Mi nem vagyunk csalók!

Nem kis visszhangja volt az Új Szó június 19-ei számában Későn jött rá, hogy átverés címmel közölt riportnak, amelyben egy magát becsapva érző 77 éves galántai nyugdíjas hölgy csalóknak nevezte annak az ügynökségnek a munkatársait, akiktől egy tavalyi kirándulás során egészségjavító műszert vásárolt.

Az említett riportban a galántai Jolán nénit szólaltattuk meg, aki még tavaly szeptemberben részt vett a tőketerebesi székhelyű Orin Trading Kft. által szervezett árubemutató kiránduláson, és ott megvásárolt egy olyan, mágneses terápián alapuló egészségjavító műszert, amelytől a vérnyomáspanaszai megszűnését várta. Mivel a műszer az ő esetében nem hozta meg a várt eredményt, a néni, ahogyan a bemutatón hallotta, szerette volna visszaadni a forgalmazónak, és kérte a pénzét, de nem járt sikerrel. Ezután panaszolta el lapunknak, mennyire becsapva érzi magát. A riport megjelenését követően viszont az Orin Trading Kft. képviselői keresték fel szerkesztőségünket, hogy tiltakozásukat fejezzék ki a benne közölt állítások miatt.

Ez alkalommal tehát a cég ügyvezető igazgatójának, Peter Vankának adunk teret, hogy véleményt mondjon a riportban közöltekkel kapcsolatban. Ő határozottan visszautasítja, hogy bárki csalónak nevezze a céget: „Mint minden kereskedelmi tevékenységben, a közvetlen eladást végző cégek között is vannak, akik bizonyos morális és etikai szabályok betartása mellett dolgoznak, és akadnak olyanok is, akik nem egészen tisztességes módon igyekeznek szert tenni haszonra. Mi kezdettől fogva igyekszünk a legbecsületesebb módon végezni a dolgunkat, az alkalmazottaink kötelesek betartani erkölcsi kódexünk elveit. Én is ismerek olyan céget, amely mindenféle ajándékot ígér azoknak, akik részt vesznek az előadásán, végül pedig nem kapnak semmit, de mi az effajta társaságoktól egyértelműen elhatároljuk magunkat” – állítja az igazgató. Azt azonban ő sem tagadja, hogy cégük is hasonlóképpen, röplappal szólítja meg az ügyfeleit, olcsó kirándulást, ingyenebédet kínálva nekik, mint azok a cégek, amelyek állandóan bombázzák a lehetséges vásárlókat, de ők nem bombáznak, mert ugyanazon helyre legfeljebb háromhavonként juttatnak el meghívót.

„Tény, hogy az ügyfelek különféle okokból vesznek részt ezeken a kirándulásokon. Valaki számára az alacsony ár a vonzó, hogy száztíz, százhúsz koronáért autóbusszal érdekes helyekre utazhat, mások azért jönnek el, mert így akarják kitölteni a szabadidejüket, egy harmadik ok lehet az is, hogy valaki társaságot keres, amint azt ön is írta riportjában, és vannak, akik vásárolni jönnek. Mi valóban nem ismerjük az okokat, amelyek miatt eljönnek az emberek, és tudjuk, hogy akadnak olyanok, akik már otthon megegyeznek, hogy nem fognak semmit vásárolni. Mi viszont éppen arra vagyunk büszkék, hogy olyan profi szakemberekkel dolgozunk, akik tudnak az emberekkel bánni, tudnak hatni az érzelmeikre, és olyanoknak is el tudjuk adni az árut, akiknek kezdetben szilárd meggyőződésük volt, hogy nem akarnak vásárolni. És nagyon sokszor éppen ezek az emberek a legmegelégedettebb vásárlóink, egy halom levelet kapunk, melyek dicsérik a megvásárolt árut” – érvel Vanka úr.

Rákérdeztünk arra is, milyen a cég ügyfeleinek korösszetétele, mert szerintünk éppen az idősebbek azok, akik a legkönnyebben hagyják magukat megszédíteni. „A korbeli összetétel különböző, de mivel mi rehabilitációs és a gyógyítást segítő műszereket kínálunk, ezért természetesen a középkorú és az idősebb emberek a leggyakoribb vásárlóink, hiszen náluk gyakoribbak az egészségügyi panaszok.” Az igazgató és terebesi munkatársnője, Marie Patkošová egyhangúlag állítják, az a módszer, hogy az embereket röplapokkal szólítják meg, a kereskedelemben mindennapos dolog: „Az összes külföldi áruházlánc így dolgozik, és végre a szlovák kereskedők is kezdenek rájönni, hogy ezt így kell csinálni. Vagyis mi sem teszünk egyebet, mint haladunk a korral” – érvelnek.

