gulyás Lászlóra, Tóth Mónikára gondolok vagy természetesen Sz. Danyi Irénre, aki annak idején főszerepek sorát játszotta el a kassai Thália Színházban.

Vörösmarty Mihály manapság mintha ismét a reneszánszát élné. A különböző világvége-jóslatok, az elaljasodás újabb bizonyítékai láttán az örök pesszimista Vörösmarty, aki nemes egyszerűséggel csak sárkányfog-veteménynek nevezi embertársait, nemcsak évfordulók táján hódít. A Csongor és Tünde látnoki remekmű, amely arra a legegyszerűbb kérdésre keresi a választ, hogy van-e értelme az emberi létnek, s ha mégis igen, akkor képes-e az ember meghazudtolni önmagát, s túllépni e mai kocsmán. Valljuk be, így ezredfordulók táján ez a kérdés valahol a lelkünk mélyén, két rohanás között is mindnyájunkat foglalkoztat.

Minden országot bejártam, minden messze tartományt – kezdi el meséjét a huszonhét éves ifjú, de ugye a boldogság, az mérhetetlenül messze van, hiszen a szívhez eljutni a leggöröngyösebb az út.

Vörösmarty tündérjátékot írt, a füleki Zsákszínház tündérmesét játszik, s minő meglepő, hogy Vörösmarty szövege így is működik vagy mindezek ellenére működik. A Zsákszínház színpada mesebeli tér, rajta rengeteg rongy, zsalugáter mint díszletanyag, s hamisítatlan mesevilágban járunk mézeskalács házikóval, aranyalmafával, rongykocsival, s mégis pillanatok alatt otthonra lelünk benne. Ritkán látható színvilág (nem véletlen, hogy a díszletet az apropós díszleteiről híressé vált František Mráz, valamint Jacsmenyík József festőművész tervezte), gyönyörűséges ruhák, igen kellemes, a régi magyar világot is idéző zene (Márkus Géza), s kellemes koreográfiák, amelyek mind-mind a tündérvilágot varázsolják elénk. S nem mindig a szöveg előnyére. A filozofikus gondolatok háttérbe szorulnak, a Kalmár (Gulyás László), a Fejedelem (Mizser Ferenc), a Tudós (Mázik István), valamint az Éj (Bial Judit) szinte csak lézengnek a színpadon, előbbiek már első bejövetelükkor vesztettek. Ami viszont a mesét illeti, szinte tökéletesen működik, teljes az illúzió. Mede Gabriella Mirigy szerepében tenyeres-talpas cigánykofát játszik, alakítása rántja magával az előadást. Ugyanez mondható el az előadás két igazi felfedezettjéről, az Ilmát játszó Tóth Mónikáról, aki néha Eszenyire hajaz, s Agócs Attiláról, aki palóc Balgaként nevét egy pillanatra sem akarja meghazudtolni. Hozzájuk társul még a három ördög, akik itt nők, s mint kiderül, több kópéság rejlik bennük, mint eddigi férfielődeikben. (Kerekes Blanka, Bozó Ildikó, Zilíz Erzsébet). Kellemes szőke parókával a Tündét játszó Sz. Danyi Irén, és nem igazán találja a boldogság mellett a helyét sem ebben az előadásban a Csongort alakító Tóth Gáspár Félix.

A boldogság bennünk van, csak meg kell találni – hirdeti szent meggyőződéssel és örömmel a Mázik István rendezte előadás, amely mérföldkő lehet a Zsákszínház életében, ha elhiszik, hogy így is lehet.