Meséről, zenéről és titokról

Egy jó történet, kifejező szöveg, hatásos színpadkép, ötletes bábok és kellékek, azokat ügyesen mozgató gyerekek, akik a paraván mögött vagy a paraván előtt életre keltik a figurákat – egyebek mellett ezek az összetevői egy igazi élményt nyújtó bábelőadásnak. A tegnap látottak alapján kiemelnénk még egy hozzávalót: a lendületes zenét, amely képes magával vinni a közönséget, új dimenziókat adhat a játékhoz, meghatározhatja a produkció tempóját, és nem utolsósorban a finálét is pontosan oda teszi, ahova kell. A Komáromi Eötvös Utcai Alapiskola Tekergők Bábcsoportja egyenesen saját kis zenekarral adta elő Dunaszerdahelyen A farkas és a hét kecskegida című Grimm-mesét, és a dalok vitathatatlanul nagy lendületet adtak az amúgy is kedves, ügyesen felépített produkciónak. Zene – a Ghymes együttes Cipódal című dala – volt az alapja az ógyallai speciális alapiskola előadásának – a Fityfirittyek bájos árnyjátéka akár a számhoz készült klipnek is elmenne. A kisgéresi alapiskola Mustármag Bábcsoportja szokásához híven evangéliumi üzenetű bábjátékot hozott; a József, az álomlátóban az egyszerűségükben is remek maszkok mellett a klezmer adta svung is meghatározó elemmé vált. A becsületes tolvaj Marci, a diószegi Diócska Bábcsoport előadása a szemünket kápráztatta el, nemcsak a különféle látványos bábokkal, hanem mindenekelőtt azzal, hogy a szereplők milyen technikásan használták a bábokat a kezük kiterjesztéseként, a kezüket a bábok kiterjesztéseként… szóval: milyen perfektül kapcsolódott itt össze az eleven és a megelevenített anyag. Nagy látványt hozott a Dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Alapiskola Virgoncok Bábcsoportja is: A szegény asszony madara Bihari Klára meséje alapján készült, a festett kulisszák és a nagyméretű síkbábok pedig szinte háromdimenziós mesekönyvként jelentek meg a színpadon. A fülemülét tegnap az érsekújvári Pinokkió Bábcsoport hozta el a Duna Menti Tavaszra. Előző nap színjátékként láttuk a történetet, most bábos – élő szereplős előadásként élvezhettük Arany János versét. Tegnap megérdemelten tapsolhattunk a hagyományőrző szekciónak is: a bolyi Ficánka gyermekcsoport műsora, a Tavaszi gyermekjátékok, és a marcelházi Napsugár Hagyományőrző Csoport Játszani jó! című összeállítása is elevenen, élvezetesen közvetítette a régi népi gyermekjátékok hangulatát. A nyárasdi Tekergőcök Csoport Így volt, igaz volt, mese SE volt címmel, dramatikus játék műfaji megjelöléssel egy ötletes, humoros abszurd mesét állított színpadra, amelyben – tabletes juhásszal, papucs királlyal, domináns királynéval, szomorú királylánnyal együtt – mai családi viszonyainkat is görbe tükörben látjuk. A második versenynapot az Ipolysági Pongrácz Lajos Alapiskola Csillag-szóró Gyermekszínjátszó Csoportja zárta. A Titok-tár című szerkesztett játék a titok rendszertanát és természetrajzát tárta elénk N. Tóth Anikó szövegén keresztül, miközben mind a szövegben, mind a helyzetekben a diákhumor javát csillogtatta meg, nem is beszélve az ötletek tömegéről. Hogy a zsűri dicséretét is ide idézzük: „A gyerekek természetes létezésmódja színházi minőséggé tudott válni, a gyerekek önmagukat játsszák, de az, amit csinálnak, színházilag, a néző számára is érdekes” – emelte ki Regős János. Zene is volt benne, nem is akármilyen – szóval, mi jól vagyunk.