Mese egy olyan világról, melyben a nyugdíjas is ember

Öregszem. Mivel azonban a folyamat a születésem pillanatában elkezdődött, a megállapítás nem rendít meg.

Öregszem. Mivel azonban a folyamat a születésem pillanatában elkezdődött, a megállapítás nem rendít meg. A kozmetikai cégek nem rajtam gazdagodnak meg, évtizedek óta nagyjából egyenlő mennyiségű (tehát 0 gramm) rúzst, körömlakkot, szemfestéket, arcpúdert fogyasztok, nem vagyok hajlandó évszakonként felújítani a ruhatáramat, bár még nem tartok az elöl végig gombos flanelruhánál, de az is lehet, hogy ezt a korszakomat is megérem. Nem háborodok föl, ha senki sem adja át a helyét a villamoson, bár néha jólesne lezuttyanni valamelyik, nálam öregedni később kezdő embertársam helyére, de legföljebb arra gondolok, nem néznek annyinak, amennyi vagyok, nem látszik, hogy a vakolat alatt bizony porladozik a fal. Rég elkezdődött öregedésemet nem is szokták emlegetni – a nő egyébként is kortalan –, csak legújabban. Sőt, nevetség tárgyává tesznek, hasonló korú társaimmal egyetemben, holott nekem soha az életben nem volt generációs problémám. Most sajnálom igazán, hogy nem a lányom lánya vagyok. Vagy a fiamé. Esetleg az unokámé. Akkor én vigyorognék önelégülten, lám, a születés helyét és idejét jól meg kell választani, különben nem biztos, hogy lesz, ki eltemet. Ráadásul féllábú lettem. Majdnem lábatlan. Pontosabban, pillértelen. És már ma, aktív dolgozóként gondokkal terhelem kétszülött gyermekem.

Moziba is alig merek velük elmenni, és az uszodáról, valószínűleg jobb lesz, ha végképp lemondok, elvégre senkitől sem várhatom el, hogy a nyakában velem próbáljon meg fejest ugrani, netalán úszkálni egy jót a hűs medencében, kimosva magából a nap minden szennyét, fáradtságát, felüdülve, hogy másnap legyen lelki ereje a lótifutihoz. Már most úgy érzem, ülök a nyakukban, terhelem amúgy is – bár fiatal, de – agyongyötört vállukat. Nem szólva arról, hogy a moziban a mögöttem levők nem is látnak, hacsak nem velem egykorúak, és nem ülnek ők is súlyos teherként gyermekeik nyakában. Valami ilyesmi kell még a munkakedvhez, ahhoz, hogy eszem legtörékenyebb ágacskájában sem merüljön föl a gondolat, amint itt az ideje, fogom – igaz, csak képzeletbeli – kalapom, kiürítem a fiókjaimat, és érzékeny búcsút veszek munkatársaimtól.

Másnap hajnalban hiába csörömpöl a villamos az ablakom alatt, fejemre húzom a takarót, valamint húzom a lóbőrt, színes tintákról álmodom, kilencig ki se nyitom a szemem, nyugodtan matatok a konyhában, órákig zuhanyozom, kis kosárkámmal elballagok a piacra, délre ebédet főzök, délután olvasgatok, elszundítok a könyv fölött, estefelé átugrom valamelyik barátnőmhöz egy traccspartira, néha uszodázom, máskor igenis moziba megyek a saját lábamon és a saját székemen ülök a saját fenekemen, nem a fiam vagy a lányom nyakában, időnként lecsippentek a kosztpénzből, azon operába, színházba látogatok, olvasok napilapokat, hallgatok híreket, elmegyek választani (mert igaz, hogy haszontalan tagja vagyok a társadalomnak, de még élek, van jövőm), sokat sétálgatok, játszom az unokáimmal, teát főzök nekik, ha megbetegszenek, beléjük imádkozom az orvosságot, mesélek Piroskáról és a farkasról, no meg a farkastörvényekről, egy olyan világról, amelyben még a nyugdíjas is ember, álljon bár négy pilléren vagy fél lábon.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?