A cég képviselői a következő állítást is kifogásolták a riportban: „Az utaztató árusok ugyanis nagyon jól bebiztosítják magukat, a szerződésbe mindent beírnak, ami garantálja, hogy ne kelljen majd visszafizetni a becsapott vevő pénzét. Persze, ezt olyan apró betűkkel tüntetik fel a szerződésben, hogy azt egy idős nyugdíjas még szemüveggel is nehezen olvassa el.” Az igazgató ennek cáfolatára elmondta, hogy az adásvételi szerződésüket a Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség is jóváhagyta. „Mielőtt a vásárló aláírná a szerződést, alkalmazottaink minden esetben figyelmeztetik őt, hogy ha az áru átvétele előtt meggondolja magát és visszalép a szerződéstől, akkor a vételár 25 százalékának megfelelő visszalépési illetéket kell fizetnie. A szerződésben külön be is karikázzák ezt a kitételt, ugyanakkor azt is elmondják a vevőnek, hogy a fogyasztóvédelmi törvény értelmében az árut az átvételt követő hét napon belül indoklás nélkül is visszaadhatja, és nekünk ebben az esetben nincs jogunk semmilyen összeget követelni. Ezt a lehetőséget az ügyfelek mintegy öt százaléka ki is használja.” A szerződés apróbetűs figyelmeztetései között fel van tüntetve az ide vonatkozó törvények és törvénycikkelyek száma, és abban igazat kell adnunk a cég képviselőinek, hogy ha a szerződés megkötésekor nem olvassa is el mindenki ezeket a figyelmeztetéseket, és nem lapozza fel ott helyben a törvénytárat, még az áru átvételét követően is van rá hét napja, hogy ezt otthon, nyugodt körülmények között megtegye, vagy valakivel átnézesse, és a törvénynek is utánanézhet. Mert az ebben az esetben is érvényes – és ezt mi sem vitatjuk –, hogy a törvény nem ismerete nem mentség. Tény, hogy a 25 százalékos lelépőről szóló figyelmeztetés Jolán néni szerződésében is be van karikázva – a múltkori riportból ez valóban kimaradt –, tehát panaszosunknak is tudnia kellett, milyen következményekkel jár a szerződés felbontása.

Az igazgató félrevezetőnek tartja azt a mondatot, mely szerint a szerződés apró betűs részében fel van tüntetve, hogy „A már használt műszert higiéniai okokból nem vehetik vissza”. Tény, hogy a szerződésben szereplő mondatnak csak egy részét közöltük, a teljes mondat így hangzik: „A már használt műszert higiéniai okokból nem vehetik vissza, ha nem a reklamációs szabályoknak megfelelő reklamációról van szó.” Mi pedig csak azért nem tartottuk fontosnak közölni az egész mondatot, mert a reklamációs szabályok elsősorban a termék meghibásodására vonatkoznak, és esetünkben az ügyfél nem magának a műszernek a működését kifogásolja, hanem azt, hogy használata az ő esetében nem hozta meg az ígért egészségjavulást.

Az igazgató abban is kételkedik, hogy Jolán néni kizárólag társaság utáni vágyból jelentkezett a kirándulásra, és nem vásárlási szándékkal. „De még ha igaz volna is, hogy csak pillanatnyi érzelmi felindulásból írta alá a szerződést, utána akkor is volt még rá hét napja, hogy meggondolja. Hét nap alatt pedig a legerősebb emóciók is lecsillapodnak, és az ember racionálisan meggondolhatja, meg akarja-e vásárolni a terméket vagy nem.”

Vanka úr elárulta, cégük egy idő elteltével minden vásárlójukat megszólítja, hogy megtudakolja, mennyire elégedettek a vásárolt termékkel, és az esetek 97 százalékában pozitív visszajelzést kapnak. Nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy Jolán néni, ha a panasza valóban megalapozott, visszakapja a pénzét. „Ehhez azonban neki is együtt kell működnie velünk, pontos információkat kell adnia, milyen betegségre, milyen módon használta a műszert, hogy mi szakorvossal megvizsgáltassuk, valóban indokolt-e a panasz. Ezt kellett volna megtennie már korábban, nem pedig a sajtón keresztül támadni bennünket.”

A cég képviselői továbbá kifogásolják, hogy a szóban forgó szerkezetet a riportban ironikusan „csodaműszernek” neveztük, amelyet „elég néhány percig a mellkasra szorítani és szabályozza a vérnyomást”. Tény, hogy abban az írásban csak Jolán néni tapasztalatait adtuk tovább, a műszer működésének és megbízhatóságának nem néztünk alaposabban utána, ezért nincs alapunk kétségbe vonni a forgalmazó állítását, hogy nem „csodaszerről”, hanem a szükséges certifikátumokkal ellátott műszerről van szó, és hogy a mágneses terápia olyan elfogadott fizioterápiás módszer, amelyet kórházakban is használnak.

A júniusi riportban az idős galántai nyugdíjas hiszékenységét illusztrálandó leírtunk egy esetet, amikor egy házaló paplanárust engedett be a lakásába, aki az Orin Trading ügynökének adta ki magát. Peter Vanka határozottan cáfolja, hogy az illető az ő alkalmazottjuk volna, cégük semmiféle textiláruval vagy paplannal nem üzletel.

A szóban forgó, június 19-ei riport szerzője – e sorok írója – elismeri, hogy vétett a sajtóetika ellen, amikor a másik félnek nem adott lehetőséget a közvetlen véleménynyilvánításra, s amikor a riportalanynak a megvásárolt terméket bíráló véleményét anélkül tette közzé, hogy a termék megbízhatóságának utánajárt volna. Ez úton kér elnézést az érintettektől, az Orin Trading Kft. képviselőitől.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?