Merész és óvatos Oscar-tippjeink

Kezdjük egy örömteli ténnyel: tájainkon ritkán fordul elő, hogy még a ceremónia előtt láthatjuk moziban az Oscar-jelölt filmek többségét, és ez most egy ilyen év.

Kilenc alkotás verseng a legjobb film Oscar-díjáért. Ennél a kategóriánál a szavazási rendszer másképp működik, mint a többinél, úgyhogy különösen nehéz tippelnünk. A Három óriásplakát Ebbing határában győzelmének örülnénk legjobban. Itt a történet lineárisan, megállíthatatlanul dübörög a váratlan végkifejlet felé, sosem tudjuk, kiből milyen reakciót vált ki egy-egy félmondat, nincsenek egyértelműen pozitív és negatív karakterek. A forgatókönyvíró jó pszichológus, a rendező színészpárti, ráadásul a két személy ugyanaz: Martin McDonagh, aki korábban szép színházi karriert is befutott.

Kettes számú tippünk a Lady Bird, mert elképzelhető, hogy a döntnökök idén mindenképp egy „női filmet” akarnak díjazni, Greta Gerwig viszont elsőfilmes rendezőként nem ütheti ki a nyeregből Guillermo del Torót. A rendezői Oscarra ugyanis szerintünk A víz érintését jegyző mexikói mester a legesélyesebb, mert csodás mesevilágot teremtett, és olyan ügyesen irányította a színészeket, hogy mindenki jól teljesít. Hármuknak az Oscar-jelölés is összejött (de nyilván nem kaphatják meg mindhárman, hiszen egymás esélyeit rontják). Meglátjuk, mennyire zavar bele a döntésbe a sokat tárgyalt plágiumgyanú.

Paul Thomas Andersonnal kapcsolatban fel sem merülhet, hogy mástól lopta a Fantomszál forgatókönyvének ötletét (lásd lenti írásunkat), ráadásul négy ember munkáját végezte el (rendező, író, operatőr, producer), úgyhogy igazi szerzői film született, amely nem maradhat jutalom nélkül. És mivel mindhárom kulcsszereplő egyformán jó benne, de csak kettőt jelöltek díjra, Daniel Day-Lewis Oscarját pedig komolyan veszélyezteti Gary Oldman Churchill-alakítása, igazságosabb lenne a rendezőt elismerni. Annál is inkább, mivel a Fantomszál és A legsötétebb óra egyaránt a Focus Features produkciója, így ők nem kampányolhattak mindkét színészük mellett, mert a végén még egy nevető harmadik lenne a befutó. Oldman egyébként tényleg átalakult Churchillé A legsötétebb órában, amelynek az is lehetne a címe, hogy Adjatok nekem Oscart.

A nőknél a mocskos szájú Frances McDormand (Három óriásplakát...) azért is szimpatikus, mert alakításában nem érezni a díjért nyújtózkodást. A bukmékerek szerint is ő lesz a nyerő, nekünk pedig megszakad a szívünk Margot Robbie-ért, aki csodát művel az Én, Tonyában, és egy gyengébb évben simán járna neki a díj. Ne feledjük, hogy McDormand már kapott Oscart a Fargóért, nyilván ez is számít. Meryl Streepet most A Pentagon titkaiért jelölték, amellyel Steven Spielberg célozta meg az akadémia díját. Ha Meryl Streep felbukkan valamiben, máris jelölik, még ha csak egy beszédet mond is el két perc alatt. Szerintünk idén nincs esélye.

A férfi mellékszereplők listája hosszú évek óta idén a legerősebb. Még a 88 éves Christopher Plummer is rajta van, akivel Ridley Scott pár nap alatt újraforgatta Kevin Spacey kivágott jeleneteit A világ összes pénzében, miután Spaceyről csúnya dolgok derültek ki. Ezzel a filmmel tele volt a sajtó, de sajnos nem a kvalitásait elemezték, hanem az említett botrányt. Ráadásul később azt is megtudhattuk, hogy Mark Wahlberg másfél millió dollárt zsarolt ki a pluszmunkáért, míg a női főszereplő, Michelle Williams 80 dolláros napidíjat kapott a pótforgatásért. (Wahlberg aztán gyorsan felajánlotta pluszgázsiját a #TimesUp mozgalomnak, de ettől nem lett szimpatikusabb). Sam Rockwell és Woody Harrelson egy filmben szerepel (Három óriásplakát...), ám ők talán nem ütik ki egymást, mert egyértelműen Rockwell érdemli meg jobban a díjat a rasszista rendőr szerepéért. A női mellékszereplők mezőnyéből sokan Allison Janneyt tartják a legjobbnak (Én, Tonya), Csatlakozunk, annál is inkább, mivel Janney ezért az alakításért már minden elképzelhető díjat bezsebelt ebben a szezonban.

Végül a minket leginkább érdeklő kérdés: kap-e Oscart zsinórban harmadszor magyar alkotás, a Testről és lélekről. Enyedi Ildikó filmjének talán A négyzet a legkomolyabb ellenfele. Ez a svéd film nagyot markol: a művészet értelmét kutatja, és koldusok, menekültek szerepeltetésével kritizálja az álszent nyugati társadalmat. A Testről és lélekről intimebb történet, finomabb eszközökkel operál, és a vége talán katartikusabb, mint A négyzet „elvágott” befejezése. Kérdés, hogy a ráközelítést vagy a nagytotált szereti-e jobban a szavazásra jogosultak tábora. Közben ne feledkezzünk meg a transznemű nőről szóló, Fantastic Woman című bátor chilei filmről sem. Ha a másság elfogadásának fontosságát szeretné hangsúlyozni az akadémia, ez lesz a befutó az idegen nyelvű filmek között.