Melankolikus séták

Dunaszerdahely. Május 25-ig tekinthető meg a Kortárs Magyar Galériában a Caffart Képzőművészeti Egyesület kiállítása. A Vermes-villában közönség elé tárt művészeti anyag tematikusan és műfajilag is igen sokrétű. Festmények, grafikai és fotótechnikai eljárásokkal, valamint vegyes technikákkal készült műalkotások kaptak helyet a tárlaton.

A Caffart 2009-ben alakult meg, tagjai főleg festőművészek, de grafikusok és fotográfusok is vannak közöttük. A csoport tevékenységéhez tartozik – az alkotás mellett természetesen – kiállítások szervezése is. Létrehozták a Caffart Nemzetközi Művésztelepet, melynek nyaranta Baja ad otthont. Gyenes Gábor grafikus – aki két alkalommal vett részt a bajai művésztelepen – az egyesület dunaszerdahelyi kiállításának megnyitóján elmondta, a Caffartnak nincs manifesztuma és preferált képzőművészeti stílusa, az összefogó kapocs a képzőművészet szeretete, valamint a szakmai igényesség. Ez is eredményezi a Vermes-villában rendezett tárlat témabeli és műfaji sokszínűségét, valamint a legkülönbözőbb szemléletmódok jelenlétét.

A Caffart kifejezés a Sárga Garnizon című Rejtő Jenő-regényben szereplő cafard szóból ered, melynek jelentése: őrület, ámokfutás, ingerlékenység, tettvágy, melankólia.

Kovács Zita művészettörténész a 2014-ben megjelent Caffart-katalógus előszavában az alkotóközösség műalkotásait úgy értékeli, hogy azok nem nevezhetők monodrámáknak, egyenes közlésnek, ahogyan egy matematikai vagy fizikai tétel, egy filozófiai igazság, egy konkrét tett vagy egy üzleti levél. „A postás, aki egy határozott céllal kézbesít egy határozott üzenetet, semmiképpen sem a Caffart szimbóluma – fogalmaz a művészettörténész. – Sokkal inkább nevezném az alkotófolyamatot valamiféle kifordított világmodell-keresésnek, őrült híradásnak vagy melankolikus sétának. Szemben a tudományok bizonyított részigazságaival, ezek az alkotások egy bizonyíthatatlan világrész kifejezői. Persze attól, hogy bizonyíthatatlanok, nem kevésbé reálisak, hiszen míg a tudományos igazságok pillanatról pillanatra, lépésről lépésre a logika szabályai szerint születnek, a Caffart-objektek vonalról vonalra, fényképről fényképre, ecsetvonásról ecsetvonásra történő választás gyümölcsei. Csodájuk mégis éppen az, hogy ennek ellenére olyan őszinte, leplezetlen, egyetemes igazságot közvetítenek, amely attól, hogy bizonyíthatatlan, semmivel sem kevésbé valóságos. ”

A kiállításon a hazai Szőke Erika több alkotással – fotóval, grafikával – van jelen. Munkáival ezúttal is személyes témákhoz, az emlékekhez, a múlt megörökölt relikviáihoz nyúlt. Egyik alkotásán az örökölt kivarrómintákat olyan árnyék-fény takarásban-kitakarásban láttatja, olyan szemszögből mutatja meg, amelyből a kacskaringós rajzolatok nyomán, a múltból mába átvezető lenyomatként ízlés, (élet)stílus, hovatartozás, érzelmi töltet és sok minden más megfigyelhető, kiérezhető. Ugyanitt gyökerezik – csak nem dekorációs, hanem funkciós, használati tárgy a forrás – Az örökölt tollseprű anya gyúrótábláján című munka, melyen két munkatárgy elszürkült látványa jelenik meg. A kopottas gyúródeszka és a rajta elhelyezett tollsöprű tárgyként is üzen (hasonló tartalmat hordoznak, mint az előző alkotás tárgya). Ráadásként a két – állati és növényi eredetű – eszköz eredeti, élő mintázatában az időmúlás, az elhasználódás nyoma is jelen van.

Őry Annamária festményein egzotikus tájakat jelenít meg, olyan részletekkel – egy vízfelületen tükröződő toronyház, egy fa árnyékában meghúzódó viskó –, amelyek életminőségekről árulkodnak. Sütő Róbert belső, absztrahált tájai tele vannak érzelemmel az expresszív színhasználatnak, a festékcsurgatásos és mázolásos technikának köszönhetően. Puha Ferenc sötét színtömbökből épített élettábláin élénkpiros vagy kék színű jelírással közöl tartalmat.