Magas színvonal a Duna Menti Tavasz bábos mezőnyében

Badin Ádám bábművész és rendező, a messze földön híres rozsnyói Meseszínház alapítója szerint az idei nyolc csoport mindegyike kellemesen meglepte a zsűrit valamilyen szinten. Még a bronz sávos besorolást kapott csapatok is fejlődtek önmagukhoz képest, és többen közülük az előző években simán egyel magasabb besorolást kaptak volna a mostani produkciójukért. Létszámban tehát szerényebb volt a bábos mezőny a korábbi évekhez viszonyítva, de a színvonalat illetően épp ellenkezőleg.

„Új csoportok nem voltak idén, a rendszeresen visszajáróknál pedig azt vettük észre, hogy egyre bátrabban kísérleteznek új ötletekkel. Többeknél a látvány dominált, túl sok mindent szerettek volna megmutatni, és kevesebb hangsúlyt fektettek a dramaturgiára. Márpedig egy bábjátéknál mindkettő egyformán fontos, a néző nem veszítheti el a történet fonalát. Örömteli tény, hogy több csoportban, főleg a nagyobbaknál már a szereplők is előállnak saját ötletekkel, amelyeket a rendezők beépítenek a produkcióba. Ez a kreatív hozzáállás igazi élménnyé teszi a közös munkát. A nagyobb létszámú csoportoknál, például a szencieknél megemelem kalapom a csoportvezetők előtt, mert rendkívül nehéz ennyi embert mozgatni a színpadon, minden jelentkezőnek szerepet találni a darabban. Ez elsősorban pedagógiai bravúr, a művészet csak ezután jöhet. A profi bábszínészekkel dolgozók el sem tudják képzelni, mekkora találékonyság és fantázia kell ehhez” – mondta lapunknak Badin Ádám.

Az idei színvonal tehát kiegyensúlyozott volt, egyetlen produkciónál sem érezték azt, hogy a csoport még nem való a Duna Menti Tavaszra – annak ellenére, hogy egy ideje már nincsenek elődöntők. Vagyis aki jelentkezik, az automatikusan bekerül a dunaszerdahelyi mezőnybe. Ennek elsődleges oka a koronavírus-járvány miatti kényszerszünet, ami komoly törést okozott az iskolákban működő csoportok életében. Badin Ádám reméli, hogy idővel visszaáll minden a régi kerékvágásba, mert az elődöntők zsűrije még segítheti a csoportvezetők munkáját néhány hasznos jótanáccsal, és a döntőig még fejlődni tudnak az egyes produkciók.

A rendezők találékonyságát mutatja a díszletek kivitelezése és használata. Idén legtöbben „papundekli-színházat” mutattak be, a legolcsóbb és legkönnyebben szállítható díszletelemekkel érkeztek, de csodákat műveltek velük a színpadon.  A térszervezés tekintetében is sokat fejlődött a mezőny, sokkal jobban kihasználják a teret, bátran mozognak a színpadon, ami korábban általános jellegű hiányosság volt.

Minden évben az a gyakorlat, hogy kiemelkedő előadások esetében a zsűri megemeli egy szinttel a legjobb minősítésként adható arany sávot, azaz gyémánt sávos besorolást is alkalmaznak. A színvonalat mutatja, hogy idén két csoport is gyémánt sávos lett – az, hogy melyek ezek, természetesen a pénteki díjkiosztóig titok.

A bábos zsűri legtapasztaltabb tagja egyébként 1997 óta a Covid-éveken kívül csak egy évfolyamot hagyott ki más elfoglaltságai miatt. A többiek is tapasztalt értékelők: Szabó Zsuzsa bábművész és rendező Pécsről érkezett, korábban a Bóbita Bábszínházban tevékenykedett. Szluka Judit bábszínészt és mesemondót a magyarországi Ládafia Bábszínházból ismerheti a közönség,  Himmler Zsófia pedagógus és rendező pedig Párkányból érkezett.

A Duna Menti Tavasz, a  magyarlakta régió legnagyobb gyermek báb- és színjátszó fesztiválja szerdán és csütörtökön a színjátszók és a szerkesztett játékok kategóriájával folytatódott. Délutánonként pedig színes kísérőprogram várta az ország minden tájáról érkező gyerekeket, akik idén is átvehették Dunaszerdahely polgármesterétől a város kulcsát. Azaz jelképesen övék a város négy napon át, ők most itt a legfontosabbak. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy előadásaikat a helyi iskolások is megtekinthetik.