Metaforikus kísérlet a negyedik dimenzióban

Ma mutatják be a hazai mozik az év első szlovák filmjét, Patrik Lančarič Párbeszéd az ellenséggel című munkáját, mely Leopold Lahola azonos című novellája alapján készült.

Annak idején nagy visszhangot váltott ki Jan Svěrák Száguldás című romantikus vígjátéka, nemcsak felszabadult stílusával, hanem főleg azzal, hogy fiatal filmesek összefogtak, és leforgattak egy megkapó mozit három fiatal nem mindennapi országúti kalandjairól. A Száguldás nagy összefogással és kis költségvetéssel készült; még a tűzoltók is hajlandók voltak gázsi nélkül részt venni a filmben. A Száguldás nagy lendületet adott a cseh filmnek. Valami ilyesmi történik most Szlovákiában is. Egy belevaló és tehetséges fiatal filmes alkotócsapat Patrik Lančarič rendezővel az élen összefogott, mondván, nem állnak be azoknak a sorába, akik azon sírnak, hogy nincs pénz a szlovák filmre. Előteremtették a forgatáshoz szükséges összeget (a színészek is hozzájárultak ehhez gázsijuk felajánlásával – vagyis gyakorlatilag ingyen játszottak), és megmutatták országnak és egyre inkább a világnak is (!), hogy lehet szlovák filmet csinálni, ha valaki akar. Ezt a kezdeményezést – ahogy tegnap a sajtóvetítést követő sajtótájékoztatón elhangzott – üzenetnek is szánják a fiatal filmes nemzedék felé ilyesféle tartalommal: az, ha az állam nem ad, bár adnia kellene, nem jelentheti azt, hogy nem csinálunk filmet. Tudatosítják azonban, hogy egy film nem hozhat megváltást. Ahhoz, hogy az megtörténhessen, évente tíz-húsz mozgóképet kellene forgatni.

A Párbeszéd az ellenséggel – ahogy tegnap elhangzott – egyedülálló abban is, ahogyan készült, s azzal is, amit közvetít, vagyis a tartalmával. Egyetlen nap leforgása alatt játszódik az erősen behavazott tátrai tájban, ahol egy német katona azt a parancsot kapja, kísérje egy kijelölt helyre a szlovák partizán foglyot, és lője agyon. A német katona és a partizán belépnek a „negyedik dimenzióba”, vagyis hosszú párbeszéd kezdődik közöttük. A kölni származású német katona szerint ugyanis a párbeszéd a „negyedik dimenzió”, s abban, illetve azzal oldhatók meg a háborúk, kinek-kinek a saját háborúja. „Nem közönségfilmet szándékoztunk csinálni – mondta Patrik Lančarič. – Meg akartuk mutatni saját világunkat, kifejezni gondolatainkat, nézeteinket: ez a mi vallomásunk korunkról és rólunk. Nem tetszeni akartunk, de örülni fogunk, ha a mi ízlésünk másokéval is találkozik. Nem golyókkal harcolunk – mint ahogy a német katona is utal és kísérletet tesz rá a filmben –, hanem szavakkal, filozófiával, nézetekkel. ĺgy akarjuk kifejezni a mai fenyegetettséggel szembeni véleményünket. Annyira őszinte és tiszta ez a film, hogy reméljük, nem sokan távoznak majd csalódottan.”

Egyedi módon, hatalmas emberi energiákból megszületett tehát 2007 első hazai filmje, világosan érzékelhetően annak a hagyománynak a nyomán, amelyet a hatvanas évek szlovák filmművészete teremtett. Visszautalva a fent felkiáltójellel kiemelt „egyre inkább a világnak is megmutatkozni” tézisre: a film több külföldi fesztiválra is meghívást kapott már. Az olasz Intramovies pedig erősen szorgalmazza, hogy a Párbeszéd az ellenséggel Cannes-ban is bemutatkozhasson. S ez nem lenne kis dolog, egy ilyen nagy lépés után.